Terrorcselekménnyel fenyegetés: ezért vitték el hajnalban Szakács Istvánt

Terrorcselekménnyel fenyegetés: ezért vitték el hajnalban Szakács Istvánt

Terrorcselekménnyel fenyegetés gyanújával vitték el otthonából 2026. július 8-án hajnalban Szakács Istvánt, a Megafon volt győri influenszerét, majd nagyjából négy óra elteltével szabadon engedték.

A rendőrség cikkünk megjelenéséig hivatalosan nem közölte a gyanúsítás pontos minősítését. Megnéztük, mit mond a Btk., milyen mércét állított fel a Kúria, és hogyan fér össze a hajnali, bilincses intézkedés a Tisza-kormány saját ígéreteivel.

Mi történt július 8-án reggel?

Szakács István felesége számolt be arról, hogy reggel 6 órakor hét rendőr jelent meg az otthonukban, házkutatást tartottak, majd elvitték a férjét. A Magyar Nemzetnek azt mondta, a rendőrök a helyszínen közölték, hogy terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntettének megalapozott gyanúja miatt intézkednek.

Szakács az Indexnek később úgy nyilatkozott, a házkutatás során terrorcselekményre alkalmas eszközt kerestek, bilincsben vitték ki az utcára, a rendőrségen jegyzőkönyvet és ujjnyomatot vettek tőle, majd délelőtt 11 óra előtt szabadon engedték. Elmondása szerint az eljáró rendőrök emberségesen bántak vele.

Az intézkedés alapja egy videó, amelyet Szakács azután tett közzé, hogy az aranykonvoj ügyben indítvány született Orbán Viktor gyanúsítására és őrizetbe vételére. A videóban Magyar Péternek címezve ezt mondta, hogy meg ne próbáld csinálni azt, hogy elviteted Orbán Viktort, majd hozzátette, hogy a hír megjelenésének pillanatában ötszázezer magyar fog odamenni.

És ki fogjuk szabadítani, akárki áll.

Jogi értelemben ez a mondat az ügy szíve. Az aranykonvoj ügy jogi hátteréről és a volt miniszterelnök mentelmi helyzetéről korábban részletesen írtunk.

Mi az a terrorcselekménnyel fenyegetés, és létezik-e ilyen vád?

Igen, létezik, méghozzá súlyos bűntett. A Btk. 316. §-a kimondja, hogy aki terrorcselekmény elkövetésével fenyeget, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A köznyelv ezt hívja úgy, hogy terrorcselekménnyel fenyegetés. A fenyegetett cselekménynek a Btk. 314. §-a szerinti terrorcselekménynek kell lennie, hogy az elkövető abból a célból helyez kilátásba a törvényi katalógusban felsorolt erőszakos bűncselekményt, hogy állami szervet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. A katalógusban szerepel többek között a hivatalos személy elleni erőszak (Btk. 310. §). A fogolyszöktetés önmagában nem szerepel benne.

A nyilvános információk azonban ellentmondanak egymásnak. A feleség a 316. § szerinti fenyegetésről beszélt, Takács Péter volt államtitkár és az Origo viszont terrorcselekmény előkészületét említette. Ez utóbbi a Btk. 315. § (1) bekezdése, hogy aki terrorcselekmény elkövetésére felhív, ajánlkozik, vállalkozik, a közös elkövetésben megállapodik vagy a feltételeit biztosítja, szintén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A két tényállás nem ugyanaz, más elemeket kell bizonyítani. A rendőrség hallgatása miatt a nyilvánosság jelenleg nem tudja, pontosan mivel gyanúsítják Szakács Istvánt. Álláspontunk szerint ez önmagában elfogadhatatlan állapot.

A Kúria mércéje: mikor bűncselekmény egy kimondott mondat?

A Kúria a BH 2022.1.5. számon közzétett, Bfv.III.151/2021. számú döntésében fektette le az irányadó mércét. Eszerint a komoly félelem keltésére való alkalmasságot nem a címzett tényleges reakciója, hanem a fenyegetés tartalma alapján, tárgyilagosan kell megítélni.

A bűncselekmény a közléssel befejezetté válik. Az elkövetőnek nem kell ténylegesen képesnek lennie a beváltásra, hogy a tényállás csak akkor nem valósul meg, ha a beváltás,magából a közlésből kitűnően objektíve nem lehetséges.

A közveszéllyel fenyegetéstől az határolja el, hogy az elkövető nem híreszteli, hanem maga helyezi kilátásba a cselekményt. A bűncselekmény kizárólag egyenes szándékkal, kényszerítési célzattal követhető el.

Bűnös-e Szakács István a törvény szerint?

Szakács Istvánt megilleti az ártatlanság vélelme, bűnösségéről kizárólag bíróság dönthet jogerős ítéletben. Az alábbi elemzés a nyilvánosan megismerhető videó szövegén alapul.

A gyanú mellett szól, hogy a célzat a törvényi képletre illeszkedik: a közlés címzettje a kormányfő, tartalma pedig az, hogy az állam ne foganatosítson egy tervezett intézkedést. A ki fogjuk szabadítani többes szám első személyű, tehát a beszélő önmagát is a cselekvők közé sorolta, ez pedig a kúriai mérce szerinti saját kilátásba helyezés irányába mutat.

Az akárki áll fordulat az ellenállás leküzdésére, vagyis erőszakra utalhat, ami a katalógusban szereplő hivatalos személy elleni erőszakhoz köthető. Egy tömeges akció nem objektíve lehetetlen, csak valószínűtlen, márpedig a Kúria szerint a valószínűtlenség nem mentesít.

