Az antifasiszták potenciális gyilkosok, mozgalmukat el kell taposni

A magyar székesfővárosban két évvel ezelőtt elkövetett szélsőbaloldali terrortámadások után a hazai közbeszédben is téma lett az antifasiszta vagy rövidebben antifa mozgalom.

Az ártatlan embereket kis híján halálra verő bűnözők brutális támadásairól sokat tud a hazai közvélemény, a mögötte álló globális hálózatról annál kevesebbet.

Pedig a falkában végrehajtott gyáva merényletek nem néhány pszichopata vadállat akciói voltak, hanem szervesen illeszkedtek a közel százéves nemzetközi vörösterrorista hálózat bevett gyakorlatába.

Az antifasizmus az 1930-as évek elején született meg Németországban, ideológiájában és gyakorlatában is az 1871-es véres párizsi kommünből és természetesen a szovjet bolsevizmusból táplálkozva. Az antifasizmus tehát a kommunizmus egyik legmilitánsabb irányzata, amit az is bizonyít, hogy rohamosztagosai véres utcai harcokat vívtak a náci rohamosztagosokkal. Az összecsapások számos halálos áldozatot követeltek.

Félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy ezekben a csatározásokban jók és rosszak harcoltak egymással. A szocializmus nemzeti és nemzetközi válfajának gyilkos küzdelmében mindkét tábor az egyeduralomra tört.

Hangsúlyozzuk: a szocializmus két irányzata állt szemben egymással azokban az években a német utcákon, tereken. Ebből következik, hogy az antifasizmus puszta nevében is hazug, hiszen Németországban soha nem volt fasizmus; utóbbi szülőhazája Olaszország, és bár a két ideológia közötti hasonlóságok nyilvánvalóak, legalább annyira azok az éles, nem ritkán alapvető különbségek is.

A nácizmus (ahogy egyébként a fasizmus is) 1945-ben elbukott, a vérben és hazugságban fogant antifasizmus ellenben megerősödött, és globális terrorhálózattá nőtte ki magát. Ennek nyomán az 1970-es években az olasz Vörös Brigádok, a német Vörös Hadsereg Frakció vagy épp a Carlos néven hírhedtté vált venezuelai Ilich Ramirez Sanchez bűnszervezete merényletek sokaságát követte el a konzervatív jobboldal különféle árnyalatait képviselő emberek, szervezetek ellen.

Az antifasizmus befolyása, súlya időnként megnőtt, máskor csökkent az elmúlt évtizedekben, de soha nem tűnt el. Európában különösen Görögországban, Németországban és Olaszországban rendkívül aktív e terrorhadsereg, de az Egyesült Államokban is hallatott magáról, különösen az elmúlt tíz évben. 2016-ban Sacramentóban egy Donald Trump melletti demonstráció híveire támadtak rá a kommunisták, többeket megkéseltek. Ugyanez megismétlődött 2017-ben Berkeleyben és Charlottesville-ben. Gátlástalan fenyegetőzéssel elérték, hogy számos amerikai egyetem szenátusa nem mert meghívni vitaestjeikre konzervatív előadókat. 2021-ben Los Angelesben az LMBTQP-ideológia ellen demonstráló keresztényeket vertek agyba-főbe, ugyanazon esztendőben Párizsban az 1871-es véres kommün áldozataira emlékező katolikus körmenet békésen imádkozó résztvevőit verték véresre józan ésszel felfoghatatlan brutalitással.

A két évvel ezelőtti budapesti merényleteket végrehajtó antifasiszta bűnözők többsége német volt (de akadtak köztük olaszok, illetve egy albán és egy szír is), ők alkották a 2015-ben Lipcsében létrehozott, a globális antifa-hálózat általános gyakorlatához képest is kirívóan kegyetlen Hammerbande terrorcsoportot.

