A magyar légvédelem vakfoltja: ugyanaz a rakétahiány fenyeget, ami Kijev egét védtelenné tette

Hétfő hajnalban Ukrajna egyetlen ballisztikus rakétát sem tudott lelőni Kijev fölött, pedig a cirkálórakéták több mint kilencven százalékát megsemmisítette. A különbség oka nem a technológia, hanem a lőszer,hogy elfogytak a Patriot elfogórakéták. A magyar légvédelem gerince, a Győrben rendszeresített norvég-amerikai NASAMS, ugyanabból a nyugati hadiipari palacknyakból táplálkozik, amely most Ukrajna egét védtelenül hagyta.

A magyar sajtó a kijevi áldozatokról tudósít, a mögötte húzódó ellátási válságról viszont alig esik szó, jóllehet közvetlenül érinti hazánk védelmi képességét.

A hétfői csapás nem elszigetelt eset volt. Az ukrán légierő jelentése szerint Oroszország július 5-6-án éjjel 68 rakétát és 351 drónt lőtt ki, a 29 ballisztikus rakétából egyet sem sikerült elfogni. A halálos áldozatok száma legalább 22-re emelkedett, ahogy a mentőcsapatok holttesteket húztak ki a romok alól.

Alig négy nappal korábban egy hasonló, kombinált támadás 31 ember életét követelte a fővárosban. A Defense Express szerint a helyzet lényegében visszavetette Ukrajna légvédelmét a 2022-es állapotokhoz, vagyis oda, mielőtt a Patriot-rendszereket egyáltalán telepítették volna.

Amit a NASAMS tud, és amit a magyar légvédelem nem

A honvédség 2020-ban döntött a négy évtizedes szovjet KUB-rendszer leváltásáról, a választás a NASAMS-3-ra esett. A rendszer kiváló a drónok, a harci gépek és a cirkálórakéták ellen, hálózatba kapcsolt indítói rugalmasak, integrálhatók a Gripenek fegyverzetével. A radarokat és a rakétaindítókat egymástól távol telepítik, így az ellenséges gépek nehezebben védekeznek ellene. Egyetlen dolgot azonban nem tud: nem véd a ballisztikus rakéták ellen.

Ezt maguk a hazai szakértők is nyíltan kimondták a beszerzés idején. A Világgazdaság elemzése szerint az egyébként sokoldalú szisztéma a ballisztikus fenyegetéssel szemben tehetetlen, ám eredményesen szedi le a harci gépeket, drónokat, cirkálórakétákat.

Éppen ez az a fenyegetés, amely Kijevben most halálos áldozatokat követel. A győri rendszer tehát pontosan abban a rétegben vak, amelyben az orosz haderő szándékosan összpontosít, hiszen tudja, hogy azt nehéz megállítani.

A NASAMS az AIM-120 AMRAAM légiharc-rakétát tüzeli, ugyanazt, amelyet a Gripenek is hordoznak. Ez költséghatékony megoldás, mert a harci gép a levegőben és a földi bázis ugyanazt a rakétát használja. Ám kockázatot is rejt, hogy hazánk oltalma egyetlen amerikai rakétacsaládtól függ. A megnövelt hatótávolságú AMRAAM-ER darabja több mint egymillió dollár, a gyártó pedig ugyanaz a nyugati beszállítói lánc, amelyet most globális kereslet feszít szét.

Kövesd a rakétát: a szűk keresztmetszet, amelyben mindenki áll

A számok kíméletlenek. Az Egyesült Államok évi mintegy 500-650 Patriot-elfogórakétát gyárt, a tervezett bővítés csak 2030-ra érné el a kétezres darabszámot. Az Iránnal vívott negyvennapos háború ezalatt felélte a készletek nagy részét: a becslések szerint 1060-1430 elfogórakétát tüzeltek ki a hadműveletben, miközben a raktárban korábban mintegy 2500 darab állt. A készletek tehát töredékükre apadtak, épp amikor a kereslet a tetőfokára hágott.

Ukrajna védelmi minisztériuma csaknem negyven országhoz fordult, hogy készleteikből azonnal adjanak át Patriot-rakétákat, cserébe a már leszerződött, később érkező szállítmányokért. A várólista hosszú, a magyar utánpótlás ugyanabban a sorban áll, ahol minden más NATO-tagállamé. A Wall Street Journal szerint mintegy húsz ország vár egyszerre elfogórakétákra, a gyártó Lockheed Martin pedig még a kapacitásbővítés mellett sem tud szállítási határidőt garantálni.

