Halpusztulás sorozatban: ki mérgezi a vidék patakjait?
Narancssárgára vált a miskolci Szinva, több száz hal pusztult el a szombathelyi Perintben, habzik a víz Oroszlánynál, kiszáradt a Ronyva Sátoraljaújhelynél. Egy hónap alatt négy vidéki vízfolyást ért súlyos csapás, a halpusztulás mégis szinte mindenhol felelős nélkül marad.
A jelzőrendszert nem a hatóságok működtetik, hanem a horgászok, a természetőrök, valamint a helyi Facebook-csoportok.
Narancssárga Szinva: a fűtőmű kazánjából jött a méreg
A Szinva patak június 23-án délután színeződött narancssárgára a Miskolcon áthaladó szakaszán. Tóth-Szántai József polgármester tájékoztatása szerint a városi hőszolgáltató Tatár utcai fűtőművében egy gőzfejlesztő kazán karbantartásakor engedték a vas-oxidos vizet a patakba.
A laborvizsgálatok a Telex beszámolója szerint jelentős vízminőség romlást igazoltak, hogy a vas, a mangán, továbbá a szerves szennyezők mennyisége többszörösen átlépte a határértéket. A haltoxicitási vizsgálat szerint a kibocsátott víz mérgező volt a vízi élővilágra.
A halak nagy része az Infostart által idézett szakemberek szerint el tudott úszni a szennyezett szakaszról. A mederben, valamint az üledékben élő apró élőlényeket viszont valószínűleg súlyos kár érte. A miskolci eset ritka kivételnek számít, mert itt legalább a forrás ismert, hogy műszaki hiba vagy emberi mulasztás a városi cégnél. A kártérítés, a szankció kérdése ettől még teljesen nyitott maradt.
Perintnél a halpusztulás visszajáró vendég
Szombathelynél a Perint-patak több kilométeres szakaszán találtak több száz haltetemet május végén. Az Őrségi Nemzeti Park természetvédelmi őre az Origo által idézett adatok szerint 700 méteren 448 elpusztult egyedet gyűjtött össze, tizenkét fajból, közülük 336 védett példány volt. Az igazgatóság természetkárosítás gyanújával feljelentést tett. Szinetár Csaba zoológus a vaol.hu-nak úgy fogalmazott, az alacsony vízhozam nem képes annyira felhígítani a bevezetett technológiai szennyvizet, hogy azt az érzékeny pataklakó fajok elviseljék.
A megyei horgászszövetség szerint a Perinten évek óta visszatérően fordulnak elő szennyezések, a pontos okot, valamint a felelőst több esetben a mai napig nem azonosították. A szövetség arra is figyelmeztetett a vaol.hu-n, hogy az aszályos évek miatt a vasi vízfolyások egyre sérülékenyebbek, így minden külső szennyező hatás fokozott veszélyt jelent.
Tavaly június 17-én ugyanezen a szakaszon történt hasonló halpusztulás, akkor is eredmény nélkül zárult a keresés. Az első jelzést most sem hivatal adta le: a Fekete István Állatvédő Egyesület számolt be a tetemekről a közösségi oldalán, a helyszínre pedig polgári természetőr ment ki lakossági bejelentés nyomán. A vaol.hu szerint a védett fajok tetemeinek eszmei értéke várhatóan átlépi a rendőrségi feljelentéshez szükséges határt.
Facebookon jelezték előbb, mint a hatóság
Komárom-Esztergomban egy lakossági Facebook-bejegyzés riasztotta a térséget: az Oroszlány felől érkező patakban magas az ammóniaszint, habzik a víz, halpusztulás is látható. A Pénzcentrum által ismertetett poszt szerint a Kecskédi-tó zsilipje már egy éve zárva van egy korábbi, határértéket meghaladó nitritszennyezés miatt. A bejegyzés az oroszlányi ipari parkot is felvetette lehetséges forrásként. A hatósági mérések az Által-ér mentén jellemzően a közösségi riasztás után pörögtek fel, a szolgáltató pedig utólag kommunikált.
Kiszáradt a Ronyva, az ok rejtély
Sátoraljaújhely mellett a Ronyva-patak alsó szakaszáról hetek alatt tűnt el a víz. Az ATV által idézett helyi beszámolók szerint két héttel korábban még méteres víz állt a mederben, a mindössze két kilométerre lévő Bózsva közben zavartalanul folyik. A helyiek szerint a mederben zajlik az ökoszisztéma drasztikus pusztulása, a halak, a védett élőlények tömegesen semmisülnek meg. A hirtelen vízeltűnés okát eddig senki nem tudta megmondani, hivatalos magyarázat nem érkezett.
Miért marad felelős nélkül a halpusztulás?
A négy eset közös nevezője a következménynélküliség. A Perinten a korábbi vizsgálatok a horgászok szerint nem vezettek eredményre. Kecskédnél egy éve zárva a zsilip, megnevezett forrás azóta sincs. A Ronyva ügyében hivatalosan még a kérdést sem tették fel. A jelzést szinte mindig civil adja le, hogy horgász, természetőr, állatvédő egyesület, helyi Facebook-csoport. A hatósági gépezet utánuk kullog, a szennyező pedig kivárja, amíg a víz elviszi a bizonyítékot.
Az aszály tovább rontja a képletet. A kis vízhozamú patakban ugyanannyi szennyvíz sokszoros töménységben pusztít, ezt a vasi horgászszövetség szakemberei külön kiemelték. A szövetség arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendszeresen visszatérő, kisebb szennyezés hosszú távon nagyobb ökológiai kárt okozhat, mint egy egyszeri, nagy volumenű esemény, ezért az ismétlődő esetek összefüggéseinek feltárását sürgetik. A embereknek ráadásul a patak nem statisztika. Horgászhely, a gyerekek fürdőzőhelye, a falu közös vagyona. Ha a szennyező következmény nélkül ússza meg, legközelebb is megteszi majd.
A Polkorrekt véleménye
A halpusztulás nem természeti csapás, hanem mérhető, kinyomozható károkozás, amelynek ebben az országban szinte sosem lesz gazdája. Amíg a hatóság csak a hígulást méri, addig a horgászok meg a természetőrök végzik el helyette a munkát, ingyen.
A Polkorrekt szerint a szennyezőnek fizetnie kell, a hallgató hatóságnak pedig magyarázattal tartozik a nyilvánosság felé. Egy ország vizeinek sorsa nem múlhat azon, hogy valaki időben posztol-e a Facebookon.