Csak néhány példa eszelős brutalitásukra az osztrák Heimatkurier portál gyűjtése nyomán: 2016. július 4-én Lipcsében az akkoriban működő PEGIDA (Patriotische Europäer gegen die Islamisierung des Abendlandes, vagyis Európai Hazafiak a Nyugat Iszlamizációja Ellen) egyik helyi szervezőjét a lakása előtt kalapácsokkal összeverték. 2018. október 30-án Wurzenben a Junge Nationalisten nevű szervezet egyik aktivistáját olyan súlyosan bántalmazták, hogy több helyen eltört a gerince, eltört a térdkalácsa, és 14 további sérülést szenvedett, a mentők életveszélyes állapotban vitték kórházba. 2019. január 7-én Frank Magniztot, az AfD brémai tartományi vezetőjét, a párt Bundestag-képviselőjét Bréma belvárosában támadák meg a gyáva antifák, akik tudatosan a fejét ütötték dorongokkal. Meg akarták ölni, de a politikus szerencséjére egy arra járó munkás megzavarta a terroristákat. Magnitz is életveszélyes sérüléssekkel került kórházba. 2019. január 18-án Dessau-Rosslau egyik vasútállomásán nagyjából húszan lesből rátámadtak néhány emberre, akik egy, az 1945. február 13. és 15. között négy hullámban elkövetett, mintegy 200 ezer ártatlan civilt foszforbombákkal élve elégető brit és amerikai bombázásokra emlékező rendezvényre tartottak. Az ütésektől az egyik férfinak agyvérzése lett, emellett eltört a térde és a bokája, egy másiknak ácskapoccsal szúrták át az arcát. 2020. február 15-én a wurzeni vasútállomáson ugyancsak a drezdai bombázás áldozataira emlékező rendezvényről érkező három férfira és egy 15 éves fiúra támadtak rá az antifák, többeket súlyosan megsebesítettek. 2020. július 11-én Drezdában magukat csomagszállító futárnak kiadó antifák kalapácsokkal vertek agyba-főbe egy jobboldali férfit. 2021. március 11-én a Junge Nationalisten szervezet elnökéhez, Paul Rzehaczekhez magukat rendőröknek kiadó terroristák csöngettek be. Az ajtót nyitó fiatalembert, három gyermek édesapját megkötözték, kalapácsokkal szétverték a bokáját, hogy soha többet ne tudjon autósiskolai oktatóként dolgozni. Távozóban még lefújták könnygázzal és leöntötték klórral. 2021. május 28-án Erfurtban ugyanezzel a trükkel támadtak meg egy jobboldali érzelmű futballszurkolót. Megkötözték, eltörték a lábát, és leöntötték klórral, akárcsak a harmadik trimeszterben lévő feleségét. 2023. január 12-én Erfurtban a Neue Stärke, azaz Új Erő nevű jobboldali kispárt két tagját támadták meg brutálisan, a terroristák ezúttal fejszét is használtak, az egyik áldozat súlyos koponyatörést szenvedett. Mindemellett több esetben betörtek jobboldal érzelmű emberek otthonába távollétükben, és tönkrezúzták, lakhatatlanná tették azokat.

Adódik a kérdés, hogy honnan tudták áldozataik címét a terroristák. Nos, a bűnözők beépültek a német államszervezetbe.

A lipcsei városháza egyik alkalmazottja, Henry Aulich például jogi ügyintézőként számos személyes adathoz hozzáfért, és mivel maga is a terrorbanda tagja volt, azokkal vissza is élt. Aulich egyébként kapcsolatban volt a szászországi tartományi parlament egyik kommunista képviselőjével, Juliane Nagellel. De az épp megbukott német kormány SPD-s belügyminisztere, Nancy Faeser is nyíltan szimpatizált az antifákkal, így pszichikai bűnsegédnek minősíthető.

És ezután következett a budapesti támadássorozat, amelynek tettesei jórészt előzetes letartóztatásban vannak, néhányuk ellen megindult az eljárás. Mint köztudott, az egyik főkolompos, az olasz visszaeső erőszakos bűnöző, Ilaria Salis egy kommunista pártszövetség jelöltjeként európai parlamenti mandátumot szerzett tavaly júliusban, így az ellene folyó eljárást föl kellett függeszteni; a Fővárosi Törvényszék kezdeményezte mentelmi joga megvonását az Európai Parlamenttől, ezügyben a döntés még nem született meg. Rögzíthetjük ugyanakkor a tényt, hogy már puszta jelölésével is létrejött a közvetlen kapcsolat az Európai Parlament és a legvadabb utcai terrorizmus között.

Salis egyik bűntársa, a magát nőnek képzelő és ezért Majának hívató német férfi, Simeon Ravi Trux múlt pénteken állt a bíróság elé előkészítő tárgyalás keretében.

