Drónháború az orosz olajipar ellen: recseg Moszkva háborús kasszája
A világ egyik legnagyobb olajexportőre üzemanyagot kezdett importálni. Az orosz benzinkutaknál sorok kígyóznak, több tucat régióban jegyre adják a benzint, Moszkva pedig a finomítóit igyekszik a következő csapás előtt megjavítani.
Az ok az ukrán drónok több hónapos hadjárata az orosz olajipar ellen. A tét nem a szalagcím, hanem a Kreml háborús kasszája.
Sorban állás a benzinkútnál
A jelenség a háború egyik legnagyobb meglepetése, hogy Oroszország, a világ egyik legnagyobb kőolajtermelője, most üzemanyag behozatalára kényszerül, hogy pótolja a kieső belső ellátást. Sok régióban jegyre adják a benzint, járművenként húsz-harminc literre korlátozva az eladást, kannába tölteni tilos. A kormány betiltotta a benzin és a kerozin exportját, most pedig a gázolaj kivitelének leállítását mérlegeli.
A hangulat a kutaknál egyre feszültebb, hogy a közösségi médiában napok óta terjednek a több órás sorokról és a sofőrök összetűzéseiről szóló felvételek, Moszkvában is. Putyin a hétvégén igyekezett csillapítani a kedélyeket, az ország nyolcvanhárom régiójából ötvenötben van valamilyen üzemanyag-korlátozás. Egy volt bankár szerint a benzinválság akár az egész gazdaságot a mélybe ránthatja.
A kár túlmutat a bosszúságon, hogy a jegybank a magas kamat, jelenleg 14,25 százalék mellett sem tud lazítani, mert a benzinhiány felfelé hajtja az árakat. Egy friss Gallup-felmérésben a megkérdezett oroszok hatvan százaléka romlónak látja a helyi gazdasági viszonyokat. A háború ötödik évében az elégedetlenség immár a benzinkútnál is tapintható.
Nyolc a tíz legnagyobb finomítóból
A válságot egyetlen fegyver okozza: az olcsó támadódrón. Március óta több mint két tucat csapás érte az orosz finomítókat, köztük az ország tíz legnagyobb üzeméből nyolcat. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a pusztítás mértéke példátlan a háború történetében. Az elemzők becslése szerint az orosz finomítói kapacitás húsz-huszonöt százaléka esett ki.
A csapások már a fővárost is elérik, hogy júniusban a moszkvai Kapotnya finomítót kétszer is eltalálták, az üzem a jelentések szerint az év végéig kiesik. A rjazanyi finomítót tizenötször támadták, a Moszkvát ellátó üzemek pedig sorra megsérültek. A drónok bebizonyították, hogy a főváros sűrű légvédelme sem állítja meg őket.
A javítás versenyfutás az idővel,hogy a sérült finomítóegységeket a többszöri felfűtés és lehűtés is roncsolja, a sürgősségi javítások pedig gyengítik a szerkezet szilárdságát. Egyes üzemek közel járhatnak a végső leálláshoz. A Kreml közben a következő dróntámadás előtt próbálja helyreállítani a kapacitást.
A kulcskérdés, meddig tartható a tempó, hogy a hadjárat sikere az ukrán dróngyártáson múlik, hiszen a védelem és a támadás versenyében a mennyiség dönt. