Africa Corps: Moszkva afrikai hadserege csődöt mond, Bamako sötétben ül

Az Africa Corps néven futó orosz expedíciós haderő két éve azzal az ígérettel vette át Mali védelmét, hogy megvédi a katonai juntát a dzsihadistáktól. Ezen a héten a mérleg így néz ki: a 3,2 milliós főváros, Bamako nagy része július 5-e óta áram és ivóvíz nélkül van, mert szabotőrök elvágták a Manantali-gát felől érkező nagyfeszültségű vezetéket, a városba vezető utakat pedig hónapok óta blokád fojtogatja.

A magyar olvasó minderről szinte semmit nem hall, pedig a Száhel összeomlása két szálon is hazáig ér, hogy a migrációs nyomáson keresztül, továbbá azon a kérdésen át, hogy ebbe a térségbe tervezett a magyar kormány 200 fős katonai missziót.

Mit keres az Africa Corps a Száhelben?

Az orosz jelenlét története a francia csapatok kiebrudalásával kezdődött. A 2020-as és 2021-es puccsok után hatalomra került maliszi junta a Wagner-csoportot hívta be, amelyet Prigozsin halála után a moszkvai védelmi minisztérium alá rendelt Africa Corps váltott fel.

A Wikipédia által összegzett hadijelentések szerint az orosz erők azóta az ország ásványkincseit aknázzák ki, miközben a polgári lakosság elleni erőszakban is élen járnak. Az Africa Center for Strategic Studies adatai szerint két év alatt a célzott támadásokban elhunyt maliszi civilek 77 százalékát, 2.194 embert a kormányerők meg orosz partnereik ölték meg, többet, mint maguk a dzsihadisták.

https://en.wikipedia.org/wiki/Africa_Corps_(Russia)

A katonai teljesítmény ehhez képest siralmas. Áprilisban a tuareg Azawadi Felszabadítási Front és az al-Kaidához kötődő JNIM összehangolt offenzívát indított, amely a 2012-es felkelés óta a legnagyobb támadássorozat lett. A védelmi miniszter, Sadio Camara életét vesztette, az orosz meg maliszi erők pedig kivonultak Kidalból, Aguelhokból, Tessalitból és több más északi állásból. A visszavonuló katonák felgyújtották saját táborukat, Kidal felett pedig azóta nem leng maliszi zászló.

Egy főváros megfojtása egyetlen lövés nélkül

A JNIM stratégiája nem a városok megrohanása, hanem az utak elvágása. Mali tengerparttal nem rendelkezik, üzemanyag-importjának 95 százaléka közúton érkezik Szenegálból meg Elefántcsontpartról. A 2025 szeptemberében meghirdetett blokád óta a dzsihadisták több mint 300 tartálykocsit gyújtottak fel, a junta pedig tábornokot nevezett ki a helyi sajtó által csak üzemanyag háborúnak hívott művelet élére. Bamakóban sorok kígyóznak a kutaknál, az iskolák időszakosan bezártak, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia már tavaly ősszel hazarendelte állampolgárait.

Ezen a héten a hurok tovább szorult. Július 4-én a JNIM és a tuareg felkelők új támadáshullámot indítottak katonai létesítmények ellen Niono, Molodo, Kayes meg a szenegáli határ menti Diboli térségében. Másnap Bamako nagy része elsötétült: az állami áramszolgáltató szerint a Manantali vízerőműtől érkező távvezetéket érte szabotázs, a lakosok azóta kutakból meg napelemes fúrt kutakból jutnak vízhez. Ugyanezt a vezetéket májusban egyszer már felrobbantották. A minta világos, hogy aki az utakat és a vezetékeket ellenőrzi, az ellenőrzi a fővárost, ostrom nélkül.

A junta közben furcsa alkukra kényszerül. Az Africanews beszámolója szerint márciusban dzsihadista foglyok szabadon engedésével vásárolt átmeneti fegyvernyugvást az üzemanyag konvojoknak, amit a hadsereg utólag tagadott. A fegyveres kísérettel átpréselt szállítmányok ára emberéletben mérhető, hogy februárban a szenegáli határ közelében ért konvojtámadás legalább 15 halálos áldozatot követelt. Tavaly október óta több mint ezer tartálykocsit kísértek be így a fővárosba, vagyis minden tank benzinért külön kis háborút vívnak. A frontvonal ráadásul mozgásban van, hogy a tuareg felkelők szóvivője július 4-én új offenzívát hirdetett az északi Anefis elfoglalására, amit a maliszi hatóságok cáfolnak, a település hovatartozása viszont azóta is vitatott.

