Huszonhat éve nyoma veszett az ukrán aktának, amelyet az olajbizottság hiába várt Pintér Sándortól
Az Országgyűlés olajbizottsága 2000. június 13-án bekérte Pintér Sándor akkori belügyminisztertől a 405. számú ukrán aktát, a nyomozati anyag azonban soha nem érkezett meg a testülethez. A bizottság záró jelentésének forrásjegyzéke máig ezt rögzíti: „Válasz még nem érkezett!!” Az Átlátszó újságírója 2023 és 2025 között négyszer kérdezte erről Pintér Sándort, hiába.
A kormányváltás után a Belügyminisztérium egy héten belül válaszolt, csakhogy a válasz újabb kérdéseket szült, hogy az irat szerintük sehol nem lelhető fel, még a nyilvántartásokban sem szerepel. Egy hivatalosan bekért nyomozati anyag tehát 26 év alatt úgy tűnt el a magyar állam szeme elől, hogy ezért senki nem felelt.
A történet nem csupán levéltári kuriózum. Az Országgyűlés május végén állította fel a spontán privatizációt és a közvagyon elvesztését feltáró vizsgálóbizottságot, amely iratokat kérhet be, a mulasztókat pedig bírsággal sújthatja. Az eltűnt ukrán akta ügye élesben teszteli, hogy az új szigor a papíron túl is működik-e. Ki mit mond az eltűnt ukrán aktáról.
Fidesz: Pintér Sándor hallgat, a párt leszámolásról beszél
A Fidesz közeli sajtó az eltűnt iratról nem ír, pedig a kérdés a jobboldalt kétszeresen érinti. A 405-ös anyagot 1998 és 2002 között, az első Orbán-kormány idején egy kormánypárti vezetésű bizottság kérte be, a saját belügyminiszterük mégsem adta át. Ráadásul a Fidesz-média 2025-ben kampánytémává emelte az ukrán szervezett bűnözést, hogy a
Magyar Nemzet a kilencvenes évek olajbűnözésének ukrán és orosz szálaival érvelt Ukrajna uniós csatlakozása ellen (2025. május 27.). A párt tehát riogatott az ukrán maffiával, miközben a korszak ukrán vonatkozású nyomozati anyagát a saját kormánya nem tette megismerhetővé. A vizsgálóbizottsági rendszert a Fidesz ma politikai leszámolásként keretezi, hogy Kocsis Máté a Védvonal nevű jogsegélyhálózat bejelentésekor arról írt, hogy állami szerveket akarnak bevonni a leszámolásokba (Facebook, 2026. május 22.). Ez az állítás jelenleg bizonyíték nélküli narratíva.
Tisza-kormány: szigort ígér, a saját házatáján még nem söpört
A kormányoldal a beteljesített rendszerváltás keretében beszél. Bujdosó Andrea frakcióvezető szerint a korábbi vizsgálóbizottságok elől következmények nélkül lehetett elsétálni, az új törvény viszont kötelezővé teszi a megjelenést és az adatszolgáltatást (Index, 2026. május 20.). A gyakorlat egyelőre felemás.
A Belügyminisztérium új vezetése válaszolt ugyan az Átlátszónak, arra viszont már nem, hogy az előző kormány alatt miért maradt el a válasz. Pósfai Gábor belügyminiszter a felelősségi kérdéseket is megválaszolatlanul hagyta, hogy volt-e utasítás a hallgatásra, indul-e vizsgálat a sorozatos mulasztás miatt. A meghirdetett szigor így egyelőre a jövőre szól, a múltbeli szabotázs felelőseit a tárca nem kereste meg.
Mi Hazánk: az elszámoltatás egyedüli motorjaként pozicionálja magát
Toroczkai László pártja abból épít narratívát, hogy az öt új vizsgálóbizottság közül egyedül az általa vezetett, végrehajtási visszaéléseket feltáró testület kezdte meg a munkát július 2-án, a többi elnöke szabadságra ment (Magyar Jelen, 2026. július). A párt a Tisza-féle iratfeltárást szelektívnek minősíti. Az olajos akták és a 405-ös irat ügyében ugyanakkor a Mi Hazánk sem fogalmazott meg konkrét követelést.
