Miért nem érdeke Zelenszkij körének a béke?

Donald Trump még 2025 első felében leállítaná a háborút Ukrajnában. Ebben a forgatókönyvben azonban messze nem mindenki érdekelt. Ez az elképzelés szembe megy egyes amerikai üzleti körök, valamint a nyugati politikusok jelentős részének az akaratával is.

Önmagában a konfliktus befagyasztása Moszkva számára sem okvetlenül elfogadható. S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a Trump elképzeléseihez simuló retorika ellenére a jelenlegi ukrán hatalmi, és az állami korrupcióból szépen gazdagodó üzleti elit sem igazán érdekelt a békében. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

Donald Trump nemcsak történelmet írna az ukrajnai háború intenzív szakaszának lezárásával, és a béketárgyalások megkezdésével, de e népszerű lépéssel megerősítené az elfogadottságát az amerikai, az ukrán és az európai társadalmak többségében is. Ezzel az ajtót látványosan berúgó sikeres nyitással egyúttal azt is igazolná, hogy a globális porondon még mindig érvényesül az Egyesült Államok akarata. A Fehér Házba visszatérő republikánus politikus ugyanis a helyzetet erőből oldaná meg, és láthatóan az sem nagyon érdekli, hogy a befagyasztott konfliktus a háborúhoz vezető okok megoldása híján előbb-utóbb újra kiolvadhat. Ez a leginkább Moszkvát aggasztja, így az eddigieknél jobb, a probléma komplex megoldása felé közelítő javaslatot vár a visszatérő elnöktől. Az amerikai elit demokrata oldala, valamint a nyugat-európai politikusok meghatározó része a Nyugat presztízsét féltik a konfliktus olyan lezárásától, amely a realitásokat követve elismeri Oroszország katonai sikereit, és bizonyos mértékig a biztonsági érdekeit is. Ez szembe megy az eddigi nyugati politikával, és akkor még nem említettük, hogy bizonyos üzleti körök érdekeivel is. Ugyanígy a hatalomban lévő, Volodimir Zelenszkij mögött álló ukrán elitnek sem jönne jól, ha hirtelen kitörne a béke.

„Nem is az jelentené e kör számára a legnagyobb problémát, hogy miként magyarázza meg a társadalom radikálisabb és a fronton kitartó részének a háború kapitulációval felérő lezárását. Ezt még megoldanák Zelenszkijék, hiszen kommunikálni tudnak, ráadásul a társadalom többsége azért örülne a vérontás végének. Sokkal jobban aggasztja ezt a kört a hatalom elvesztésének a lehetősége, és az ezzel járó következmények”

Volodimir Zelenszkij legitimációjának a kérdése már rögtön egy lehetséges megállapodás aláírásakor felmerül. A Kreml ugyanis nem ismeri el Zelenszkijt legitim államfőnek. Így aztán erre Trump csapata az ukrán hatalom „szürke eminenciásával”, az elnöki adminisztrációt vezető Andrij Jermakkal több megoldást is találhatnának. A jelenlegi kör számára a legkézenfekvőbb az lenne, ha gyorsan megtartanák az elnökválasztást, amelytől a Nyugat hallgatólagos jóváhagyása mellett Zelenszkij legerősebb ellenfeleit távol tartanák. Így győzne Zelenszkij, és aláírhatná a megállapodást, a Nyugat pedig kommunikálhatná, hogy nem engedett a Kreml akaratának.

De az események könnyen alakulhatnak úgy is, hogy egyre nyilvánvalóbban a megállapodás akadályává válik Zelenszkij, így Jermak és az amerikaiak rábeszélik a lemondásra, a békemegállapodást pedig megbízott államfőként aláírja a parlament elnöke, Ruszlan Sztefancsuk. Ezt követően a választásokon pedig amerikai jóváhagyással nyer az Ukrajna igazi irányítójaként megmaradó Andrij Jermak egyik embere, aki mindenben igazodik a Fehér Ház akaratához.