Kövesd a pénzt: mit véd valójában az Africa Corps?

Moszkva nem jótékonyságból állomásoztat katonákat a Szaharában. Az üzlet lényege a biztonsági szolgáltatás cseréje arany-, lítium- és egyéb bányászati koncessziókra, a Száhel ugyanis Európa egyik legfontosabb nyersanyag-tartaléka, uránnal együtt. A rendszer hibája most mutatkozik meg: az oroszok a bányákat védeni tudják, a 4.000 kilométernyi utat nem. Amikor a blokád szorítása nőtt, Moszkva 200 ezer tonna kőolajtermék szállítását ígérte a juntának, vagyis a védelmi szolgáltató már a saját kudarcának következményeit enyhíti. A riotimesonline elemzése szerint a bamakói blokád sablonja bármikor bevethető a szövetséges Burkina Faso vagy Niger fővárosa ellen is, tehát az egész orosz száhelbeli építmény alapjai inognak.

Africa Corps kivonulóban: kinek a zsebébe folyik a száheli arany?

A magyar szál: ebbe a térségbe indult volna 200 magyar katona

A Száhel nem elvont térkép a magyar politikában. Az Országgyűlés 2023 novemberében kétharmados többséggel hagyta jóvá, hogy legfeljebb 200, váltáskor 400 fős magyar kontingens települjön Csádba, a hivatalos indoklás szerint a migráció kiváltó okainak helyben kezelésére. A misszió végül nem indult el, a kormány idén tavasszal már rémhírnek nevezte a tervet. A 444 és a Telex által megszerzett dokumentumok szerint viszont a Honvédelmi Minisztérium még 2025 novemberében is előterjesztést készített, amely 2026-ra mintegy 27 milliárd forintos költséggel számolt, ebből 21,8 milliárd jutott volna logisztikára. Gulyás Gergely miniszter áprilisban úgy fogalmazott, hogy a feltételek nem adottak, „sem a franciák, sem mi nem akarunk menni”.

Csád közben maga is a bizonytalanság felé sodródik. Az országot a kormányzati kommunikáció a Száhel utolsó stabil államaként adta el, csakhogy N’Djamena 2024 végén felmondta a francia katonai együttműködést, a francia csapatok pedig 2025 januárjára mind távoztak. A magyar honvédek így egy olyan országba érkeztek volna, ahonnan a legnagyobb nyugati haderő éppen kivonult, miközben a szomszédos Szudánban polgárháború dúl, Nigerben meg Maliban pedig a fent leírt összeomlás zajlik. A csádi elnök Orbán Viktornak írt, a Telex által ismertetett meghívólevele ráadásul szükség esetén közvetlen beavatkozást is kért volna a magyar katonáktól a terrorista csoportok elleni harcban.

A mali fejlemények megmutatják, mibe csúszott volna bele a Magyar Honvédség első önálló afrikai művelete. A szomszédos országban egy nagyhatalom hivatásos expedíciós ereje sem tudja megvédeni a fővárost ellátó utakat, a térség konfliktusai pedig már most menekülthullámokat indítanak kifelé.

Az Africa Center elemzése szerint a Száhelből érkező kényszervándorlás egyre nagyobb terhet rak Elefántcsontpart, Guinea, Mauritánia meg Szenegál határvidékeire, vagyis a következő állomás a tengerpart, onnan pedig Európa. A migrációs nyomás tehát nem csökken, hanem nő, miközben a forrásországban kezelés doktrínája éppen ott bukott meg látványosan, ahová a magyar kormány a zászlóshajó-misszióját szánta.

https://444.hu/2024/02/02/tovabbra-sem-tudni-miert-megy-200-magyar-katona-csadba

A Polkorrekt véleménye

Az orosz zsoldosbirodalom Száhel-fejezete arról szól, hogy Moszkva védelmi szolgáltatásnak álcázva vásárol bányákat, a védelmet viszont nem szállítja le, hogy a juntákat cserben hagyja, a civileket pedig a saját védelmezőik gyilkolják. A magyar tanulság sem kíméletesebb, hogy a kormány 27 milliárd forintnyi közpénzzel tervezett belépni ugyanebbe a lángoló térségbe, majd amikor a terv kínossá vált, egyszerűen letagadta a saját dokumentumait.

A számlát mindkét esetben a átlagember állja, Bamakóban vízhiánnyal, Magyarországon adóforintokkal meg azzal a migrációs nyomással, amelyet a nagyhatalmi kalandorpolitika csak tovább gerjeszt.