Áramexport Ukrajnába: mindenki mellébeszél a klímavitában
Toroczkai László a parlamentben azt kérdezte Kapitány Istvántól, miért kéri a kormány a magyaroktól az esti klímahasználat mérséklését, miközben óriási áramexport zajlik Ukrajna felé. A miniszter szakmainak nevezte a felvetést, majd a hálózat elavultságáról és az uniós fejlesztési pénzekről beszélt.
A vita hetek óta forr, ám mindhárom politikai oldal mást állít ugyanarról a néhány számról. A Polkorrekt ezért megnézte, mit mutatnak a hivatalos adatok, mert a valóság egyik pártnak sem kedvez teljesen.
Ki mit mond a vitában
Mi Hazánk: az áramexport a bűnbak
Toroczkai a július 7-i napirend előtti felszólalásában azt állította, hogy Ukrajna villamosenergia-felhasználásának 40, sőt idén már 50 százalékát magyar szállítás fedezi. Szerinte érthetetlen, hogy a kormány közben a magyarok fogyasztását akarja időzíteni, a rendszerhasználati díj pedig eddig csak az oligarcháknak volt jó.
A párthoz köthető Magyar Jelen úgy tálalta az ügyet, hogy a miniszter dönti majd el, mikor moshatnak az emberek. Som Tamás, a mozgalom Fejér vármegyei szakpolitikusa egyenesen az ukrajnai szállítások leállítását követelte a lakossági önmérséklet helyett (villanyautosok.hu, július 5.).
A Tisza-kormány: opció és fejlesztés
Kapitány a Házban a hálózat évtizedes elhanyagolásával érvelt, majd az 1,5 milliárd eurós, uniós forrásból induló hálózatfejlesztési programot sorolta. Az okosmérőt lehetőségként írta le, amellyel bárki figyelheti a saját fogyasztását, kötelezés nélkül. Másnap a közösségi oldalán helyesbítette a frakcióvezető számait, hogy a 40 százalék körüli arány az ukrán importon belüli magyar részesedést jelenti, nem a teljes ukrán felhasználást (Világgazdaság, július 9.).
A Fidesz-média: brüsszeli forgatókönyv
Az Origo szerint a miniszter a brüsszeli ajánlásokat mondta fel, az okosmérő pedig a fogyasztás korlátozásának eszköze lesz. A Magyar Nemzet és a Világgazdaság hónapok óta azt hangsúlyozza, hogy Magyarország mentette meg Ukrajnát a téli összeomlástól, Kijev mégis hálátlan.
Arról viszont ezek a lapok hallgatnak, hogy a hálózat éppen az elmúlt tizenhat évben romlott le, a lakosság pedig közben végig fizette a rendszerhasználati díjat.
Mit lát a külföldi sajtó az áramexport mögött
Az ukrán Ekonomicsna Pravda és az ExPro elemzőcég adatai szerint 2025-ben nagyjából 1,4 millió megawattóra érkezett magyar irányból, ez az ukrán import 42 százalékát tette ki. Idén júniusban is a magyar határmetszék adta a behozatal legnagyobb részét (ukranews.com, Ukrajna, július). Árulkodó jel, hogy a „Magyarországtól függ Ukrajna fele” tézist egy fehérorosz tényellenőrző portál már januárban orosz propagandaelemként cáfolta, hogy Zelenszkij közlése szerint az ország a szükséglete mintegy 60 százalékát maga termeli meg (investigatebel.org, Belarusz). A Mi Hazánk tehát olyan számítási hibát ismételt el a magyar parlamentben, amelyet a keleti propagandatérben már leleplezett a tényellenőrzés.
Mit mutatnak az adatok
Három tény dönti el a vitát. Először: az áramexport nem állami döntés, hanem magáncégek kereskednek egy összekapcsolt regionális piacon, ráadásul Magyarország részben tranzitország, így a kivitt áram akár import is lehetett (Telex, január 21.). Másodszor: a kánikula esti csúcsidőszakában, 18 és 21 óra között nem mi adtunk el áramot Ukrajnának, hanem fordítva, a legmelegebb napon 100 megawatt fölött importáltunk tőlük a MAVIR határmetszési adatai alapján (villanyautosok.hu, július 5.).
A kivitel napközben zajlik, amikor a 8 gigawattnyi hazai naperőmű többletet termel, ezt pedig tárolók híján senki nem tudja estére átmenteni. Harmadszor, hogy Toroczkai 1,4 milliárd kilowattórás száma önmagában stimmel, csak a vetítési alapot rontotta el, mert import arányt kevert felhasználás-aránnyal. A klíma és az ukrajnai szállítás összekapcsolása így fizikailag nem áll meg, mert a kettő nem ugyanabban a napszakban terheli a rendszert.
