Brüsszeli verdikt a rezsicsökkentésről: Az uniós elvárások kereszttüzében a rezsicsökkentés

Az Európai Bizottság átfogó jelentésben vizsgálta felül a lakossági áramárakba való tagállami beavatkozásokat. Brüsszel megállapította, hogy a magyar rezsicsökkentés – amely a háztartások közel száz százalékát lefedi – a teljes piacot torzító árkontrollnak minősül, ami hosszú távon fenntarthatatlan.

Bár az uniós testület nem követeli a hatósági árak azonnali eltörlését, világos menetrendet és piaci alapú átalakítást vár el. A döntés komoly politikai és gazdasági kihívás elé állítja Magyar Péter miniszterelnök nemrég hivatalba lépett kormányát, amelynek össze kell egyeztetnie kampányígéreteit a brüsszeli elvárásokkal.

Az energiapiaci feszültségeket az iráni–amerikai konfliktus és a Hormuzi-szoros körüli súlyos ellátási kockázatok ismét a tetőfokára emelték.

A globálisan dráguló energia újra felfelé hajtja az európai inflációt, és lefelé módosítja a növekedési előrejelzéseket. Ebben a feszült gazdasági környezetben az Európai Tanács felkérésére az Európai Bizottság megvizsgálta, meddig tarthatók fenn a lakossági szektort védő merev állami ársapkák, és mikor kezdenek el ezek a rendszerek ártani maguknak a fogyasztóknak azáltal, hogy elvágják őket a rugalmasabb, olcsóbb piaci modellektől.

Brüsszel jogi és gazdasági érvei: Miért probléma a teljes árkontroll?

Az Európai Bizottság értékelésének jogi kiindulópontja a 2019-es uniós villamosenergia-irányelv, amely kimondja, hogy az áramszolgáltatóknak főszabály szerint szabadon, piaci alapon kell meghatározniuk az áraikat. A szabályozás értelmében a tagállamok kizárólag átmeneti jelleggel, illetve az energiaszegénységben élő, kifejezetten sérülékeny társadalmi csoportok védelmében avatkozhatnak be közvetlenül az árazásba.

A magyar rendszer ezzel szemben a teljes lakosságot jövedelmi helyzettől függetlenül védi, ami uniós szinten egyedülálló piac- és versenykorlátozást jelent.

Brüsszel megállapítása szerint a tartósan rögzített áramárak súlyosan gyengítik a piaci versenyt, mivel a lakossági szektor szinte egészét lefedő szabályozott tarifa mellett az új, alternatív kereskedők képtelenek versenyképes ajánlatokkal megjelenni. Ennek következtében a fogyasztók egyáltalán nem váltanak szolgáltatót, a piaci innováció pedig teljesen elakad.

Ezzel párhuzamosan a fix, mesterséges ár tompítja az energiahatékonysági ösztönzőket is, hiszen a fogyasztók nem kapnak valós piaci árjelzéseket, így nem válnak érdekeltté a takarékosságban vagy az ingatlanok modernizációjában. Végül a rögzített árstrukturálás megakadályozza a modern, rugalmas, időalapú tarifarendszerek térnyerését, amelyekkel a szakértők szerint a tudatos háztartások akár negyven százalékos számlamegtakarítást is elérhetnének.

Magyarország az örök rezsicsökkentők szűk táborában

Az uniós jelentés a tagállamokat a piaci beavatkozás mértéke alapján éles kategóriákba sorolta, rávilágítva arra, hogy a kétezer-huszonkettes energiaválság idején bevezetett rendkívüli védelmi intézkedéseket Európa döntő többsége már teljesen leépítette. Jelenleg tizennégy tagállamban, köztük Ausztriában, Csehországban, Németországban és a balti államokban egyáltalán nincs állami árbeavatkozás. Más országok, mint Belgium, Portugália vagy Olaszország kizárólag szigorúan célzott, a piac törtrészét érintő szociális tarifákat alkalmaznak a rászorulók védelmére.

Azok a környező országok is ráléptek a kivezetés útjára, amelyek korábban szélesebb körű védelmet biztosítottak: Románia júliusban, Lengyelország szeptemberben, Portugália pedig decemberben számolja fel a rendkívüli rendszereket.

Magyarország így Bulgária és Szlovákia mellett azon kevesek közé tartozik, ahol a teljes körű lakossági árkontroll megmaradt, ám a hazai rendszer még ebből a mezőnyből is kiemelkedik a maga közel száz százalékos lefedettségével.

