Tiziano-festmény 4,5 milliárdért: a becsléseket az MNB sosem mutatta meg

Tizenegy évvel azután, hogy a Magyar Nemzeti Bank 4,5 milliárd forintot fizetett a Mária gyermekével és Szent Pállal című Tiziano-festményért, újra kérdéses, mit vett meg pontosan a jegybank. Molnos Péter művészettörténész felvetése szerint a nemzetközi szakirodalom már a vásárlás előtt vitatta, hogy a képet maga a mester festette. A szerzőség kérdése azonban csak az egyik nyitott ügy: azokat az értékbecsléseket, amelyekre az MNB az árat alapozta, a jegybank 2015-ben nem hozta nyilvánosságra, és nyilvános forrásban azóta sem találtuk meg őket.

A felvetésről október 24-én a HVG és az Index is beszámolt . Három nappal korábban vették őrizetbe Matolcsy Györgyöt, a jegybank volt elnökét, de a HVG cikke maga is jelzi: a gyanúsítás nem a festmény miatt történt. A Tiziano-festmény nem szerepel a gyanúsításban, ügye ezért ma elszámoltatási kérdés: azt kell tisztázni, mit tudott a jegybank, amikor fizetett.

A kép útja a 300 pengős kikiáltási ártól az aukcióig

Szentkirályi Miklós, a Szépművészeti Múzeum festőrestaurátora 2008-ban megjelent tanulmányában a képet a modenai hercegi gyűjteményig vezette vissza. Carlo Ridolfi 1648-as könyve leír egy Szent Pált ábrázoló Madonnát a modenai gyűjteményben, egy 18. század eleji leltár pedig egyező méretekkel említi a művet. A tanulmány szerint a festményt az 1830-as években Bécsben, a Kaunitz-palotában látták, 1932-ben pedig a Magyar Királyi Postatakarékpénztár árverésén bukkant fel.

Az Index Molnos Péterre hivatkozó cikke szerint ezen az 1932-es budapesti árverésen Tiziano-másolatként, 300 pengős kikiáltási áron szerepelt. Később Kelényi László műkereskedő gyűjteményébe került, aki Hemző Ilona művészettörténész szerint háromszor is megpróbálta eladni a Szépművészeti Múzeumnak. Hogy a kép hogyan jutott egy pécsi lakásba, azt a nyilvános források nem tisztázzák. Molnos szerint a hazai műkereskedelem jóval 2005 előtt ismerte a festményt, holott a jegybank 2015-ös közleménye úgy mutatta be, mint amely ismeretlen olasz mester műveként lógott egy lakás falán .

A Nagyházi Galéria 2005. májusi árverésén a kép már „Tizianónak tulajdonítva” szerepelt, 65 millió forintos kikiáltási áron. A Világgazdaság már akkor megírta, hogy a mű védett, ezért külföldi vevőre aligha lehet számítani. A leütési ár 140 millió forint lett, ami az Artmagazin számítása szerint a jutalékokkal együtt nagyjából 175 millió forint kifizetését jelentette a vevőnek. Pintér Gyula vállalkozó 2009-ben azt mondta, hogy tizenegy licitálót előzött meg, köztük két olasz állampolgárt.

A Szépművészeti Múzeum ekkor még megszerezhette volna.

A Magyar Narancs 2015-ös cikke szerint Tátrai Vilmos, a múzeum szakértője meg volt győződve arról, hogy a képet Tiziano festette, és javasolta az elővásárlási jog gyakorlását. Az akkor kinevezett főigazgató, Baán László nem vállalta a kockázatot. Pintér a festményt letétbe helyezte a múzeumban, ahol 2006 márciusától látható volt.

A vevő pályáját a források eltérően írják le. Az RTL Klub Fókusz című műsorának 2015-ös riportja szerint motorkereskedőként indult, és az Ecseri piacon futott be. Az Index 2026-os cikke vendéglátásban, valamint zöldség- és gyümölcskereskedelemben érdekelt vállalkozóként mutatja be. A két leírás nem zárja ki egymást, de egyik sem dokumentálja a teljes pályát.

Önkényuralom vagy nyomozás? Mit mondott ki a Legfőbb Ügyészség a Fidesz szervereiről

Tiziano-festmény vagy műhelymunka?

