Mojtaba Khamenei: a láthatatlan vezér, aki bunkerből üzen bosszú

Négy hónapja senki sem látta Mojtaba Khamenei iráni legfőbb vezetőt, aki szombaton kiadott írásos üzenetében bosszút fogadott apja haláláért. A magyar sajtó a Hormuzi-szoros lezárását meg az olajár hullámzását követi, arról viszont hallgat, hogy ki hozza valójában a döntéseket Teheránban. Pedig a kérdés a magyar benzinkutakig ér, hiszen a szoros megnyitásáról végső soron az dönt, aki az iráni hatalmi gépezetet ténylegesen irányítja.

A Reuters beszámolója szerint az új vezető szombati közleménye a meggyilkolt elődje, egyben apja, Ali Khamenei csütörtöki temetési szertartásaihoz időzítve jelent meg. „Megfogadjuk, hogy megbosszuljuk a mártír vezető és az összes mártír vérét”  áll a szövegben, amely a megtorlást attól függetlenül ígéri, hogy mi történik Iránnal. A fiú azonban a szertartáson sem jelent meg, ahogy a háború február 28-i kezdete óta egyetlen nyilvános eseményen sem. Egy legfőbb vezető, aki hónapok óta kizárólag papíron létezik: ez ma a Közel-Kelet legfontosabb megválaszolatlan kérdése.

A bosszúeskü ráadásul nem légüres térben érkezett. Abbász Aragcsi külügyminiszter a tűzszünet megsértésével vádolja Washingtont, Mohammad Bagher Qalibaf főtárgyaló pedig a közösségi médiában az egyoldalú alkuk korszakának végét hirdette meg.

Miközben Ománban technikai tárgyalások folynak a hajók biztonságos áthaladásáról, a legfelső szinten senki sem tudja, kivel kellene megállapodni. Az aláírásra jogosult ember arcát ugyanis február vége óta nem látta a világ.

Mojtaba Khamenei megválasztása: gyorsított eljárás a romok között

Ali Khamenei a háború nyitányán, a február 28-i amerikai-izraeli légicsapásokban vesztette életét. Az Iran International értesülései szerint a Szakértők Gyűlése napokkal később, a Forradalmi Gárda nyomására választotta utódnak a fiát, miközben a testület épülete romokban hevert, nyolc tag pedig a szavazás bojkottjával fenyegetőzött. A döntés az iszlám köztársaság 1979-es alapítása óta először tartotta családon belül a legfőbb hatalmat. A forradalom, amely a monarchia ellen jött létre, ezzel dinasztiaépítésbe fogott.

Az új vezér nem sértetlenül vette át a posztot. Nemzetközi sajtóbeszámolók szerint abban a csapásban sebesült meg, amely apjával együtt feleségét, továbbá több családtagját is megölte, hogy iráni tisztviselők arc meg lábsérülésekről beszéltek. Az eltűnése azóta találgatások lavináját indította el, mert a teheráni kormányzat által terjesztett friss fényképekről a BBC Verify újságírója kimutatta, hogy mesterséges intelligenciával manipulálták őket. Egy állam, amely a vezetője életjeleit szoftverrel állítja elő, aligha a stabilitás képét sugározza.

Az 56 éves örökös pályája mindvégig a színfalak mögött épült. 1987-ben csatlakozott a Forradalmi Gárdához, harcolt az irak-iráni háborúban, majd Qomban tanult teológiát, komoly klerikusi rangot azonban sosem szerzett. A tényleges hatalma a Beitben, a legfőbb vezető hivatalában összpontosult, amelyet elemzők szerint két évtizeden át gyakorlatilag ő működtetett. 2009-ben a Baszidzs milícia irányítását is átvette, a reformpárti tüntetések véres leverését pedig sokan az ő számlájára írják.

A szerep nem előzmény nélküli, hiszen az Iran International párhuzama szerint a fiú pozíciója Ahmad Khomeinire, az alapító fiára emlékeztet, aki kapuőrként szűrte az apjához jutó információkat. Washington már 2019-ben szankciós listára tette az akkor még hivatal nélküli örököst, éppen a hatalmi gépezetben betöltött informális súlya miatt. Aki tehát most a bunkerből üzen, azt a nyugati hírszerzés régóta a rendszer egyik legbefolyásosabb alakjaként tartja számon.

Ki kormányoz, amíg a vezér hallgat?

A Newsweeknek nyilatkozó Ali Alfoneh elemző szerint Irán február 28. óta gyakorlatilag ötfős kollektív vezetés alatt áll, hogy Maszúd Pezeskian elnök, Qalibaf házelnök, Gholam-Hosszein Mohszeni-Ezsei főbíró, valamint a Gárda meg a reguláris hadsereg egy-egy képviselője hozza a stratégiai döntéseket.