„Ott lebeg ugyanakkor Zelenszkijék feje fölött a teljes bukás lehetősége is. Ha ugyanis Donald Trump úgy látja, hogy ezzel a körrel nem lehet megállapodást elérni, akkor Washington megtalálhatja a módját, miként szabaduljon meg tőlük”

A frontok helyzetének alakulását, az összeomlás lehetőségét figyelve nem lenne meglepő egy katonai puccs, amelynek nyomán a Londonból hazatérő Valerij Zaluzsnij vezetésével megalakulna a nemzeti megmentés kormánya, amelyben ott lehetnének Porosenkótól Kolomojszkijig sokan. A volt főparancsnok aláírná a megállapodást a tűzszünetről, a nyugatos hatalom folytonossága azonban megmaradna. Bár kicsi erre az esély, ám azt sem lehet teljesen kizárni, hogy a Majdan által felemelt rezsim teljesen összeomlik, Zelenszkij és Jermak elmenekülnek, Ukrajna szétesik, a békét pedig a hatalomba Moszkva segítségével visszahelyezett Mikolaj Azarov vagy Viktor Medvedcsuk írja alá.

„A Volodimir Zelenszkij fémjelezte hatalmi elit számára a legoptimistább szcenárió az lenne, ha Donald Trump által elővezetett Kijev által szavakban támogatott rendezési tervet Moszkva elutasítaná, Fehér Ház pedig a <héják> és a hadiipari lobbi nyomására tovább fegyverezné Ukrajnát”

Az már ebből a szempontból másodlagos, hogy az egész finanszírozását egyre inkább Európa venné át. Kijev és Zelenszkijék ezzel időt nyernének, és még nagyjából egy évig folytatódna mindaz, ami a 2024-es évet is jellemezte. Az orosz erők a jelenlegi tempóban haladnának előre, közben rombolnák az energetikai és közlekedési infrastruktúrát, az ukránok meg-megpróbálkoznának egy a kurszkihoz hasonló ellentámadással, és támadnák drónokkal, rakétákkal a mélységi orosz célpontokat, az Egyesült Államok és az Európai Unió pedig újabb, az orosz energetikai szektort sújtó szankciókat vezetnének be.

„Ebben az esetben az ukrán vezetés továbbra is lefölözhetné a háború hozadékát”

Virágozhatna tovább a korrupció, amelyből a hatalom és az állami megrendelésekben érintett hozzá csapódó üzleti kör nagyon is jól él. Ahogy a közelmúltban a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nyilatkozva Németország egykori pénzügyminisztere, Oskar Lafontaine fogalmazott, Ukrajnát korrupt oligarchák uralják, és hiányzik belőle a valódi demokrácia. Ukrajnát a baloldali politikus olyan államként írta le, amely egyre inkább külső támogatásokból él. Az elmúlt hónapokban egyébként egyre több hasonló kritika látott napvilágot.

Még az ősszel Artem Dmitruk, a rada képviselője állította, hogy Zelenszkij többet lopott, mint az összes korábbi ukrán elnök együttvéve. A még 2021-ben a kormánypárt, a Nép Szolgája frakciójából kizárt, azóta az Ukrajna Újjáépítése képviselőcsoportban dolgozó, tavaly nyáron azonban külföldre szökött, és huliganizmus miatt körözött parlamenti képviselő szerint Zelenszkij hivatala havonta több tízmillió dollárt sikkasztott el az állami struktúrákból. Az eset a kormányzó párt erjedése mellett mutatja a lojalitás csökkenését is. Korábban a szintén a Nép Szolgájából kizárt Geo Lerosz „énekelt”, és Telegram csatornáján tett közzé konkrét eseteket, köztük azt a 2022-es beszerzést, amelynek során a védelmi minisztérium bolgár gyártmányú lövedékeket vásárolt az állami tulajdonú Progress vállalaton keresztül. A túlfizetés szerinte csak ezen a három szerződésen 6,7 milliárd hrivnyát (mintegy 65 milliárd forintot) tett ki, amelyből tudomása szerint 170 millió euró került Jermak és Zelenszkij zsebébe. A képviselő azt is felvetette, hogy az ukrán államfő és köre 2012 óta mintegy 40 millió dollárt pumpáltak Ihor Kolomojszkij üzletemberen keresztül különböző offshore cégekbe. Lerosz azt is állította, hogy Zelenszkij állami költségvetésből származó pénzből külföldön vásárolt ingatlant. Leleplezéseit összegezve úgy fogalmazott, hogy Zelenszkij, mind pedig Jermak a korrupció keresztapáivá váltak. Egy normálisan működő országban Zelenszkijnek a fentiek mellett azért is magyarázkodni a kellene, miért állította a család egyik ciprusi bejegyzésű offshore cégének az élére a számvevőszék vezetőjének húgát. Persze, azt sem magyarázta meg az államfő, hogy miért a barátját, Krivij Rih-i szomszédját, Olga Piscsenszkát nevezte ki a pénzügyi ellenőrző szerv élére.