Szentkirályi Miklós tanulmánya a szerzőség megállapításának (szaknyelven attribúciójának) restaurátori bizonyítékait gyűjtötte össze. A röntgen- és infravörös felvételek szerint a festő menet közben átírta a kompozíciót: egy nagy könyvet tartó evangélista alakjából lett a légiósköpenyes Szent Pál, akiben a szerző valószínűleg a megrendelő arcképét látja. A szerző az ólomfehér előrajzot, a vászon típusát és a sok festés közbeni javítást Tiziano műhelygyakorlatával kötötte össze. Következtetése szerint a budapesti kép azonos a modenai leltár festményével, Tátrai Vilmos pedig az 1540-es évek elejére keltezte.

Az Index és a Portfolio október 24-i beszámolója szerint a nemzetközi kutatás egy része másként látja a képet . Giorgio Tagliaferro 2009-ben Tiziano műhelyének tulajdonította, Irina Artyemjeva Tiziano-kutató pedig a mester segédeinek kezét azonosította rajta. A lapok szerint egy 2025-ben megjelent tanulmány is fenntartásokat fogalmazott meg, ennek szerzőjét és címét azonban egyik beszámoló sem nevezi meg.

A szakmai vitát újságírói eszközökkel nem lehet eldönteni. Elszámoltatási szempontból viszont az a kérdés, ismerte-e a jegybank 2015-ben a 2009-es műhelyattribúciót, és számolt-e vele az ár megállapításánál. Erről a nyilvános forrásokban nincs adat.

Mennyit ért a Tiziano-festmény egy zárt piacon?

A leütési árhoz képest a jegybank nagyjából 32-szeres összeget fizetett: 4,5 milliárd osztva 140 millióval 32,1. Ha a 2005-ös vevő által ténylegesen kifizetett, jutalékkal növelt 175 millió forinttal számolunk, a szorzó körülbelül 25,7. Az Index 2015-ben azt írta, hogy Pintér a kapott összeg harmincadáért jutott a képhez. Ez a leütési árra nagyjából igaz, a jutalékokkal számolt összegre viszont nem.

A korábbi becslések egymásnak is ellentmondanak. Az Index 2015-ös összefoglalója szerint Pintér 2009-ben a HVG-nek azt mondta, hogy a kapott ajánlat meghaladta a mű 1,4 milliárd forintra becsült értékét . A Magyar Narancs ugyanerre a nyilatkozatra hivatkozva 1,6 milliárd forintos becslést említ. A 444 a vásárlás napján két-hárommilliárd forintos korábbi becslésről írt. Az eltérések okát egyik forrás sem magyarázza.

A tulajdonos a vásárlás után elégedetlen volt az árral.

A Népszabadságnak azt nyilatkozta, hogy angliai viszonteladók arab vevők számára a háromszorosát ígérték, és az államtól eredetileg többet kért. Az Artmagazin szerint Pintér azt is elmondta, hogy Baán László a jegybanki vétel előtt egymilliárd forintot ajánlott, ezt azonban nem fogadta el .

A külföldi ajánlatnak nem volt jelentősége, mert a kép védett, tehát törvény tiltja a kivitelét az országból. A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény a védett kulturális javakra külön szabályokat állapít meg. Martos Gábor művészeti író a Magyar Narancsnak úgy fogalmazott, hogy a nemzetközi árak ezért nem mérvadók: a kép csak a hazai piacon kelhet el, ahol akkor a legmagasabb aukciós leütés 240 millió forint volt, Csontváry Kosztka Tivadar egyik tájképéért.

Gerhardt Ferenc, az MNB akkori alelnöke, az Értéktár Program vezetője 2015-ben azt mondta, hogy minden vásárlást teljes körű értékbecslés előzött meg. A Magyar Narancs szerint arra a kormányzati szabályra is hivatkozott, amely szerint az állam legfeljebb három független becslés átlagát fizeti ki, erős érzelmi értékű tárgynál azonban ettől eltérhet. A jegybank a megrendelt szakvéleményeket nem hozta nyilvánosságra. Ebből következik, hogy ma sem tudható, a 4,5 milliárd a becslések átlaga volt, vagy az MNB élt az eltérés lehetőségével.

Egy személyi átfedést is rögzíteni kell. A Magyar Narancs szerint Baán László, aki 2005-ben nem élt az elővásárlási joggal, később a jegybank Értéktár Programjának tanácsadó testületében ült. A testület a megvásárolandó műtárgyakra tett javaslatot. Hogy a Tiziano-kép ügyében milyen szerepe volt, arról nyilvános dokumentum nem áll rendelkezésre.

