Klinikai szakpszichológus nyilatkozott Puzsér mondatairól

Kielemezte Puzsér Róbert pedofíliával kapcsolatos mondatait a Mandiner kérésére Hal Melinda klinikai szakpszichológus, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója. Puzsér mondataira a Transzparens Újságírásért Alapítvány hívta fel a figyelmet.

Hal Melinda kifejtette: a szexualitást érintő problémák ritkán állnak önmagukban, amit egyértelműen látnak a klinikai gyakorlatban. Korábbi traumatikus élmények is befolyásolhatják a kialakulásukat, személyiségzavarok, hangulati és szorongásos zavarok kísérhetik. A „hajlamból”, vagyis például érzetekből és kényszergondolatokból környezeti ingerek hatására, akár konkrét nyomására valóban lehet cselekedet. Éppen a pedofília esetében nagyon is óvatosnak kell lenni a megengedő hozzáállással, a gyermek pornográf tartalmakat illetlen.

Személyes szakmai véleményem, hogy mivel látjuk az útját magányos és szervezett elkövetőknek, a ‘csak kukkolás’, ‘csak képnézés’ kategóriái nem léteznek. Egyébként jogilag sem

– mutat rá Hal Melinda.

A gyermekpornográfia azon túl, hogy jogi vonzata is van, a fentiek miatt rendkívül veszélyes – teszi hozzá a szakember.

Egyértelmű, hogy bár a károsultak nem minden esetben megszemélyesíthetőek, szemfényvesztés lenne azt gondolni, hogy nem is éreznek semmit, miközben képek készülnek róluk, amik kikerülnek az internetre. Már csak azért sem, mert adatok vannak a gyermekprostitúció, a gyermekpornográfia, a drog- és emberkereskedelem, valamint a pedofília összefüggéseiről.

Hal Melinda figyelmeztet:

bár a mentális zavarokat ismertető, épp érvényben lévő DSM-5 összefoglaló munka szerint a pedofília létező klinikai kategória, vagyis mentális zavar, ettől még ez nem felmentő körülmény bűncselekmény elkövetése során.

„Továbbá annak ellenére, hogy a jog konkrét korhatárt húz és sajnos a diagnosztikus manuál is a tényállások felállításakor, személyes szakmai véleményem, hogy túl alacsony korhatárt határoz meg a kérdésben – figyelmeztet a klinikai szakpszichológus.

Évek óta küzdünk azért, hogy a serdülő korú gyermekek is, korosztályuk szerint bekerüljenek a pedofília lehetséges áldozatai közé. Ugyanakkor a diagnosztikus manuál kitér arra, hogy két személy közötti legalább 5 éves korkülönbséget figyelembe kell venni. Szakmailag ez kiemelhető a kritériumok közül, hiszen az 5 év azt feltételezi, hogy eltérő idegrendszeri- és érzelmi érettséggel rendelkezik az idősebbik fél. Ilyen módon tehát nagyobb mértékű tudatosság feltételezhető.”

„A konkrét üggyel kapcsolatban azt gondolom, hogy a véleményvezéreknek, közszereplőknek óvatosabban és körültekintőbben kell fogalmazniuk, főként olyan, a társadalomra egyaránt ható morális kérdésekben, amelyek meghatározzák a közgondolkodást”

– mondja Hal.

Egyetlen ember sem relativizálhatja a szexuális abúzusok, visszaélések kérdéseit, a gyermekek sérelmére elkövetett, traumát okozó cselekményeket. Az elbagatellizálás és tabusítás ellen szintén évek óta harcolunk, a súlyos traumákat elszenvedők esetében ugyanis éppen a pszichopatológiai tünetegyüttesük része, hogy kevéssé van hangjuk. Általánosságban óriási a pszichoedukációs tudatlanság, az ehhez hasonló kijelentések pedig nem segítik közös, nemzeti, társadalmi, egyéni ügyeinket. Azok feltárását, a tabuk ledöntését, akár a jogi fellépést és a klinikai szintű traumafeldolgozást gátolják a felelőtlen kijelentések, amelyek kifejezetten károsak lehetnek a traumát átélt személyek számára.”

(mandiner.hu)