„A korrupció leginkább a katonai szektort érinti”

Nemrégiben 30 tisztviselőt azonosítottak, akiket állami pénzek elsikkasztásával vádolnak, köztük lakásügyi és karbantartási osztályok alkalmazottait, valamint kereskedelmi struktúrák képviselőit. A Legfőbb Ügyészség szerint több mint 3,7 millió dollárt sikkasztottak el, amelyet eredetileg a hadsereg szükségleteire szántak. A vádak között szerepel tűzifa, villany, földgáz és bútorok vásárlására szánt források elsikkasztása, valamint katonai infrastruktúra építésére adott pénzek felhasználása. Ezt megelőzően a tavalyi év elején Vitalij Polovenko helyettes védelmi miniszter jelentette be, hogy a védelmi minisztérium felmondta a szerződéseket Ihor Hrinkevics lvivi üzletember cégeivel, aki a fegyveres erők ruházatának botrányos beszerzési ügyében érintett. Egy másik ügyben pedig az Ukrán Biztonsági Szolgálat vett őrizetbe egy ezredest, valamint egy védelmi cikkeket szállító cég vezérigazgatóját korrupció gyanúja miatt. Vagy ott van az az ügy, amelyben 40 millió dollárt (több mint 14 milliárd forint) sikkasztottak el. A csalásban egy ukrán fegyvergyártó cég, a Lviv Arsenal, valamint a védelmi minisztérium alkalmazottai vettek részt. Az történt, hogy Kijev megrendelt 100 ezer aknavető gránátot, ám a vállalat egy darabot sem szállított le. Az is hűen tükrözi a hadsereg vezetésében uralkodó állapotokat, hogy az ukrán média szerint állítólag nyolc ukrán tábornokok háza égett le Los Angelesben. A források szerint a megrongálódott vagyontárgyak összértéke körülbelül 90 millió dollár. Ezeket az ingatlanokat a sajtó értesülése alapján olyan pénzből vásárolták meg, amelyet a Nyugat pénzügyi segítség keretében juttatott Kijevnek.

„Az is árulkodó, hogy a MSZEK, a katonai alkalmasságot vizsgáló orvosi bizottságok nevének rövidítése mára az intézményesített korrupció szinonímája lett”

Különösen nagy vihart kavart az az eset, amikor az ukrán Állami Nyomozóiroda házkutatást tartott Tetyjana Krupa Hmelnickij megyei kormánypárti képviselőnél, a helyi MSZEK főorvosánál. A képviselőnővel és fiával, a helyi nyugdíjalapot vezető Olekszandr Krupával szemben azért indult nyomozás, mert hamis igazolásokkal segítették a hadköteleseket a katonai behívások elkerülésében. Krupáék otthonában összesen hatmillió dollárnyi készpénzt, valamint számos nagy értékű ékszert találtak. Ezenkívül kiderült, hogy a család birtokában harminc ukrajnai és több külföldi (Ausztria, Spanyolország, Törökország) ingatlan, kilenc luxusautó, egy 3000 négyzetméteres szálloda és étterem, valamint külföldi számlákon elhelyezett, 2,3 millió dollár értékű valuta van.

