NATO-csúcs Ankarában: kinek a zsebébe folyik a több tízmilliárd dolláros fegyverpénz?
Az ankarai NATO csúcs első napján Mark Rutte főtitkár nem a hadseregek erejéről beszélt, hanem a szerződésekről,hogy a szövetség több tízmilliárd dollár értékű új fegyverbeszerzést jelent be a csúcshoz kötött védelmi ipari fórumon.
A magyar sajtó Rutte Trump dicséretét szemlézi, holott az igazi kérdés máshol dől el. Nem az számít, ki mit mondott Ankarában, ha nem, hogy a pénz melyik gyártó számláján landol, és jut-e belőle a zalaegerszegi meg a várpalotai gyárkapun belülre.
A NATO csúcs valódi tétje: 258 milliárd dollár egyetlen évben
Rutte a csúcs előtti sajtótájékoztatón közölte, hogy a szövetség 2025-ben és 2026-ban 258 milliárd dollárt költ védelemre, jóval többet a korábbi éveknél. Az európai tagállamok és Kanada tíz év alatt 1.200 milliárd dollárral növelték a katonai kiadásaikat, csak 2024 és 2025 között 139 milliárddal. A tavalyi hágai vállalás nyomán a tagoknak 2035-re a GDP 5 százalékáig kell felküzdeniük magukat, a 2014-es 2 százalékos küszöbről. Ezt a pénzhegyet Ankarában öntik szerződésekbe.
A főtitkár nyíltan transzatlanti védelmi ipari forradalmat ígért, és úgy fogalmazott, hogy az iparágak Arkansastól Ankaráig egyesítik erejüket.
A mondat mögött konkrét nyertesek állnak. A német Rheinmetall, az olasz Leonardo, az amerikai Lockheed Martin, valamint a török ASELSAN azok a nevek, amelyek a lőszerhiány, a légvédelem és a nagy hatótávolságú fegyverek pótlásából a legtöbbet fölözik le. A hiánypótlás iránya nem véletlen, hogy a NATO éppen ezekben a képességekben van elmaradva Oroszországhoz képest.
Miért Ankara ad otthont a NATO-csúcsnak?
A helyszín önmagában üzenet. Törökország a szövetség második legnagyobb hadseregét adja, közben orosz S-400 légvédelmi rendszert üzemeltet, és önálló utat jár Szíriában meg a Kaukázusban. Rutte szerint az ASELSAN csupán egy a mintegy 3.000 török védelmi cég közül, amelyek már ma is más NATO-tagoknak szállítanak.
Erdogan elnök a csúcsot a saját fegyveripara kirakatává teszi, ráadásul Trumptól az F-35-programba való visszatérést és a szankciók feloldását is kéri. A magyar olvasó minderről a Trump-idézetek mögött alig értesül.
A csúcshoz kötött ukrán vonal is a pénzről szól. A szövetség 2026-ra mintegy 70 milliárd euró értékű katonai támogatást ígér Kijevnek, ám a forrás zöme meglévő kétoldalú vállalásokból és uniós finanszírozásból jön, nem új amerikai pénzből. Washington a saját határvédelmére és a csendes-óceáni térségre összpontosít, a terhet Európára tolja. Ez a klasszikus kövesd a pénzt pillanat, hogy miközben a szalagcím a szolidaritásról szól, a számla mind nagyobb része az európai adófizetőre marad.
A magyar szál a NATO-csúcs mögött: hol a zalaegerszegi gyár?
A Rheinmetall a magyar Zrínyi 2026 haderőfejlesztés motorja, és a zalaegerszegi üzeme az ankarai NATO-csúcs tétjének magyar lenyomata. A cég 2020-ban több mint 2 milliárd euró értékű szerződést kapott a Honvédelmi Minisztériumtól 209 Lynx harcjárműre, hét változatban.
A járművek nagyját a zalaegerszegi üzem gyártja, amely 350 munkahelyet teremt, a várpalotai lőszergyár pedig Európa egyik legnagyobb ilyen beruházása. A magyar állam 49 százalékos tulajdonos a Rheinmetall Hungary közös vállalatban, tehát a fegyverpénz egy része formálisan hazai zsebbe is folyik.
Csakhogy a magyar érintettség kétélű. A zalaegerszegi Lynx-technológia exportsikere azt mutatja, hogy a hadiipari fellendülés valódi munkahelyeket hozott, hogy Románia 3,337 milliárd euróért rendelt 298 Lynxet, Olaszország is átveszi a platformot. Ugyanakkor a beszerzések nagy nyertese továbbra is az anyavállalat, a düsseldorfi Rheinmetall, amely 51 százalékot birtokol.
A profit oroszlánrésze Németországba áramlik, a magyar üzem a láncban beszállító marad, nem tulajdonos. A kérdés, amelyről a kormányzati kommunikáció hallgat: az ankarai szerződésekből mennyi köt ki tényleges magyar hozzáadott értékként, és mennyi csak áthalad az országon.
A Polkorrekt véleménye
A védelmi kiadások robbanása mögött valódi orosz fenyegetés áll, ezt tagadni önámítás lenne. A több tízmilliárd dolláros szerződésözön azonban nemcsak biztonságot vásárol, hanem hatalmas magánprofitot is termel néhány európai és amerikai gyártónak, miközben a számlát a magyar háztartások is fizetik az adóforintjaikon át. A zalaegerszegi gyár büszke kirakat, ám a haszon dandárja külföldi részvényeseké marad. Az olvasónak joga van tudni, hogy amikor a kormány erős magyar hadiiparról beszél, valójában egy 51 százalékban német tulajdonú láncszemről van szó. A fegyverkezés lehet indokolt, a pénz útját mégis végig kell követni, mert a hatalom szereti a nemzeti retorika mögé rejteni, kinek a zsebe telik meg valójában.