A bűnösség ellen szól, hogy a mondat nem nevez meg konkrét erőszakos cselekményt, és a védelem megalapozottan érvelhet úgy, hogy ez politikai túlzás, tömegtiltakozás előrejelzése volt. Szakács maga is azt állítja, csak jogi úton állna ki a volt miniszterelnök mellett. A közlés ráadásul feltételes, egy jövőbeli, bizonytalan eseményhez kötött.

Az egyenes szándékot és a komoly kényszerítési célzatot egy indulatból, élőben elmondott mondatnál nehéz bizonyítani, hogy a Kúria által elbírált alapügyben ezzel szemben konkrét követelés és egy rendőrkapitányság felrobbantásának kilátásba helyezése szerepelt.

Végül a közlés közügyről szóló politikai beszéd, ahol a véleménynyilvánítás szabadsága kiemelt védelmet élvez, és a büntetőjog csak végső eszköz lehet (30/1992. AB határozat). A Kúria gyakorlata szerint ugyanakkor a véleményszabadság nem általános akadálya a büntetőjogi felelősségre vonásnak.

Egy tényszerű pontosítás ide kívánkozik: az eredeti videóban nem hangzik el a jogtalanul szó. Azt a feleség összefoglalója tette hozzá („ha Orbán Viktort jogtalanul elviszik”). A jogi megítélésnél az eredeti szöveg számít.

Álláspontunk szerint a megalapozott gyanú szintje a videó szövege alapján védhető, ezért az eljárás megindítása önmagában nem jogsértő. Az elítéléshez viszont a bíróságnak azt kellene kimondania, hogy a mondat saját erőszakos cselekmény komoly kilátásba helyezése volt, nem pedig retorikai túlzás. Kétség esetén a terhelt javára kell dönteni. Megítélésünk szerint ezért a felmentés vagy az eljárás megszüntetése a valószínűbb kimenet.

Orbán Viktor és az aranykonvoj

Jogszerű volt-e a hajnali, bilincses elvitel?

A közbeszéd három fogalmat mos össze. Letartóztatásról szó sincs, hogy azt kizárólag bíróság rendelheti el. Az őrizet (Be. 274. §) legfeljebb 72 óráig tarthat, az előállítás (Rtv. 33. §) pedig 8 óráig, amely egyszer 4 órával meghosszabbítható.

Mivel Szakácsot nagyjából négy óra után elengedték, a nyilvános adatok alapján előállítás vagy rövid tartamú őrizet történhetett. A letartóztattak kifejezés, amelyet ő maga is használt, jogilag biztosan pontatlan.

A bilincs alkalmazását az Rtv. 48. §-a szűk körben engedi,hogy támadás, szökés, önkárosítás megakadályozására vagy ellenszegülés megtörésére. Egy ismert lakcímű, együttműködő, erőszakos előélet nélküli gyanúsítottnál a hajnali, bilincses elvezetés arányossága álláspontunk szerint komolyan kérdéses, különösen úgy, hogy az érintettet órákon belül elengedték.

A rendőri intézkedés ellen az Rtv. 92. §-a alapján panasznak van helye, és a minősítés nyilvánosságra hozatala nélkül a közvélemény az arányosságot ellenőrizni sem tudja.

Mit ígért a Tisza, és milyen tükröt tart a Fidesznek a saját múltja?

Magyar Péter áprilisban úgy fogalmazott, hogy Senki politikai jogait nem akarom korlátozni, beiktatási beszédében pedig arra kérte a sajtót és a polgárokat, hogy figyeljék és kérjék számon a kormányát.

A Tisza programja a fékek és ellensúlyok helyreállítását ígérte. Ehhez képest a kormányzás második hónapjában egy politikai videómondat miatt hajnali házkutatás és bilincses elvitel történt, hivatalos tájékoztatás nélkül. A kettő nehezen fér össze.

A Fidesz reakciója ugyanakkor szelektív felháborodás. Czunyiné Bertalan Judit szerint a kormány a rendvédelmet politikai furkósbotként használja, Orbán Viktor szerint szintet lépett az önkényuralom. Csakhogy a Fidesz-kormány idején, 2020 tavaszán rémhírterjesztés gyanújával ugyanígy hajnalban vittek el kormánykritikus kommentelőket, majd az eljárások bűncselekmény hiányában megszűntek.

A most sokat emlegetett Bede Zsolt ügy pedig nem szólásszabadsági ügy, hogy ott személyes adattal visszaélés a gyanú, magánszemélyek feljelentései nyomán. Aki csak az egyik kormány hajnali akcióin háborodik fel, az nem a jogállamot félti, hanem a saját táborát.

A Polkorrekt véleménye

Az állam nem válaszolhat terrorparagrafussal egy dühös politikai mondatra, mielőtt bármi mást megpróbált volna. A büntetőjog végső eszköz, nem a közéleti vita fegyelmezőeszköze. Ha egy túlzó videómondatért hajnalban, bilincsben lehet elvinni valakit, az holnap bármelyik kisembert érintheti, pártállástól függetlenül.

A Tisza-kormány most pontosan azt a gyakorlatot folytatja, amelyet ellenzékben joggal bírált, a rendőrség hallgatása pedig súlyosbítja a helyzetet, hogy követeljük, hogy a hatóság hozza nyilvánosságra a gyanúsítás pontos minősítését és a kényszerintézkedés indokait.

A Fidesznek ugyanakkor nincs erkölcsi alapja a jogállami pátoszra: tizenhat éven át működtette ugyanezt a gépezetet, és akkor egyetlen mostani felháborodó sem tiltakozott. A mérce egy, hogy a véleményért való hajnali elvitel akkor is elfogadhatatlan, ha a mi emberünket viszik, és akkor is, ha az övékét.

Andrew J. Collins