A Gulf International Forum elemzése ehhez hozzáteszi, hogy a háborúban megölt Ali Larijani helyére volt gárdaparancsnok, Mohammad Bagher Zolghadr került a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács élére. A mintázat egyértelmű: a klerikális réteg helyét lépésről lépésre az egyenruhások foglalják el.

Ebben a szerkezetben Mojtaba Khamenei szerepe nem a napi irányítás, hanem a jelkép. Ő testesíti meg a folytonosságot, amely nélkül a rendszer kemény magja széteshetne, ráadásul évtizedek óta ő a kapocs a család, a klérus, illetve a gárdaparancsnoki hálózatok között. Az Iran International értelmezése szerint a Gárdának a válság napjaiban egyszerre kellett kontroll meg legitimitás, a fiú pedig mindkettőt szállította. A választás tehát nem teológiai, hanem biztonságpolitikai logikát követett.

Mojtaba Khamenei öröksége: a Gárda üzleti birodalma

A Forradalmi Gárda ugyanis nem csupán hadsereg, hanem Irán legnagyobb gazdasági konglomerátuma a kikötőktől az építőiparig. A Hormuzi-szoros blokádja ezt a birodalmat nem gyengíti, hanem hizlalja, hogy az XTB piaci elemzése szerint a hivatalos hajóforgalom leállása idején is napi két-hárommillió hordó olaj hagyta el a térséget kikapcsolt jeladóval, nyílt tengeri átrakodással. Az árnyékexport haszna nem az iráni államkasszában, hanem a szankciókat megkerülő hálózatokban landol, ezeket pedig jelentős részben a Gárda ellenőrzi.

Washington kedden visszavonta az iráni nyersolaj értékesítését engedélyező licencet, miután katari, illetve szaúdi tartályhajókat ért támadás a szorosban. A legális exportcsatorna elzárása így paradox módon éppen azokat erősítheti, akik a féllegális kereskedelemből élnek.

A Reuters által idézett elemzők szerint Teherán a hajók elleni akciókat tárgyalási nyomásgyakorlásra használja, a blokád fenntartása közben viszont a Gárda üzleti érdekei sem sérülnek. Ez a kettős haszon magyarázhatja, hogy a szoros miért nem nyílik meg annak ellenére sem, hogy az iráni gazdaság fuldoklik a szankciók alatt.

https://en.wikipedia.org/wiki/Mojtaba_Khamenei

Mit jelent ez a magyar pénztárcáknak?

A Brent olajfajta hordónkénti ára a háború alatt 72 dollártól 114 dollárig terjedő sávban ingadozott, a magyar kútárak pedig késleltetve, de követik ezt a hullámvasutat. A tét ennél is nagyobb, mert a kormány 2024-ben politikai megállapodást kötött arról, hogy az MVM 2026 utáni időszakra hosszú távú katari LNG szerződést ír alá.

A magyar gázdiverzifikáció tehát pontosan azon a térségen múlik, ahol most rakéták repkednek, a szállítási útvonal pedig azon a szoroson vezet át, amelynek sorsáról Teheránban döntenek.

A magyar fogyasztó szempontjából ezért egyáltalán nem mindegy, hogy az iráni fővárosban kiszámítható vezetés ül-e, vagy egy arc nélküli örökös, mögötte a hadigazdaságban érdekelt Gárdával.

Minden meghiúsult tárgyalási forduló hetekkel tolja ki a szoros megnyitását, ez pedig forintosítható tétel: drágább üzemanyag, magasabb szállítási költségek, makacsabb infláció. A teheráni utódlás így nem távoli belpolitikai kuriózum, hanem a hazai megélhetési válság egyik rejtett változója.

Bennfentes kereskedés a háborún: ki fogadott Trump bejelentései előtt?

A Polkorrekt véleménye

Irán népe egy olyan vezetőt kapott, akit senki sem választott, senki sem látott, mégis bosszúháborút hirdet a nevükben. A hatalom itt is azt teszi, amit mindenhol, hogy önmagát menti, a számlát pedig a kisember fizeti Teherántól Budapestig, a benzinkútnál meg a gázszámlán.

A magyar kormánynak ideje lenne őszintén beszélnie arról, hogy a katari gázterv egy háborús övezeten át vezet, nem pedig diadaljelentéseket kiadnia. Az olvasónak ugyanis nem szlogenekre van szüksége, hanem arra a tudásra, hogy a rezsijét egy bunkerben rejtőző örökös döntései is alakítják.