A verseny valós és kíméletlen. Lengyelország titokban átadott saját Patriot-készletéből Ukrajnának, sőt lemondott a helyéről az amerikai gyártási sorban Kijev javára, ami Varsóban politikai vihart kavart. Ki keres ezen a hiányon? A gyártók, hogy a Lockheed Martin és az RTX rekordrendeléseket könyvel el, miközben szállítási határidőt nem tud vállalni.

Zelenszkij éppen ezért kér amerikai licencet a helyi gyártáshoz, ám a szakértők óvatosságra intenek. A Defense Express szerint a licencgyártás maradt az egyetlen kiút, egy új gyártósor felállítása viszont évekbe telik.

A német Patriot üzem példája mutatja a valós időtávot. Az RTX és az MBDA 2024 elején állapodott meg a közös gyártásról, a gyár mégis csak 2026 végére készül el, teljes kapacitást pedig 2028 előtt nem ér el, vagyis négy évvel a projekt indulása után. A hadiipari átfutás nem hetekben, hanem években mérhető, ezért a mai hiányt rövid távon semmilyen bejelentés nem oldja meg. Egy Ukrajnában felállított gyártósor ráadásul Moszkva célkeresztjébe kerülne, a beszállítói lánc szűkösségét pedig önmagában nem oldaná fel. A tehetetlenség így strukturális: a probléma nem a szándék, hanem a fizikai kapacitás hiánya.

Mit jelent ez a magyar légvédelem és a háztartások szempontjából

Elsőre távolinak tűnik egy kijevi rakétahiány, valójában közvetlen tanulság rejlik benne. Magyarország légtere egyben NATO-légtér, ahogy a honvédség parancsnoka a NASAMS aláírásakor hangsúlyozta. A honi oltalom réteges felépítésű: a győri rendszer a közepes magasságot fedi le, a ballisztikus réteget viszont csak a szövetségi Patriot- vagy a francia-olasz SAMP/T-képesség tölthetné be, amellyel hazánk nem rendelkezik.

A regionális összehasonlítás tanulságos. Románia és Lengyelország a szélesebb hatótávú SAMP/T Aster 30 felé mozdult el, mert komolyabban számol a jövő hadviselésének irányaival. Budapest ezzel szemben a NASAMS-nál maradt, amely átmeneti, korlátozott képességet ad, de nem készít fel a ballisztikus fenyegetés leküzdésére. A döntés védhető költségvetési és iparpolitikai érvekkel, a réteg hiánya azonban tény marad.

A kisember nézőpontjából a kérdés egyszerű, hogy  egy elhúzódó regionális válságban a magyar égbolt ballisztikus rétege szövetségi utánpótlásra szorulna, az utánpótlás pedig hiánycikk. A hadiipari palacknyak nem elvont fogalom, hanem a honvédelem tényleges korlátja. A kormányzati kommunikáció történelmi fejlesztésről beszél, a nyugati készletadatok viszont azt mutatják, hogy a legmodernebb rendszer is csak annyit ér, amennyi lőszer áll mögötte. A rakéta ára pedig önmagában is figyelmeztet: egy pár száz dolláros drón ellen nem gazdaságos egymillió dolláros rakétát tüzelni, ezért a rétegek összhangja dönt, nem egyetlen csúcstechnológiás elem.

A Polkorrekt véleménye

A magyar légvédelem modernizációja valódi előrelépés volt, ezt tagadni komolytalan lenne. A hallgatás viszont zavaró, hogy a döntéshozók ritkán mondják ki, hogy a rendszer a leggyorsabb fenyegetés, a ballisztikus rakéta ellen nem véd, és hogy a pótlás egyetlen sérülékeny beszállítói láncon lóg.

Kijev hajnali egét nem a hiányzó technológia, hanem a hiányzó lőszer hagyta védtelenül. Aki a magyar háztartások biztonságát valóban komolyan veszi, annak a rakétautánpótlás és a ballisztikus réteg kérdéséről is őszintén kell beszélnie, nem csupán az ünnepélyes átadókról. Mások szerint a NATO kollektív védelme éppen erre való, a tagállamnak nem kell mindent egyedül megoldania, ráadásul a ballisztikus fenyegetés hazánk földrajzi helyzetében kisebb, mint a frontvonalon. A vita jogos, a kérdést azonban fel kell tenni.