Bár az uniós villamosenergia-piaci reform új szabályai megengedik, hogy hivatalosan deklarált válság esetén a tagállamok átmenetileg költség alatti árakat alkalmazzanak, ehhez feltételként szabják meg a fogyasztáscsökkentési és energiahatékonysági ösztönzők kötelező fenntartását.

Az okosmérők drámai hiánya és a nemzetközi példák

A modern energiapiacokon egyre fontosabbá váló keresletoldali rugalmasság lényege, hogy a fogyasztó az áramfelhasználásának egy részét olyan időszakra tolja el, amikor a hálózaton bőséges és olcsó a megújuló energia.

Ehhez azonban elengedhetetlenek a valós idejű adatszolgáltatásra képes okosmérők, amelyek terén Magyarország súlyos lemaradásban van.

Míg az Európai Unió egészében az átlagos okosmérő-penetráció kétezer-huszonnégy végére elérte a hatvan százalékot, és tizenöt tagállam már a nyolcvan százalékos lefedettséget is átlépte, addig a hazai mutató mindössze kilenc és fél százalék, ami szerkezetileg zárja ki a magyar fogyasztókat a modern megtakarítási lehetőségekből.

A Bizottság jelentése több sikeres nyugat-európai modellt is példaként említ az átállásra. Finnországban a hibrid szerződést választó ügyfelek fix alapárat fizetnek, de jelentős kedvezményt kapnak, ha a nagyfogyasztókat a hajnali időszakban működtetik, így az applikációs alapú, tudatos fogyasztáseltolással az ügyfelek kilencven százaléka kevesebbet fizet, mint a teljesen fix tarifával.

Belgium és Franciaország a fix éjszakai idősávok mellett kifejezetten az elektromos autók intelligens, hálózati terheléshez igazodó tarifáit alkalmazza sikerrel. A hálózati díjak reformja szintén kulcsfontosságú, hiszen az uniós villanyszámlák jelentős részét kitevő díjak módosításával a csúcsidőn kívülre terelt fogyasztás mérsékli a hálózati torlódásokat és csökkenti a teljes rendszerköltséget, ami a fix áras magyar környezetben jelenleg teljesen működésképtelen.

Útkeresés a Tisza-kormány előtt: Megvalósulhat a Rezsicsökkentés Plusz?

A brüsszeli verdikt közvetlenül teszi próbára a Tisza-párt energetikai és szociálpolitikai programját. Bár a politikai elemzők egy része és a kritikus hangok azonnal a rezsicsökkentés felszámolásának kényszeréről és a brüsszeli nyomásnak való behódolásról beszélnek, a kormány asztalán lévő szakértői anyagok sokkal árnyaltabb reformot körvonalaznak.

Magyar Péter miniszterelnök a kampányban és a választási győzelem óta is következetesen hitet tett amellett, hogy a lakosság védelmét nem megszüntetik, hanem egy igazságosabb, szociális alapú rendszerre cserélik, amely strukturálisan közelebb áll az Európai Bizottság által preferált célzott támogatási modellekhez, mint a korábbi, differenciálatlan hatósági árazás.

A kormány tervezett energiastratégiája a szociális alapú célzásra épül, amely szerint a tehetősebb háztartások számára a valós piaci költségeket jobban tükröző tarifák jöhetnek, miközben az energiaszegénységben élő, rászoruló fogyasztók az eddiginél is nagyobb állami támogatást kaphatnak.

Ezzel párhuzamosan egy gigantikus, közel ezermilliárd forintos lakossági és vállalati energiakorszerűsítési program indul a hazahozott és felszabadított uniós forrásokból, amely évi százezer lakás energetikai felújítását célozza meg a számlák strukturális csökkentése érdekében.

A stratégia harmadik pillére a zöld átállás és a függetlenedés, amely a megújuló energiaforrások részarányának megduplázásával és a kkv-szektor energiaköltségeinek leszorításával célozza meg az orosz energiafüggőség teljes felszámolását a következő évtized közepére. Brüsszel nem azonnali sokkterápiát, hanem egy logikus, mérföldkövekkel alátámasztott menetrendet vár, így a Tisza-kormány előtt álló feladat a modern technológiák és a célzott szociálpolitika összekapcsolása, amellyel eleget tehet az uniós jogszabályoknak, miközben megőrzi a választói felé tett szociális biztonsági ígéreteit.