Schadl megválasztása egy szavazaton múlt
Schadl megválasztása a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökségébe 2015. szeptember 30-án egyetlen szavazaton múlt. A Polkorrekt birtokába került a közgyűlés teljes jegyzőkönyve, amely nemcsak a választás számait rögzíti, hanem a szakma önképét is, hogy a felszólalók nyomorgó irodákról és csökkenő bevételekről panaszkodtak abban az évben, amikor a végrehajtási gépezet honfitársaink százezreit szorította adósságspirálba.
Ez a cikk a végrehajtási vizsgálóbizottság második üléséről szóló elemzésünk folytatása.
A minisztérium írta a szabálykönyvet
A jegyzőkönyv szerint a közgyűlés a budapesti Dürer Rendezvényházban ült össze, 141 önálló bírósági végrehajtó regisztrált. A választás nem a szervezet saját szabályai szerint zajlott, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 2015-ös módosításának átmeneti rendelkezései alapján az első közgyűlés választási szabályait az igazságügyi miniszter, vagyis Trócsányi László tárcája állapította meg ideiglenes választási szabályzatban.
A szabályzatot dr. Petrik Béla hivatalvezető ismertette, aki beszédében azt is kimondta, hogy a kormányzat elégedetlen volt a korábbi kamarai működéssel, és világosan megfogalmazta, milyen új szervezeti rendben kívánja működtetni a végrehajtói tevékenységet. A közfeladatok az állami felügyelet alatt álló hivatalhoz kerültek, hogy a hivatalvezető a leköszönő elnök hajós hasonlatára reagálva azt üzente a tagságnak, hogy nincs több hajó, a Kar egységes és oszthatatlan. A 2015-ös átalakítás felülről vezérelt jellegéhez tehát nem kellenek anonim források, hogy benne van a hitelesített jegyzőkönyvben.
Schadl megválasztása: 70 szavazat a hivatalban lévő elnök 69-e ellen
A délelőtti jelölési körben még a hivatalban lévő elnök, dr. Tóth Dénes állt jobban: 78 ajánlást kapott, Schadl György 74-et. A jelöltek háromperces beszédei és az egymásnak feszülő viszontválaszok után azonban megfordult a mérleg.
A 136 leadott szavazólapból egy volt érvénytelen, és az ötfős elnökségbe Kovássy Szabolcs (78), Lukács Tamás (75), Várady Zoltán (74), Király András (73) és Schadl György (70) került be. Tóth Dénes 69 szavazattal, egyetlen szavazattal maradt le, és kiesett a testületből. A K.24/2015. határozat ezt az öt nevet rögzíti; mind az öten vállalták a megbízatást. Fontos pontosítás: ez a jegyzőkönyv az elnökségi tagok megválasztását dokumentálja. Azt, hogy Schadl mikor és milyen eljárásban lett a Kar elnöke, külön forrásból kell igazolni; ezt a cikk végén nyitott kérdésként jelezzük.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Schadl_Gy%C3%B6rgy
Schadl kampánybeszéde a jegyzőkönyv szerint az együttműködés programja volt, hogy a hivatalvezetővel közös hajóban evezést, „konzervatív utat” és fontolva haladást hirdetett a leköszönő vezetés harcos retorikájával szemben, és arra kérte a tagságot, hogy listában szavazzon az ő öt emberére. A történelmi tanulság kettős.
Egyrészt Schadl megválasztása nem elsöprő támogatással, hanem a lehető legszűkebb többséggel történt, hogy ha egyetlen végrehajtó másként szavaz, a rendszer más pályára áll. Másrészt a győztes program pontosan az volt, amit a minisztériumi átalakítás elvárt, hogy betagozódás az állami felügyelet alá.
A sárga ezerköbcentis autótól a százmilliós árbevételig
A jegyzőkönyv legbeszédesebb rétege a szakma önarcképe. A leköszönő elnök nosztalgiával idézte fel a kezdeteket, amikor karcagi tartós helyettesként egy sárga, ezer köbcentis autóval járt haza, és állítása szerint még nem voltak százmilliókban mérhető bruttó árbevételek, csak egy boldog, független baráti társaság.
Ugyanebben a beszédben mondta el azt is, hogy ezen a pályán kereste meg a vagyonát, és itt rakta le családja jövőjének alapjait. Néhány bekezdéssel később viszont már arról panaszkodott, hogy aki a havi bevételéből levonja az adókat, a járulékokat és a rezsit, rossz számokat kap, és már az sem biztos, hogy az iroda nyereséges.
Schadl nyomorgó irodákról beszélt és a bevételek visszaeséséről; a leköszönő elnökségi titkár pedig azzal az emlékkel indított, hogy 1994-ben a volt férje szerint kevés olyan szakma van, ahol előre fizetnek a munkáért.
Ez a kettősség a vizsgálóbizottság díjmodell-blokkjának kulcsa. A végrehajtói díjrendszer az adóstól hajtja be a munkadíjat és a jutalékot, jellemzően előlegezett, garantált bevételi szerkezetben, hogy ugyanazok a felszólalók, akik a jegyzőkönyvben a vagyonuk megkereséséről beszélnek, a szervezet nyilvánossága előtt a nyereségesség határán egyensúlyozó, szegény sorsú irodákat festettek le. Mindez 2015-ben hangzott el, a kilakoltatási hullám és a tömeges letiltások éveiben, amikor a mérleg másik oldalán az adósok a parkolási bírságból nyolcszázezer forintra hízó követelésekkel szembesültek.