Paks, a meleg Duna és a szélpénzek
Az áramexport vita mögött egy nagyobb ellentmondás húzódik, ezt a miniszteri válasz atomenergiás része hozza felszínre. Kapitány a Házban nagyon jó dolognak nevezte a paksi alaperőművet, üzemidejét húsz évvel hosszabbítaná meg. Csakhogy a Tisza a kampányban a paksi bővítés teljes felülvizsgálatát ígérte, a Fidesz-közeli Atombiztos blog pedig azt állítja, a miniszter korábban propaganda jellegű beruházásnak nevezte Paks II-t. A pontosság kedvéért: a párt sosem volt atomellenes, Magyar Péter márciusban a HVG-nek úgy fogalmazott, Paks II-t meg kell építeni, csak túlárazott a projekt (Economx, április 17.). A hangsúlyváltás tehát valós, teljes fordulat viszont nincs, mert a mostani dicséret a meglévő Paks I-nek szól, a kérdőjel a Roszatom-féle bővítésnek.
Az alaperőmű mindenhatósága ráadásul épp a vita hetében kapott léket. A Duna annyira felmelegedett, hogy június 27-től több lépésben vissza kellett fogni Paks termelését, a négy blokk a 2000 megawattos névérték helyett 1561 megawatton járt (Világgazdaság, július 3.). A 30 fokos hűtővízhatár alól maga Kapitány adott részleges felmentést 31,5 fokig, ellátásbiztonsági okból (Pénzcentrum, június 29.). A klímaváltozásban tehát a folyóvízhűtésű atomerőmű sem termel korlátok nélkül. Az üzemidő-hosszabbítás ráadásul plusz húsz évnyi radioaktív hulladékot jelent: a bátaapáti és püspökszilágyi tárolók gondjairól, köztük a lyukas csurgalékvíz-tartályokról a Polkorrekt július 7-én külön cikkben írt, a végleges nagy aktivitású tároló pedig Bodán évtizedekre van.
A szélerőműveknél a miniszter mondta ki a lényeget, hogy a 700 megawattos kiírásra tömegével jelentkeznek magánbefektetők, ő másfél-kétmilliárd euró magyar és külföldi magántőkével számol. A képlet így fest: a hálózatot uniós közpénz erősíti meg, a termelés hasznát magáncégek szedik majd be.
Közben a Portfolio szerint a megújulók terjedésének ma a kimerült hálózati csatlakozási kapacitás szab határt (július 3.), vagyis a szélparkok betáplálása is a közpénzes hálózatfejlesztésen múlik. Az átvitelt az állami MAVIR viszi, az elosztók viszont vegyes kézben vannak, hogy a 26,6 milliárd forintos okosmérő-keretre a német E.ON, az MVM-cégek, valamint az Opus-csoporthoz tartozó TITÁSZ pályázhat (Adózóna, június 25.). A pénz útja tehát követhető, csak épp senki nem beszél róla a Házban.
Bátaapátitól Püspökszilágyig: a radioaktív hulladék elhallgatott gondjai
Mit jelent ez vidéken és a városban
Az esti klímakérés máshogy hangzik egy zalai faluban, mint egy pesti lakótelepen. Magyarországon a leghosszabb Európában az éves átlagos áramkimaradási idő, háztartásonként 2,92 óra (Compare the Market elemzés, Pénzcentrum, június 21.). Májusban a göcseji Nova környékén 12 órán túl sem tért vissza az áram, a leállt keltetőben elpusztultak a csirkék (zaol.hu, május 16.). A júniusi hőségben Budapest több kerülete után Szekszárd is elsötétült. A hosszú szabadvezetékes vidéki szakaszokon élők ezért kétszeresen fizetnek, hogy ők várnak a legtöbbet a helyreállításra, miközben ugyanakkora rendszerhasználati díjat adnak, mint a fővárosiak. Az 1,5 milliárd eurós hálózati programnál így az az igazi kérdés, mely vármegyék kerülnek a sor elejére. Területi bontást a kormány eddig nem közölt, pedig a pénz eloszlása dönti el, hol rövidülnek az áramszünetek.
Mit jelent ez az átlagembernek
A pénztárcát nézve most senki nem jár rosszabbul. A lakossági rendszerhasználati díjat a 351/2025-ös kormányrendelet 2026-ra befagyasztotta, az átviteli forgalmi díj pedig 30 százalékkal, 3,39 forintra csökkent kilowattóránként (MEKH H2995/2025). A klímakérés önkéntes maradt, szankció nincs mögötte. Az okosmérő-tender viszont figyelmet érdemel ,hogy a kiírás szerint a közel egymillió új mérőnek alkalmasnak kell lennie a teljesítmény távoli le és felkapcsolására (Origo, június). A miniszter opcióról beszél, a műszaki tartalom ennél többet tud. Aki tehát a jövő villanyszámlájára kíváncsi, annak nem az áramexport hírei jelentik a tétet, hanem a 2027-es díjmegállapítás, valamint az okosmérőkhöz kapcsolható, napszak szerinti tarifák sorsa.
A Polkorrekt véleménye
Toroczkai jogos idegre tapintott, ám rossz számokkal és fizikailag hibás érveléssel járatta le a saját kérdését. Kapitány korrekten javította az adatot, viszont az okosmérők távkapcsolási képességéről, a szélerőmű tenderek nyerteseiről és Paks II sorsáról neki is egyenesen kellene beszélnie, nem csak az opció szót ismételgetnie.
