Köztársasági elnök választása: új név jön, a régi rendszer marad
Hétfőtől nincs államfője Magyarországnak, hogy az Alaptörvény tizenhetedik módosítása egyetlen mondattal megszüntette Sulyok Tamás megbízatását. Az Országgyűlés harminc napon belül újat választ.
A köztársasági elnök választása azonban pontosan úgy zajlik majd, ahogy eddig: a parlamenti kétharmad dönt, egyedül. Megnéztük, hogyan csinálja ezt Európa többi része, és miért nem változott a lényeg egy betűt sem.
Mi történt Sulyok Tamással
Az Országgyűlés 2026. július 13-án, rendkívüli ülésén 139 igen és 6 nem szavazattal fogadta el az Alaptörvény tizenhetedik módosítását. A javaslatot a kormány nevében Magyar Péter miniszterelnök nyújtotta be, a Fidesz -KDNP frakció bojkottálta az ülést. A módosítás záró rendelkezése egyetlen mondattal kimondja, hogy a hatálybalépést követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik.
Sulyok Tamás július 18-án, szombaton aláírta a módosítást. Videós nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a módosítás töréspontot hozott a magyar alkotmányos demokráciában, ám két út közül választhatott, hogy vagy aláírja, vagy megtagadja, és ezzel jogsértést követ el.
Megbízatása a kihirdetést követő napon, július 20-án szűnik meg, holott eredetileg 2029. március 4-ig szólt volna. Az átmeneti időszakban az államfői hatásköröket Forsthoffer Ágnes házelnök gyakorolja.
A Velencei Bizottság úgy marad ki a történetből, hogy közben főszereplő lett volna. Sulyok még május 29-én fordult a testülethez, a delegáció július 2-án Budapesten tárgyalt vele és a miniszterelnökkel is.
A testület azonban a sürgős eljárás helyett a rendes menetrendet választotta, és csak októberi plenáris ülésén tárgyalja az ügyet. A parlament nem várta be a véleményt, hogy a szavazás napján derült ki, hogy az csak utólag érkezik meg.
Köztársasági elnök választása Európában: a népszavazás a főszabály
Az európai köztársaságok többségében ma a választópolgárok közvetlenül, az urnánál döntenek az államfő személyéről. Így működik többek között Ausztria, Bulgária, Ciprus, Finnország, Franciaország, Horvátország, Írország, Izland, Lengyelország, Litvánia, Portugália, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna rendszere. Csehország 2013-ban tért át a közvetlen választásra, miután a parlamenti elnökválasztások rendre pártalkuk és patthelyzetek terévé váltak.
A közvetett modellt választó nagy országok viszont szándékosan nem a parlamentre bízzák a döntést, hanem annál szélesebb testületre.
- Németországban a Szövetségi Gyűlés (Bundesversammlung) választ, hogy a Bundestag képviselői mellett ugyanannyi tartományi küldött ül benne, akik között hagyományosan közéleti személyiségek, tudósok, sportolók is helyet kapnak.
- Olaszországban a két kamara együttes ülése választ, kiegészülve a régiók 58 küldöttével, és az első fordulókban kétharmados többség kell.
- Észtországban a parlament csak kétharmaddal választhat elnököt, hogy ha háromszor sem sikerül, a döntés önkormányzati küldöttekkel kibővített választótestülethez kerül.
Tisztán parlamenti választás Európában a kisebbség, hogy Magyarország mellett így dönt Lettország, Görögország, Málta és Albánia. De még ebben a szűk klubban is építettek fékeket, hogy Málta 2020 óta kizárólag kétharmados többséggel választhat államfőt, egyszerű többségi tartalékszabály nélkül. Vagyis ott a kormánytöbbség önmagában nem elég, az ellenzékkel meg kell egyezni.