Ki ellenőrizte az Értéktár Programot?

Az MNB 2014 januárjában indította el a programot, 100 millió eurós, akkor mintegy 30 milliárd forintos kerettel, 2018 végéig. A célja a külföldre került magyar műkincsek visszavásárlása és a hazai hagyatékok itthon tartása volt. A vásárlásokra műtárgypiaci szakértőkből és jegybanki vezetőkből álló tanácsadó testület tett javaslatot. 2015 júliusáig a program mintegy 7,8 milliárd forintot költött, ennek több mint felét a Tiziano-képre.

A kérdések hamar megérkeztek a parlamentbe. Schmuck Erzsébet LMP-s képviselő 2015 augusztusában írásbeli kérdésben firtatta, milyen szempontok szerint választja ki a jegybank a társadalmi szerepvállalás keretében támogatott ügyeket. Demeter Márta akkori MSZP-s képviselő kérdésére az MNB 2016 februárjában azt válaszolta, hogy addig 13 festményt és gyűjteményt vett meg 9 milliárd forintért

A jegybank felügyelőbizottsága 2016 áprilisában elfogadta az Értéktár Programról készült vizsgálat záródokumentumát. Papcsák Ferenc elnök a Napi.hu-nak azt mondta, hogy a testület öt igen és egy nem szavazattal döntött, és megállapította: a vásárlások jogszerűek voltak, szabálytalanságot nem találtak. A HVG összegzése szerint a 2018 végén lezárult program végül nagyjából 10,8 milliárd forintot költött.

VABEKO Engineering: egyajánlatos MVM-tender, 67 millió euró

Az MNB-ügy ma: gyanúsítás, de nem a kép miatt

A Központi Nyomozó Főügyészség október 21-én vette őrizetbe Matolcsy Györgyöt, akit jelentős vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalás bűntettével és hamis magánokirat felhasználásának vétségével gyanúsítanak. Az ügyészség még aznap indítványozta a letartóztatását. A gyanú a Pallas Athéné Domus Meriti (PADME) Alapítvány vagyonához kapcsolódik, nem az Értéktár Programhoz. Matolcsy tagadja, hogy bármilyen jogsértést követett volna el, és jogerős ítélet nélkül ártatlannak kell tekinteni.

Az Országgyűlés 2026. május 26-án vizsgálóbizottságot hozott létre a jegybanknál feltételezett visszaélések ügyében . Az alapítványok miatt az MNB mostani vezetése és az Állami Számvevőszék is feljelentést tett. A festmény ma a Szépművészeti Múzeumban látható. Az Index és a Portfolio október 24-i cikkei szerint a jegybank, a múzeum és a kormány sem reagált a felvetésre.

Mi következhet a Tiziano-festmény ügyében?

A HVG felvetése szerint talán az Értéktár Program átvizsgálása is sorra kerülhet, de erről sem a kormány, sem a jegybank nem jelentett be döntést. Ez a felvetés előrejelzés, nem tény. A Tiziano-festmény árának megalapozottságát csak az a három független értékbecslés igazolhatná vagy cáfolhatná, amelyre az MNB akkori vezetése hivatkozott. Ezeket az iratokat a jegybank rendelte meg, ezért elsősorban nála kereshetők.

A szerzőség kérdésében a tudományos vita akkor is folytatódhat, ha a jegybank iratai nyilvánosak lesznek. A közpénz felhasználásának kérdése azonban nem művészettörténeti, hanem dokumentumokon múlik.

A Polkorrekt véleménye

A jegybank 4,5 milliárd forint közpénzt fizetett egy olyan képért, amelyet a tulajdonosa csak belföldön adhatott el, és amelyet tíz évvel korábban 140 millió forintért ütöttek le. Az MNB akkori vezetése a független becslések átlagára vonatkozó szabályra hivatkozott, a becsléseket viszont nem mutatta meg, és nyilvános forrásban azóta sem szerepelnek. Amíg a jegybank mai vezetése nem teszi közzé ezeket az iratokat, a hétköznapi ember csak annyit tudhat: a pénzéért vett kép szerzőségét a szakirodalom egy része vitatja, az árát pedig nyilvánosan senki nem igazolta.