Mit mutatnak az adatok az olajbizottság iratairól
Az ellenőrizhető tények sora önmagában beszédes. Az olajbizottság J/3500. számú, 2000. november 30-án kiadott jelentése rögzíti a bekérést és a válasz hiányát. Az Országgyűlés Hivatala 2025. március 24-én közölte: az olajbizottság irataiból már csak két titkos minősítésű dokumentumot őriznek, a feloldásuk 2029. december 31-én, illetve 2042. december 31-én esedékes, a többi irat a Magyar Nemzeti Levéltárba került.
A Belügyminisztérium 2026 júniusában azt állította, a keresett anyag náluk és az irányításuk alá tartozó szerveknél nem található. A rendszerhiba ennél is mélyebb: a tárca 2016-ban és 2025-ben is elismerte, hogy nem vezet statisztikát az eltűnt vagy megsemmisült bizonyítékokról, a 2012 óta tervezett központi bűnjelraktárról pedig máig nem született kormányzati döntés (Átlátszó, 2026. június 22.). Az állam tehát azt sem tudja megmondani, hány hasonló irat tűnt el a 405-ösön kívül.
Mit jelent ez vidéken és a városban
Az olajbűnözés keleti kapuja a magyar-ukrán határtérség volt, ezért a feltáratlan akták elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén kilencvenes éveinek fehér foltjait őrzik.
Egy korabeli szociológiai terepkutatás szerint 1993-tól a határon átfolyó olaj 60-100 család elsődleges megélhetésévé vált, a becslések alapján pedig e megyék erőgépeinek felét feketén behozott üzemanyag látta el (Szociológiai Szemle, 1999).
Budapesten az ügy közjogi botrányként csapódik le, a keleti megyékben viszont személyes történelemként, hogy az ottani családok pontosan emlékeznek, kik gazdagodtak meg a szőkített olajon, a neveket rejtő iratokat viszont soha nem láthatták. Ugyanez a határtérség kapta a legerősebben a 2025-ös ukránellenes kampányt is. A riogatás megérkezett hozzájuk, a térségüket érintő nyomozati anyag nem.
Mit jelent az ukrán akta ügye az átlagembernek
Az olajszőkítés az egyik legnagyobb rendszerváltás utáni költségvetési kár: a be nem fizetett adók és vámok végül az adófizetők számláját terhelték. Aki ma befizeti az áfát meg a jövedéki adót, joggal kérdezi, miért nem ismerheti meg 26 év után sem a korszak nyomozati anyagait.
A tét ennél is nagyobb. Ha egy miniszter következmények nélkül tarthat vissza egy parlamenti bizottság által bekért iratot, akkor a mostani bizottságok bármelyik jövőbeli kormány alatt kiüresíthetők. Az új szabályok szerint a mulasztót először százezer, utána alkalmanként egymillió forint bírság sújthatja, kétszeri mulasztás után elővezetés jöhet. A polgár számára az a kérdés, hogy ezt a szigort a mindenkori hatalom saját embereire is alkalmazzák-e.
A Polkorrekt véleménye
A 405-ös ukrán akta sorsa mindhárom politikai oldal hitelességi tesztje, és eddig mindhárom elbukta. A Fidesz 26 éve nem magyarázta meg a hallgatást, a Tisza-kormány szigort hirdet, de a saját minisztériuma felelőseit nem keresi, a Mi Hazánk pedig hangos elszámoltatásról beszél, konkrét iratot mégsem követel.
Az átlagember addig nem hihet egyetlen vizsgálóbizottságnak sem, amíg egy hivatalosan bekért nyomozati anyag következmények nélkül tűnhet el a magyar államban. A Polkorrekt ezért nyilvános választ vár Pintér Sándortól és vizsgálatot Pósfai Gábortól: az eltűnt akta ügye nem évülhet el csendben.
