Bírói szabadszáj

Négy év hallgatás után döntött az Alkotmánybíróság a bírói szabadszáj ügyében, és Varga Zs. András kúriai elnök alulmaradt. A testület 2026. június 11-én közzétett határozata visszautasította a Bírák Etikai Kódexe ellen benyújtott indítványt, a bírósági törvény támadott részét sem találta alaptörvény-ellenesnek, ráadásul hivatalból a jogalkotó terhére állapított meg mulasztást.

A kúriai elnök gyakorlatilag minden ponton elvérzett, az eljárás mégis hagyott maga után egy nyitott kérdést.Az ügy lényege nem jogtechnikai. Arról szól, hogy egy bíró szabadon megszólalhat-e szakmai kérdésekben, vagy a Kúria élén ülő, kétharmados többséggel odaültetett vezető megmondhatja-e, miről illik egy bírónak hallgatnia.

Mit támadott a kúriai elnök

Varga Zs. András még 2022. május 25-én fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Országos Bírói Tanács OBT néhány héttel korábban, 2022. március 2-án fogadta el az új Bírák Etikai Kódexét. A kúriai elnök azt kérte, hogy a testület alaptörvény ellenesség miatt semmisítse meg a kódexet elfogadó OBT-határozatot, és azt a törvényi rendelkezést is, amely az elfogadást egyáltalán lehetővé tette.

Az indítvány több lábon állt. Az egyik érv szerint az OBT-nek nem volt felhatalmazása arra, hogy új etikai kódexet alkosson. A másik szerint a kódex normaként viselkedik, hiszen a bírák fegyelmi ügyeiben hivatkozási alap lehet, így az Alkotmánybíróságnak joga van vizsgálni és megsemmisíteni. Tartalmilag pedig Varga Zs. azt sérelmezte, hogy az új szöveg elhagyta a korábbi kódex több elemét.

Itt érdemes megállni, mert ez a vita igazi tétje. A korábbi kódexből kimaradt például az a kitétel, hogy a bíró nem lehet tagja olyan szervezetnek, amelynek tevékenysége a bírói hivatáshoz fűződő közbizalmat sérti, és az is, hogy a bíró nem támogathat politikai tevékenységhez köthető civil szervezetet. A kúriai elnök szerint ezek a törlések csorbítják a bírói függetlenséget, és túlságosan kiterjesztik a bírák véleménynyilvánítási szabadságát.

Amit a civilek mondtak

Négy jogvédő szervezet, az Amnesty International Magyarország, az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért TASZ amicus curiae, vagyis a bíróság barátja minőségben fordult az Alkotmánybírósághoz. Az álláspontjuk két részből állt.

Eljárási oldalon arra emlékeztettek, hogy az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre az etikai kódex megsemmisítésére, mert az nem jogi norma, hanem jogilag ki nem kényszeríthető magatartási szabályok gyűjteménye. A testület ezt egyszer már kimondta, még 2016-ban, a korábbi kódex kapcsán.

Tartalmi oldalon viszont rátapintottak a lényegre. A beadványukból az derült ki, hogy a kúriai elnök valójában azt nehezményezi, hogy a bírák önállóan, maguk között rögzítették,hogy szakmai kérdésekben szabadon elmondhatják a véleményüket. A jogvédők szerint Varga Zs. érvei megalapozatlanok, ezért azt kérték, hogy a testület utasítsa el azokat.

Mit mondott ki az Alkotmánybíróság

A Márki Zoltán előadó alkotmánybíró jegyezte határozat három külön mederben futott. Az etikai kódexre vonatkozó részt az Alkotmánybíróság visszautasította. A testület elvetette a kúriai elnök jogi érvelését, és kimondta, hogy az etikai kódex a formáját és a tartalmát tekintve sem tekinthető az Alkotmánybíróság által vizsgálható jogi eszköznek.

Ezt a 2016-os állásponttal összhangban tette. Magyarra fordítva: a kódex nem jogszabály, ezért nincs mit megsemmisíteni rajta.A bírósági törvény elleni kifogást a testület érdemben megvizsgálta, majd elutasította.

Az indokolás szerint a parlament szabadon dönthet arról, hogy ha törvényi szinten ad felhatalmazást egy etikai kódex elfogadására, akkor melyik bírói önigazgatási szervnek adja ezt a jogot. Ez nem alaptörvény ellenes.

