Geopolitikai körkép: négy konfliktus a világ vakfoltjaibó

Amíg itthon a hírfolyam Brüsszelről és az ukrajnai frontról szól, a világ peremén négy összecsapás mozdult el ezen a héten, mégpedig úgy, hogy a következményük a magyar gyárakig, a rezsiig és a boltok polcáig gyűrűzik. A mostani geopolitikai körkép a Száhel-övezetet, Közép-Ázsiát, a Dél-kínai-tengert és a venezuelai-guyanai határvidéket veszi sorra, arról az oldalról, amelyet a hazai főáram ritkán villant fel.

A közös szál kézzelfogható, hogy a nagyhatalmak nyersanyagért, szállítási útvonalakért, végső soron befolyásért tülekednek, a számlát viszont a kisebb államok lakói fizetik meg. Az európai szálat külön összegzésben vesszük elő, most a nagyvilágé a főszerep.

A Száhel, ahol Oroszország alulmaradt

Április 25-én kezdődött a legnagyobb támadássorozat Maliban a 2012-es felkelés óta. Az Azawad Felszabadítási Front (FLA) és az al-Kaidához köthető JNIM összehangolt rohama több várost is elért, a harcokban pedig életét vesztette Sadio Camara mali védelmi miniszter.

A kulcsvárost, Kidalt a tuareg felkelők vették be, miközben az orosz Africa Corps fejvesztve menekült a településről, felszerelést és egy lelőtt helikoptert hátrahagyva. A Szabad Európa beszámolója szerint a Kreml afrikai vállalkozása látványos kudarcot vallott ott, ahol korábban a nyugati jelenlét pótlását ígérte.

A vereség nem állította meg a Moszkva felé fordulást. Assimi Goïta államfő júniusban másodszor is az orosz fővárosba utazott, ahol kereskedelmi megállapodásokat, egy kis teljesítményű atomerőmű tervét, valamint egy aranyfinomító építését írta alá.

A mali kormány nem sokkal korábban vette át a kanadai Barrick Mining működését, hiszen az ország Afrika második legnagyobb aranytermelője. A közös mali-burkinai-nigeri haderőt közben ötezer főről tizenötezerre bővítették, ami jól mutatja a nyomás mértékét. A Jamestown Foundation elemzése szerint a moszkvai jelenlét a fegyverek mellett egyre inkább a bányákra és az energiaszektorra épül.

A magyar olvasó erről a háborúról alig hall, holott a tétje közvetlen. Az uránium és az arany feletti ellenőrzés, az Európába vezető migrációs útvonalak, valamint Oroszország kettős megterhelése mind ide fut, ugyanis a Kreml egyszerre próbál helytállni Ukrajnában és a Szahara déli peremén. Az ENSZ tájékoztatása szerint a térségben közel hárommillió ember kényszerült otthona elhagyására, a humanitárius válság pedig évek óta a figyelem küszöbe alatt marad.

Geopolitikai körkép Közép-Ázsiából: Kazahsztán fordulója

Kazahsztánban július 1-jén lépett életbe az új alkotmány, amelyet a márciusi népszavazás hagyott jóvá. Kaszim-Zsomart Tokajev elnök új korszak kezdetéről beszélt, a parlament pedig június 30-án tartotta utolsó együttes ülését a régi rend szerint. A Times of Central Asia szerint a reform a politikai rendszer alapos átépítését ígéri, a látványos bejelentés mögött azonban egy csendesebb átrendeződés zajlik.

A háttérben Kína lépett előre Oroszország rovására. A Foreign Policy Research Institute adatai szerint Peking ma már a kazah uránexport 39 százalékát viszi el, és belátható időn belül lekörözheti Moszkvát ezen a piacon. Közép-Ázsia legnagyobb gazdaságát emellett a Kína felé fennálló adósság is köti: a kazah államadósság nagyjából a GDP negyedét teszi ki, Kirgizisztánban és Tádzsikisztánban viszont a felét is eléri. A kutatóintézet elemzése nem hirtelen fordulatról, hanem a régió gazdasági szerkezetének lassú átszabásáról ír.

Miért számít ez Magyarországnak?

A válasz a szállítási térképen rajzolódik ki. A Kaszpi-tengeren átvezető úgynevezett Középső Folyosó Kínát köti össze Európával, mégpedig Oroszország megkerülésével, Kazahsztán urániuma pedig az európai energiabiztonság egyik csendes pillére.

Az ország a világ legnagyobb uránkitermelője, az unió pedig az ukrajnai háború óta 48 százalékkal növelte a kazah kőolaj behozatalát. A szállítmányok zöme mégis orosz vezetéken vagy balti kikötőn át jut Európába, ezért az Európai Unió a szamarkandi csúcson stratégiai partnerséget hirdetett, és a Global Gateway keretében 12 milliárd eurós csomagot ígért, ahogy azt az Európai Külkapcsolatok Tanácsa is részletezi.

A Dél-kínai-tenger tízéves ítélete

Július 12-én lesz tíz éve, hogy a hágai Állandó Választottbíróság a Fülöp-szigetek javára döntött, és érvénytelennek mondta ki Kína kilenc szaggatott vonalból álló igényét a Dél-kínai-tengerre. Peking az ítéletet máig nem fogadja el, az évforduló mégis kényes pillanatban érkezik. A Fülöp-szigetek idén az ASEAN soros elnöke, a manilai diplomácia pedig még idén tető alá hozná a régóta halogatott magatartási kódexet, amely a vitákat volna hivatott kordában tartani.

