Dr. Rab Irén: Látott-e már átoperált nemű óvodást?

Látott-e már átoperált nemű óvodást? – kérdezett vissza a Tisza Párt oktatási és gyermekügyi minisztere a meghallgatása során. Az őt faggatók leesett állal, zavartan meredtek maguk elé, egyenesen a köldökükre, mint Virág elvtárs, mert ilyet bizony még tényleg nem láttak.

Nem is láthattak, mert az átműtés később történik, kamasz- vagy felnőttkorban, az óvodásoknál még csak az érzékenyítés folyik.

Átbogarászva jónéhány német óvodai tantervet és pedagógia útmutatást, a következőkre jutottam. Az átnevelés észrevétlenül, a genderérzékenyítő pedagógiai programmal indul. A hagyományos társadalmi nemi szerepek szerint a lányok régen babáztak, a fiúk pedig autókkal foglalkoztak.

Az oktatáskutatók szerint ez az utóbbi húsz évben a társadalmi modellek hatására megváltozott. Az új megközelítés a szabad, független nevelés, amely áttöri a nemi szerepek határait, modern szemléletet visz a gyermekek fejlődésébe, és kialakítja a nemek közötti egyenlőséget, a társadalmi egyenjogúságot. Ezzel még egyet is érthetnénk.

A következő lépcsőfok az óvodai szexuális nevelési program, amely szabadságot akar adni a gyermekeknek, hogy függetlenedjenek a biológiai nemük diktálta szerepektől, felfedezzék testüket, megtalálják saját identitásukat. Például a doktorjátékok segíthetnek ebben.

„Minden gyermek maga dönti el, hogy szeretne-e fizikai és szexuális játékokat játszani, és ha igen, kivel.”- írta egy hannoveri óvoda a szülőknek, és „testfelfedező szobát” nyitott „szexuális játékok” céljára.

Nem ez az egyetlen ilyen modern gyermeknevelő intézmény Németországban, hetente lehet olvasni hasonlókról.

A harmadik lépcsőfokkal, azaz óvodai pedagógiai programmal érjük el a végső célt, az LGBTIQ*-nevelést. Ez olyan genderérzékeny pedagógiai megközelítés, amely támogatja a sokszínűséget, megkérdőjelezi a hagyományos nemi szerepeket, erősíti a gyermek kíváncsiságát a másságra, például azzal, hogy a szivárványos családmodellt tematizálja. A tájékozatlan vagy tapasztalatlan óvónőknek cselekvési tervet is készítettek. A másság iránti érzékenyítés a legfontosabb teendő, ezért kerülniük kell a hagyományos heteroszexuális életre nevelést. Olyan mesekönyveket, képeskönyveket kapnak az óvodák, amelyek népszerűsítik a szivárványcsaládokat.

Meseországot mindenkinek!

Mindezt színesítik a sokszínűségre és elfogadásra tanító óvodai drag queen-mesedélutánokkal. Kisminkelt férfiak tarka jelmezekbe bújva, interaktív játékokkal színesített történeteket mesélnek a gyerekeknek. A gyermek bámul, csodálkozik, beleéli magát a mesevilágba, olyanná akar válni, mint annak hősei. Észre sem veszi, és a szülő is csak jóval később, hogy identitásában valami megváltozott. A kiskamasz érzelmileg labilissá válik, ingerlékeny lesz, titkolózik, szorong, nem érzi jól magát a saját biológiai nemében. Ha eléggé megérintette őt az érzékenyítés, dacosan követeli a másik nemre jellemző ruhát, és másképp nevezteti magát. Transzérzelmű lesz. Rengeteg ilyen történetet lehet olvasni a neten.

Az iskolákban „tolerancia-napokat” tartanak, transz-queer aktivisták érzékenyítik a labilis kamaszokat. A német oktatáspolitika lehetővé teszi, hogy önkéntesek szexuális nevelési műhelyeket tartsanak az iskolákban. Több tartományra kiterjedő hálózat épült ki az ún. Schlau (jel: ravasz, dörzsölt) műhelyekből, akik nyitott beszélgetések során transzfiataloknak adnak tanácsot.

Minden fiatalt szívesen fogadnak, mindegy, hogy „cisz, transz, inter, queer, meleg, leszbikus, biszexuális vagy heteroszexuális”. Szakkönyvek, önkéntesek és szakemberek segítik őket, hogy megtalálják a nekik leginkább megfelelő nemi identitást.