„De tombol a korrupció más szférákban is”

Említhetnénk azt az esetet, amelyben egy regionális lakás- és karbantartási osztály vezetőjét azzal gyanúsították, hogy 285 ezer dollár értékben vásárolt illegálisan kereskedelmi eszközöket, földet és egyéb értékeket, amelyeket egy közvetítő nevére vettek nyilvántartásba. Vagy itt egy friss eset, Roman Terescsenko milliárdos gabonakereskedőt azzal gyanúsítják, hogy több millió dollárt mosott tisztára egy saját nevére regisztrált OnlyFans fiókon keresztül. Az ügyben azután kezdtek vizsgálódni, hogy az adóhatóság nagyszabású razziasorozatot indított az országban tevékenykedő OnlyFans-modellek ellen. A nyomozás során kiderült, hogy az oligarcha 3 millió dollár összértékben, közel 200 gyanús utalást hajtott végre lengyel és svájci vállalatok részére a Paxum nevű fizetési szolgáltatón keresztül. A pénz forrásaként Terescsenko az OnlyFans-en végzett erotikus munkáját tüntette fel. A milliárdos otthonában és irodáiban tartott házkutatások során adathordozókat, dokumentumokat és rengeteg készpénzt foglaltak le.

„Ukrajna évtizedek óta küzd a korrupcióval, amely átszövi a közigazgatástól az igazságszolgáltatáson át a gazdaság szinte összes szféráját. A helyzet a háborúval csak romlott, és komoly hatással van az ország fejlődésére, valamint a stabilitására”

A korrupció egyik legsúlyosabb formája az állami megbízások és közbeszerzések területén tapasztalható. Gyakran előfordul, hogy a közbeszerzési pályázatokat manipulálják, a versenytársakat kizárják, és a kiírók előnyhöz jutnak. A közbeszerzések átláthatóságának hiánya miatt az állami pénzek sok esetben esnek áldozatául a megszokott ügyeskedéseknek.

Ebből a környezetből nőttek ki a mindenható oligarchák, akik sokáig a kezükben tartották magát az államot is. Zelenszkij ennek a helyzetnek a felszámolását ígérte annak idején a kampányában, és ugyan az ismert oligarchák uralmát visszaszorította, hogy helyükbe az elnöki adminisztrációt vezetők, a Bankova és köre lépjen. Zelenszkijék központosító törekvéseibe nem fértek bele a klasszikus oligarchák, akiknek a gazdasági erejét a háború is megtörte. Így aztán a helyük és a súlyuk is jelentősen átértékelődik Ukrajna politikai és gazdasági életében. A régről ismert oligarchák – Ahmetov, Medvedcsuk, Firtas, Kolomojszkij Porosenko – nem tűntek el, erejük és befolyásuk azonban koránt sem olyan erős, mint egykor. Közülül leginkább azok tudnak túlélni vagy felemelkedni – Viktor Pincsuk, Tomas Fiala -, akik nagy multinacionális holdingokhoz kapcsolódnak. S hogy mennyire a hatalom megtartása irányítja Zelenszkijék lépéseit, azt mutatja, hogy az erre paradox módon a legnagyobb veszélyt jelentő nyugati partnerek helyi képviselői sem ülhetnek a babérjaikon. A Bankova ugyanis még az úgynevezett Soros fiókákat is hátrébb szorította.

„Ebben a rendszerben és e logikában a háború fontos elem. Egyrészt a Bankova, Zelenszkij és Jermak köre jó eséllyel csak addig marad a hatalomban, amíg be nem köszönt a béke. Az Elnöki Irodának és az ide közvetlenül bekötöttek addig urak, amíg a jelenlegi kaotikus, háborús helyzet fennáll. Ugyanez az érdek vezérli e körnek az állami beszerzések korrupt hálózatából jól élő, oligarcháknak klasszikus értelemben nem nevezhető üzletembereket, helyi kiskirályokat és ügyeskedőket, de a nagypolitikára hatással már nem levőket, a hadsereg gazdasági vezető rétegét és a beszállítókat, a hadkiegészítő parancsnokságok alkalmazottait, az egészségügyi alkalmasságot a sorozáskor megállapító, szintén megkerülhetetlen orvosokat, vagy a vámosokat és a határőröket”

Ha tehát a hatalom belső körein, és a hozzájuk az állam korrupt működésén keresztül kapcsolódókon múlik, akkor 2025-ben még nem lesz béke Ukrajnában. Persze, ez a rendszer is csak addig tud fennmaradni, amíg a Nyugat pénzeli a háborút, így aztán a folytatásról és a lehetséges békéről a nagyok, mindenek előtt Washington és a szövetségesei, valamint Moszkva fognak dönteni.