A terrorcsoport tagjai jellemzően unatkozó középosztálybeli fiatalok, akiket megfertőzött a kommunista ideológia. Egyikük, Thomas Jacobs a világszerte terrorszervezetként nyilvántartott Kurdisztáni Munkáspárttal is kapcsolatban állt, egyes hírek szerint harcolt a soraikban mesterlövészként. A budapesti támadások egyik tettese, a 2021-ben Lipcsében áruházi tolvajláson kapott Clara Judith Wittkugel a Vörös Hadsereg Frakció egyik vezetőjét, Gudrun Ensslint tartja példaképének, ezért a haját is úgy hordja, mint az emberek haláláért felelős bolsevik némber.

Az a legijesztőbb, hogy az antifa terroristáknak egyáltalán nincs bűntudatuk. Áldozataikat egész egyszerűen nem tekintik embernek, eszelős gyűlölettel kívánják a halálukat – és teszik ezt az általuk amúgy fennen hirdetett igazságos, bármiféle elnyomástól mentes szabad társadalom utópiáját kergetve.

Íme, az örök bolsevizumus: a végső nagy szabadságig agyonvert, megnyomorított emberek sokaságán át vezet az út. Mert az ő szabadságuk másoknak kínt, szenvedést, megaláztatást, rabságot jelent.

Nem véletlen, hogy az antifa terroristák elvtársaknak szólítják egymást, miközben gyűlölik az állam intézményét, azt ab ovo az elnyomással azonosítják, miközben ők a maguk részéről lelkiismeret-furdalás nélkül agyba-főbe vernek, megnyomorítanak bárkit, akit ellenségnek bélyegeznek. És ezt még csak nem is szégyellik, nem is titkolják. Ilaria Salis pártja az Európai Parlamentben e témában szervezett beszélgetést, ahol az erőszak legitim voltáról is beszéltek.

Ismét rögzítsük: az Európai Parlamentben Salis ezidőtájt nyíltan, következmények nélkül éltetheti a terrorizmust.

De a hazai, egyébként szerencsére vérszegény antifasiszta körök is helyeslik a terrort. Internetes oldalaikat böngészve feltűnik, hogy semmi sajnálatot nem tanúsítanak a súlyosan bántalmazottak iránt. Még csak kétely sem merül fel bennük a véres brutalitás esetleges helytelenségét illetően. Épp ellenkezőleg, a tetteseket hősöknek, a letartóztatott bűnözőket az elnyomó rendszer áldozatainak tartják. Nemzetközi elvtársaikkal együtt létrehozták a Budapesti Antifasiszta Szolidaritás Bizottságát (Budapest Antifascist Solidarity Committee, BASC), ami tüntetéseket szervez a bűnözők mellett. Múlt héten az általuk toborzott szélsőbaloldaliak, főleg németek többször is állva tapsolták meg a Fővárosi Törvényszéken a transzvesztita Simeon Ravi Truxot, aki ugyan nem ismerte be bűnösségét, de már-már felháborodott azon, hogy „nácik” bántalmazása miatt egyáltalán eljárás indul bárki ellen.

Az emberi érzés, az empátia, a könyörületesség teljes hiánya, a valóság és a felelősség felmérésére való képtelenség alapvető jellemzője az antifasiszta veszetteknek.

Ezek a pszichopátia jellemző tünetei. Kijelenthető tehát, hogy ép lelkű, józan ítélőképességű ember nemcsak nem lehet antifasiszta, de a leghatározottabban el kell utasítsa a potenciális gyilkosoknak ezt a veszedelmes szervezetét. Egyszerűbben fogalmazva

anti-antifasisztának lenni erkölcsi kötelesség.

Idéztük már, de nem lehet eleget citálni a nagy olasz bölcselőt, Julius Evolát: „…mindazzal, amit az antifasizmus formulája magában foglal, semmiféle formában nem köthető kompromisszum és nem folytatható dialógus. Európa méregtelenítése során az első témának éppen ezen antifasizmusnak kellene lennie.”

A méregtelenítés első lépéseként ideje hivatalosan is terrorszervezetnek nyilvánítani az antifa mozgalmat, zárolni a számláikat, bezárni gyülekezőhelyeiket, külföldi elvtársaikat egytől egyig kitiltani Magyarország területéről.

Hogy világos legyen: az antifasizmust el kell taposni.

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

(vadhajtasok.hu)