Régen ezt az állapotot életkorral járó, pubertáskori zavarnak gondolták, és várták, hogy elmúljon. Ma viszont mindenben támogatni kell a gyermeket, hogy megvalósíthassa önmagát. Ezért a gyermeket elviszik a „nemi identitás ambulanciára”, hogy szakember segítségét kérjék. A szakember pubertásblokkolót javasol a nemi éréssel járó problémák megoldására. Ha a blokkoló elérte a kívánt hatást, jöhet a hormonkezelés, tesztoszteron vagy túladagolt ösztrogén, ami a kívánt nemre jellemző másodlagos nemi jelleget kialakítja. A bakfisnak az állán szőr kezd nőni, hangja mélyül.

A nemváltó műtétről végül a gyerek – a szülő vagy a gyámhatóság beleegyezésével – maga dönthet. Mi ez, ha nem emberkísérlet?

Igaza volt Lannert Judit miniszter asszonynak, óvodáskorban nem történik nemváltó műtét. Annak később jön el az ideje. Addigra a szülő végigjár minden lehetséges utat a gyermeke megmentése érdekében, de a gyámhatóság erősebb, a gyermek jogainak védelmében kijárja, hogy az akarata is teljesüljön. Később ugyanígy segítenek a továbbszorongó, a nemváltást megbánt fiataloknak, akik rájöttek, hogy az átoperálás nem tette őket boldoggá. Többmilliós kártérítésre perlik a pszichiátert, aki tanácsolta, a sebészt, aki végrehajtotta, és olykor a szülőt is, amiért megengedte. A nemváltók nemi diszfóriáján ez nem segít.

Ne akadjunk fenn a szakemberi segítségnyújtáson. Európai állampolgári kezdeményezésként tavaly őszre 1,128 000 aláírás gyűlt össze annak érdekében, hogy a transzneműek számára nyújtott „konverziós terápia” büntethető legyen. Segítek a megértésben: tilos bárkit lebeszélni nemváltási szándékáról. Ugyanolyan bűncselekménynek számít a megmentési szándék, mint mondjuk a terrorizmus. Ebben a kezdeményezésben gyorsan járt el az EU, nem úgy, mint a 2020-ban benyújtott Minority Safe Packkel, amit többször elutasítottak, legutóbb tavaly nyáron.

A konverziós terápia elleni küzdelem fél év alatt meghallgatásra talált Brüsszelben, kimondták a lebeszélés tilalmát, a lebeszélő orvosok, pszichológusok büntethetőségét, sőt, talán ezen felbuzdulva készítette el az EU a 2026-30-ig tartó LGBTIQ+ egyenjogúsági stratégiát.

Mint minden ideológiai kérdésben, itt is megtalálták a megfelelő retorikát: az egyenjogúsági stratégia harc a gyűlölet és az erőszak ellen, hogy az európai hétköznapok diszkrimináció nélkül teljenek. Pénzt is különítettek el rá, öt európai fedőszerv összesen 3,6 milliárd eurót kap a stratégia végrehajtására.

Nem véletlen, hogy a magyar törvényhozás elébe akart menni ennek a nyomulásnak, és 2021-ben rapid módon, hevenyészve kiegészítette a korábbi gyermekvédelmi törvényt. Oktatási-nevelési intézményekben szexuális felvilágosító vagy bárminek titulált genderpropagandát ne lehessen folytatni, ilyen tartalmakat kiskorúak számára ne lehessen mutogatni, a pedofilokat pedig listázni kell, hogy ne juthassanak iskolák közelébe se. Azóta szálka a „homofóbnak” titulált törvény a genderlobby szemében, és most, öt év múlva sikerült elérni, hogy az Európai Bíróság megsemmisítette a magyar parlament által hozott törvényt. A végrehajtás már az új kormányra vár, ez lesz az első bizonyítási próba.

Mindenesetre az oktatási tárca már készül a magyarázattal, terel, homályoskodik.

„A szexuális nevelés nagyon fontos, és nem csak a szülők feladata. Pontosan azért, mert egyenlőtlenséghez vezetne. Az iskolai szexuális nevelés nem az LMBTQ-propagandát jelenti”- mondta a miniszter-aszony.

Á, dehogy. Az itthon is nagyon várt projekttanítás keretében például a szászországi Görlitzben kilencedikeseknél egy baloldali szervezet tartott nemrég projektfoglalkozást.

„Bizalmatlanság, bátorság és vakmerőség” volt a színházpedagógiai projekt címe. Férfi pornográf képekkel érzékenyítették a gyerekeket, majd szerepjáték formájában bekötött szemű szexuális játékra ösztönözték őket. Elit iskoláról van szó, ahol emelt szintű tantervekkel és módszerekkel tanítanak.

Maradjunk annyiban, hogy az a jó, ha a gyermekek szexuális neveléséről kizárólag a szülő rendelkezhet. Aki mást mond, az rövid időn belül teret enged az LMBTQ propagandának. Láttunk már ilyet nyugati országokban, itthon nem akarunk.

(facebook)