A harmadik szál a meglepetés. Az Alkotmánybíróság hivatalból, vagyis indítvány nélkül megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény ellenesség áll fenn. Az indokolás szerint a jogalkotó nem teremtette meg a Bírák Etikai Kódexe alkalmazásával összefüggő törvényi garanciákat.

A testület alkotmányos követelményként rögzítette, hogy a bíróra vonatkozó bármely, a szolgálati jogviszonyát érintő elvárás kizárólag törvényi felhatalmazáson alapulhat.A határozat szerint az etikai kódex a bírák egymás között kötött megállapodása, amely azonban sem közvetve, sem közvetlenül nem érintheti a bírákról szóló alkotmányos megállapodást, amelynek kifejezője az Alaptörvény.

A döntéshez öt alkotmánybíró fűzött különvéleményt. A testület tehát nem volt egységes, ami egy ilyen, politikai szempontból kényes ügyben önmagában is jelzésértékű.

Miért most került elő a fiók mélyéről

A beadvány négy évig feküdt. Az Alkotmánybíróság 2026. június 2-án, gyakorlatilag a semmiből tűzte napirendre. Ez nem elszigetelt mozzanat. Két héttel korábban a testület az Orbán kormány 2018-ban kelt, az Alaptörvény értelmezésére irányuló indítványát keltette életre, hat év után. Egymás után kerülnek elő tehát a régóta pihentetett, politikailag érzékeny ügyek.

A háttér ismerete nélkül nehéz értelmezni a döntést. Varga Zs. Andrást a fideszes kétharmad ültette a Kúria élére, méghozzá úgy, hogy korábban soha nem volt bíró. A kinevezéséhez személyre szabott törvénymódosításokra volt szükség, és az OBT, amelynek hivatalból tagja, 2020-ban nem támogatta a jelölését. A kúriai elnök és a bírói önigazgatás viszonya azóta feszült.

A nyitott kérdés

A határozat ugyanis kétarcú. A bírák felől nézve győzelem: az etikai kódexük megmaradt, a véleményszabadságukat senki sem nyirbálta meg, a kúriai elnök támadása megbukott. A jogalkotó felől nézve viszont a mulasztás megállapítása új helyzetet teremt. Az Országgyűlés most köteles megalkotni az etikai kódex alkalmazásának törvényi garanciáit.

Itt rejlik a csavar. A mulasztás orvoslása ürügyén a jogalkotó hozzányúlhat ahhoz, ami eddig a bírák belügye volt. A törvényi garanciák megteremtése elvileg a bírákat védi, a gyakorlatban azonban azt is jelenti, hogy a politika kap egy belépőt egy eddig zárt területre. Hogy ebből a bírói függetlenség megerősítése lesz, vagy éppen a megnyirbálása, az kizárólag a jövőbeli törvényszövegen múlik.

A Polkorrekt véleménye

Ne tévesszen meg senkit a győzelmi mámor. Igen, Varga Zs. András elvérzett, és igen, a bírák megtarthatták a szabad szájukat. Ez jó hír. De a kúriai elnök azt kérte, amit egy kívülről odaültetett vezető kérni szokott: hallgattassa el a beosztottjait. Az Alkotmánybíróság ezt visszadobta, ez rendben van.

A baj ott kezdődik, hogy a testület ugyanazzal a mozdulattal a jogalkotó kezébe adott egy eszközt. A mulasztás megállapítása papíron a bírákat szolgálja, a valóságban azonban a parlament most beleírhat egy törvénybe, hogy mit szabad és mit nem egy bírónak. Aki látta már, hogyan működik a magyar jogalkotás, amikor érzékeny területhez ér, az nem dől hátra megnyugodva.

A kisembernek, aki egyszer bíróság elé kerül, egyetlen dolog számít: a bíró, aki az ügyét tárgyalja, szabadon gondolkodjon, és ne fentről kapja meg, mit mondhat. Ma ez a szabadság megmaradt. Hogy holnap is megmarad-e, az azon múlik, mit ír a parlament a mulasztás orvoslása címén. Figyeljük, mert pont ott szokott eldőlni minden, ahová senki nem néz oda.