Így szűnt meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal
A Szuverenitásvédelmi Hivatal megszűnt. Az Országgyűlés 2026. június 30-án fogadta el a megszüntető törvényt, amely a szervet jogutódlással beolvasztja az igazságügyi tárcába, és teljesen hatályon kívül helyezi a 2023-ban alkotott szuverenitásvédelmi törvényt. A jogszabály 2026. évi XXIV. törvényként a Magyar Közlöny 82. számában jelent meg.
A törvény preambuluma szokatlanul nyílt. Az Országgyűlés rögzíti benne, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal tényleges közfeladatot nem látott el, és létrehozása pusztán politikai szándékot szolgált. A második bekezdés szerint a szerv valódi célja az volt, hogy politikai okból nyomást gyakoroljon állampolgárokra, szervezetekre és sajtótermékekre. A harmadik bekezdés ebből vezeti le a döntést: mindez egy alkotmányos demokráciában nem kívánatos, ezért a Hivatalt meg kell szüntetni.
Mit mond ki a törvény
A normaszöveg ezután technikai. Az 1. § (1) és (2) bekezdése szerint a Hivatal az igazságügyi miniszter vezette minisztériumba olvad be, amely az általános jogutód lesz, de a feladatokat közfeladatként nem viszi tovább. A folyamatban lévő eljárások a hatálybalépéssel megszűnnek. Az elnök és az elnökhelyettesek megbízatása véget ér, végkielégítés nélkül, tizenöt napon belül záró vagyonnyilatkozatot tesznek. A többi foglalkoztatott a különleges jogállású szervekről szóló törvény szerinti juttatásra és végkielégítésre jogosult.
A 10. § a lényegi pont. Ez helyezi teljesen hatályon kívül a nemzeti szuverenitás védelméről szóló 2023. évi LXXXVIII. törvényt. A szervet nemcsak átcímkézték, hanem a mögötte álló teljes jogintézményt felszámolták.
A csendben maradt adatállomány
Egy bekezdés viszont figyelmet érdemel. Az 1. § (6) szerint a Hivatal által a szuverenitásvédelmi törvény alapján gyűjtött adatokat a folyamatban lévő eljárások lezárása céljából a minisztérium továbbra is jogosult kezelni. A törvény tehát a szervet megszünteti, de az általa összegyűjtött adatállományt nem semmisíti meg azonnal. Nyitott kérdés, mi lesz ezen adatok végső sorsa, és ki fér hozzájuk az átmeneti időszakban. Adatvédelmi szempontból ez a megszüntetés leggyengébben szabályozott pontja.
A bilaterális mérce
A Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetése önmagában védhető lépés. A szerv uniós kötelezettségszegési eljárás tárgya volt, és a független jogvédő szervezetek is a nyomásgyakorlás eszközének tartották. A jogintézmény teljes felszámolása érdemi döntés, nem kozmetika.
A módja viszont precedenst teremt. Amikor az Országgyűlés egy törvény normaszövegében mondja ki, hogy az elődje kétharmaddal létrehozott intézménye pusztán politikai érdeket szolgált, akkor nem tényt rögzít, hanem ítéletet hirdet a saját ügyében. A mindenkori többség így a saját törvényében minősítheti rosszhiszeműnek az elődje jogalkotását. Ez pontosan az a reflex, amelyet a mostani kormánytöbbség a Fidesz-korszakban jogosan bírált: a jogalkotás politikai leszámolásként való használata.
A Polkorrekt véleménye
Egy rossz jogszabály eltörlése jó hír. A módja viszont figyelmeztető. Amikor a törvény preambulumában az Országgyűlés kimondja, hogy az elődje intézménye politikai eszköz volt, nem tényt állapít meg, hanem ítéletet mond, méghozzá a saját ügyében. A Fidesz éveiben éppen ezt kifogásoltuk: a jogalkotást fegyverként használni a politikai ellenfél ellen. A mérce nem változik attól, hogy ki tartja a kezében.
A Szuverenitásvédelmi Hivatalt meg kellett szüntetni, ehhez nem fér kétség. De egy alkotmányos demokráciában a törvény a jövőt szabályozza, nem a múltat ítéli el. És ott van a csendben maradt adatállomány kérdése. A szervet felszámolták, az általa gyűjtött adatokat viszont a minisztérium tovább kezelheti. Amíg nem tudjuk, mi lesz ezekkel az adatokkal, addig a szuverenitásvédelem gépezetének csak a homlokzatát bontották le, a belső szerkezetét nem.