Források

1. 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről, a kulturális javakra vonatkozó rész (46-62. §), a 2026. október 1-jén hatályos szöveg, Nemzeti Jogszabálytár, https://njt.jog.gov.hu/jogszabaly/2001-64-00-00 (a védett kulturális javak külön szabályozása)
2. A Magyar Nemzeti Bank Felügyelő Bizottsága: Az Értéktár Program vizsgálatához készült záródokumentum, 2016, https://www.mnb.hu/letoltes/a-magyar-nemzeti-bank-felugyelo-bizottsaga-ertektar-programjanak-vizsgalatahoz-keszult-zarodokumentum.pdf (a vizsgálat következtetését a 18. tétel ismerteti)
3. Schmuck Erzsébet (LMP) írásbeli választ igénylő kérdése Matolcsy Györgyhöz: „Miért fontosabb a pénzszórás az emberek életénél?”, Országgyűlés, 2015. augusztus 18., https://www.parlament.hu/irom40/05925/05925.pdf (a jegybanki társadalmi szerepvállalás kiválasztási szempontjai)
4. Szentkirályi Miklós: Egy velencei festmény azonosítása a restaurátor eszközeivel. Tiziano Vecellio: Mária bemutatja gyermekét Szent Pálnak, ISIS, 2008, 44-49. o., https://epa.oszk.hu/00400/00402/00007/pdf/ISIS_2008_044-049.pdf (provenancia, röntgenvizsgálat, a szerzőség melletti érvek)
5. Világgazdaság: Tiziano-kép a Balaton utcában, 2005. május, https://www.vg.hu/penz-es-tokepiac/2005/05/tiziano-kep-a-balaton-utcaban (a 2005-ös aukció kikiáltási ára és a védettség)
6. Portfolio: Új műtárgyakkal gyarapodott a Szépművészeti Múzeum állandó kiállítása, 2006. március 8., https://www.portfolio.hu/uzlet/20060308/uj-mutargyakkal-gyarapodott-a-szepmuveszeti-muzeum-allando-kiallitasa-65911 (a 140 millió forintos leütési ár és a 2006-os bemutatás)
7. HVG: A magyar Tiziano-tulaj sem eladni, sem hazavinni nem akarja a képet, 2009. január 7., https://hvg.hu/kultura/20090107_tiziano_maria_gyermekevel (a 2005-ös licit résztvevői)
8. HVG: 4,5 milliárdért vett Tiziano-festményt az MNB, 2015. július 16., https://hvg.hu/kultura/20150716_45_milliardert_vett_Tizianofestmenyt_az (az MNB közleménye, a program addigi költése)
9. Index: 4,5 milliárdért vett festményt az MNB, 2015. július 16., https://index.hu/gazdasag/2015/07/16/az_mnb_megvette_az_egyetlen_magyarorszagi_tiziano-kepet/ (az 1,4 milliárd forintos becslés)
10. 444: 4,5 milliárd forintot fizetett az MNB ezért a képért a mi pénzünkből, 2015. július 16., https://444.hu/2015/07/16/45-milliard-forintot-fizetett-az-mnb-ezert-a-kepert-a-mi-penzunkbol (a két-hárommilliárd forintos korábbi becslés)
11. Index: Keveset fizetett az MNB a Tizianóért, 2015. július 21., https://index.hu/kultur/2015/07/21/tiziano_mnb_pinter_gyula/ (a kiviteli tilalom és a „harmincad” arány)
12. Portfolio: Állítólag 13 milliárdot is adtak volna a Tiziano-festményért, 2015. július 21., https://www.portfolio.hu/befektetes/20150721/allitolag-13-milliardot-is-adtak-volna-a-tiziano-festmenyert-217194 (a tulajdonos Népszabadságnak adott nyilatkozata)
13. 444: A Tiziano-festmény, amit a Magyar Nemzeti Bank vett meg 4,5 milliárd forint közpénzből, négyszer ennyiért is elmehetett volna külföldön, 2015. július 27., https://444.hu/2015/07/27/a-tiziano-festmeny-amit-a-magyar-nemzeti-bank-vett-meg-45-milliard-forint-kozpenzbol-negyszer-ennyiert-is-elmehetett-volna-kulfoldon (a vevő pályája az RTL Klub Fókusz riportja alapján)