Svájc: ahol nincs is klasszikus államfő
Svájc a legradikálisabb válasz arra a kérdésre, hogyan kerülhető el a pártok fogságába esett elnöki szék, hogy ott egyáltalán nincs egyszemélyi államfő. Az államfői funkciót a héttagú Szövetségi Tanács testületileg gyakorolja, tagjait a két kamara együttes ülése választja, és a helyek évtizedek óta több párt között oszlanak meg.
A szövetségi elnöki cím évente vándorol a hét tag között, és viselőjének semmilyen többlethatalmat nem ad, hogy első az egyenlők között, aki levégzi a protokollt, aztán visszaadja a széket. Egy ilyen rendszerben a kié lesz a Sándor palota típusú háború értelmezhetetlen.
A magyar modell: a kétharmad mindent visz
Az Alaptörvény 11. cikke szerint az elnökválasztás első fordulójában kétharmad kell, a másodikban azonban a két legtöbb szavazatot kapó jelölt közül már az egyszerű többség is nyer.
Ezt a könnyítést a Fidesz építette be 2011-ben az új alkotmányba, hogy a régi Alkotmány szigorúbb, többfordulós rendszert ismert. A mostani kormánytöbbségnek még erre sincs szüksége, hogy a 139 fős tábor önmagában meghaladja a 199 fős Országgyűlés kétharmadát.
Ez a mechanizmus választotta meg Schmitt Pált, Áder Jánost, Novák Katalint és Sulyok Tamást. És ez a mechanizmus választja majd meg a következő államfőt is, aki az új alkotmány hatálybalépéséig, de legfeljebb öt évig marad hivatalban.
A tizenhetedik módosítás tehát a személyt cserélte le, a rendszert nem. Az államfőválasztás szabályai változatlanok, konszenzuskényszert (máltai típusú tiszta kétharmadot, német vagy olasz típusú szélesített elektori testületet) senki nem javasolt. Tizenhat éven át a fideszes kétharmad embere ült a Sándor-palotában, mostantól a tiszás kétharmadé fog. A cipő ugyanaz, csak a láb cserélődött.
Az árnyék: egyszer már elmarasztalták ezért Magyarországot
A hivatalban lévő közjogi méltóság egyedi alkotmányos rendelkezéssel történő elmozdítása nem új találmány, és nem is tiszás. 2011-ben a fideszes kétharmad ugyanezzel a technikával szüntette meg Baka Andrásnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének mandátumát, jogorvoslat nélkül.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája 2016-ban kimondta, hogy Magyarország megsértette a bírósághoz fordulás jogát és a véleménynyilvánítás szabadságát. Az akkor elnöklő hatalom és a mostani szereposztás között egyetlen érdemi különbség van: a pártszín.
A Fidesz felháborodása ezért annyit ér, amennyit a saját múltja fedez, a Tisza helyreállítási retorikája pedig annyit, amennyit a saját eszközválasztása enged.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_k%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1gi_eln%C3%B6ke
A Polkorrekt véleménye
Az átlag embernek egyetlen kérdése van, hogy lesz-e végre olyan államfő, aki nem a mindenkori kormány szócsöve. A válasz, hogy nem lesz, mert nem is lehet. Amíg a köztársasági elnök választása tisztán a parlamenti többség kezében van, addig a Sándor palota lakója mindig a többség embere lesz.
Európa nagyobbik fele ezért bízza a döntést a választópolgárokra, a németek és az olaszok ezért szélesítették ki a választótestületet, a máltaiak ezért kényszerítik konszenzusra a pártokat, a svájciak pedig ezért osztották hét felé az egészet.
A Tisza-kormány ezzel szemben lecserélte az embert, és érintetlenül hagyta a gépezetet, amely az embert termeli. Sőt az elmozdításhoz azt a jogtechnikát vette elő, amelyért Strasbourg egyszer már elmarasztalta az országot, csak akkor még a Fidesz kivitelezésében. Ha az ígért új alkotmány ugyanezt a választási rendszert örökli meg, akkor nem rendszerváltás történt, hanem őrségváltás. Azt pedig már láttuk, hogy végződik.