A vízen közben nem szünetel a súrlódás. Kínai és Fülöp-szigeteki hajók hónapok óta méricskélik egymást a Scarborough-zátonynál, a Sandy Cay homokpadnál, valamint a Second Thomas-zátonynál, ahogy azt az International Crisis Group nyomon követi.

A tavaszi Balikatan-hadgyakorlaton a japán haderő 1945 óta először tüzelt éles lövedékkel a határain kívül, Manila és Washington pedig több mint ötszáz közös katonai eseményt tervez erre az évre. A helyzetet élesíti, hogy a Hormuzi-szoros tavaszi lezárása energiaszükséghelyzetbe taszította a Fülöp-szigeteket, ezért Ferdinand Marcos elnök hajlott a Kínával közös gáz- és olajkutatás újraindítására a vitatott Reed Bank térségében.

A magyar kötődés itt sem elvont.

A világkereskedelem tekintélyes hányada halad át ezen a tengeren, a ritkaföldfémek pedig egyenesen a magyar akkumulátorgyárak ellátási láncába vezetnek. Egyes szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy Peking a mélytengeri ritkaföldfémek után kutat a térségben, ahogy arra egy fülöp-szigeteki elemzés is felhívja a figyelmet. Ha a feszültség árat vagy kínálatot mozdít, azt a hazai ipar is megérzi.

Venezuela és Guyana: az annexió kísértése

Dél-Amerikában is nő a hőmérséklet. A Nemzetközi Bíróság várhatóan a nyár folyamán mond ítéletet az Essequibo-vita ügyében, Venezuela azonban előre közölte, hogy a testület döntését nem ismeri el. Nicolás Maduro június 5-én beiktatta a vitatott terület általa kinevezett kormányzóját, Guyana pedig a védelmét erősíti,hogy Omar Khan dandártábornok június 24-én új felderítő eszközök beszerzéséről beszélt, ahogy azt az Inter-American Dialogue ismerteti.

A tét az olaj és maga a terület. Az Essequibo Guyana kétharmadát teszi ki, partjainál pedig az ExxonMobil termel a hatalmas Stabroek-mezőn. A vita egy 1899-es választottbírósági döntésre nyúlik vissza, az ügy 2018 óta van a hágai testület előtt, az érintett övezet pedig mintegy 160 ezer négyzetkilométer.

Május végén egy guyanai katona sebesült meg, amikor járőrhajóját venezuelai oldalról tűz érte, ami megmutatta, milyen könnyen csúszhat át a szócsata fegyveres incidensbe. A magyar olvasó számára ez több egzotikumnál, hiszen egy erővel végrehajtott annexió Európában is kísérteties visszhangot kelt, és épp az a nemzetközi jogi elv forog kockán, amelyre az unió Ukrajna ügyében hivatkozik.

Geopolitikai körkép magyar szemmel: hová fut be a szál

A négy történet egyetlen pontban találkozik, és az a pont Magyarország. Az ország az elmúlt években Kína európai kapujává vált, az akkumulátoripar pedig ennek a fogadásnak a zászlóshajója. A debreceni CATL-gyár önmagában több mint 7 milliárd dolláros beruházás, tervezett kapacitása mintegy 100 gigawattóra, a termelés pedig idén tavasszal indult be.

Mellette ott sorakozik az EVE Energy nagyjából 30 gigawattórás üzeme, a Sunwoda 1,7 milliárd dolláros gyára, a Semcorp, a szegedi BYD, valamint a gödi Samsung SDI, ahogy azt a The Diplomat is számba veszi.

A gond ott kezdődik, hogy mindezt kínai nyersanyag hajtja. Az uniós számvevőszék szerint az Európai Unió a ritkaföldfém-mágnesek 98 százalékát, a kritikus nyersanyagok mintegy 90 százalékát Kínából szerzi be, a feldolgozásban pedig Peking szinte egyeduralkodó.

Az a kiviteli korlátozás, amelyet Kína tavaly novemberben elhalasztott, 2026 novemberéig szünetel, utána bármikor visszatérhet. A Euronews összeállítása szerint a magyar üzemek sorsa így egy távoli hatalmi alku függvénye.

A helyi lakosok egy része közben a vízfelhasználás és a levegő minősége miatt tiltakozik a debreceni beruházás körül, a gyártók viszont nyitott, ellenőrizhető üzemet ígérnek. Így fut össze a Száhel urániuma, a közép-ázsiai folyosó, a Dél-kínai-tenger ritkaföldfémje és a venezuelai olaj ugyanabban a magyar kérdésben. A távoli összecsapások szabják meg az árat, a döntés viszont jórészt máshol, Pekingben, Moszkvában vagy Washingtonban születik meg.

A Polkorrekt véleménye

A valódi kérdés sosem az, hogy melyik zászló leng Kidal vagy Essequibo felett, hanem az, hogy ki keres a helyzeten, és ki fizeti meg az árát. Magyarország ipari jövőjét kínai tőkére és nyersanyagra tette fel: a kormány híveinek szemében ez munkahely, a bírálók szerint stratégiai csapda, egy ideig pedig mindkét félnek igaza van.

A hétköznapi embernek nem a táborok szlogenjeire van szüksége, hanem őszinte szóra a függőségről, továbbá tervre arra a napra, amikor a távoli alku a hazai árcédulán csapódik le. Egy lapnak ilyenkor az a dolga, hogy minden hatalmat egyformán mérjen, akkor is, ha a hatalom épp beruházás képében érkezik.