A devizahitel és a csalás kérdése már a teremben volt
A jegyzőkönyv a mai devizahiteles vitához is szolgáltat adalékot. Schadl megválasztása előtt, a kampánybeszédében maga tette szóvá, hogy a bankoktól érkező elszámolások mögött adott esetben nincs okirat, miközben a tartozás összege nő, és senki nem kéri számon a pénzintézeteken a dokumentumokat.
Vagyis a végrehajtói szakma belső nyilvánossága előtt már 2015-ben elhangzott az, amit Toroczkai László, a vizsgálóbizottság elnöke ma következetesen csalássorozatnak nevez, hogy a követelésállomány mögötti okirati fedezet kérdése.
A különbség a következtetésben van. A közgyűlésen ez a probléma a végrehajtói bevételkiesés és az adminisztrációs teher szemszögéből merült fel, nem az adós védelmében. A 2007-es ombudsmani vizsgálattól a 2026-os bizottsági vitáig ez a nézőpontváltás a történet valódi tétje, hogy ki kérdez, és kinek az érdekében.
Kapcsolatrendszer: vád és tagadás, még 2018 előtt
A későbbi büntetőügy felől olvasva a jegyzőkönyv legérdekesebb mondatai a minisztériumi kapcsolatokról szólnak. A leköszönő elnök viszontválaszában odaszúrta, hogy nem ő volt az, aki azzal kampányolt végig az országon, hogy a minisztériumi kapcsolatrendszerén keresztül bármit elintéz. Schadl ugyanezen az ülésen éppen ellenkező irányban nyilatkozott, hogy állítása szerint az igazságügyi tárcánál csak az elnök és az alelnök tárgyalt, ő maga kizárólag jogi szakvizsgára ment be az épületbe.
A Központi Nyomozó Főügyészség vádirata szerint a Schadl és Völner Pál közötti korrupciós kapcsolat 2018 májusában kezdődött. Az időrend tehát önmagában nem cáfolja egyik állítást sem, de rögzíti: a kapcsolatrendszerrel való hivalkodás vádja már 2015-ben, a hitelesített jegyzőkönyvben megjelent, és Schadl akkor nyilvánosan kicsinyítette a minisztériumi bejárását. A per jelenlegi állása szerint a beismerő vádlottak ügye 2024-ben jogerősen lezárult, a bűnösségüket tagadó fővádlottak, köztük Schadl és Völner ügyében elsőfokú ítélet sincs; őket az ártatlanság vélelme megilleti.
Mit kezdhet ezzel a vizsgálóbizottság
A bizottság munkarend-tervezetei a 2015-ös átalakítást önálló vizsgálati blokként kezelik, és minden oldal egyetért abban, hogy a meghallgatások előtt iratokat kell bekérni. Ez a jegyzőkönyv mintapéldája annak, milyen iratokra van szükség, hogy hitelesített, egykorú, szó szerinti forrás, amelyben a szereplők maguk beszélnek díjakról, vagyonokról, minisztériumi elvárásokról és banki elszámolásokról.
Schadl megválasztása ebben a dokumentumban nem összeesküvés, hanem eljárás, hogy miniszteri szabályzat, titkos szavazás, egyetlen szavazatnyi különbség. A bizottságnak éppen ezt a láncot kell végigjárnia a kinevezési blokkban, hogy ki írta a szabályokat, ki jelölt, ki számolt, és a megválasztott elnökség ezután milyen felügyelet mellett működött.
A Polkorrekt véleménye
A 2015-ös jegyzőkönyv kegyetlenül pontos kordokumentum. Egy szakma, amely az adósok előre fizetett pénzéből él, befelé a szegénységéről beszél, miközben vezetői a vagyonuk megkereséséről nosztalgiáznak, hogy egy minisztérium, amely a szabályzattól a hivatalvezetői üzenetig kézben tartja az átalakítást, majd évekig nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, mi épül a felügyelete alatt, hogy és Schadl megválasztása, amelyen a rendszer sorsa egyetlen szavazaton múlt.
A felelősség itt sem egypárti, hogy az előre fizető díjmodellt az 1994-es törvény teremtette meg, a kétezres évek kormányai alatt nőtt tömegessé a panasz, a 2015-ös felülről vezérelt átalakítás és annak felügyeleti kudarca pedig a Fidesz-éra terméke.
A Tisza-kormány most e romhalmaz feltárását ígéri, de a végrehajtási vizsgálóbizottságban éppen a kormánypárt szűkítené a múltba nézést. A Polkorrekt álláspontja változatlan, hogy az adóst nem az érdekli, ki nosztalgiázik a sárga ezerköbcentis autóról, hanem az, hogy a következő fizetéséből mennyit visz el egy olyan díjrendszer, amelyet harminc éve mindig a behajtók asztalánál terveznek újra. A bizottság akkor lesz hiteles, ha ezt a jegyzőkönyvet és a hozzá hasonló iratokat nemcsak bekéri, hanem nyilvánosan szembesíti is a szereplőkkel.
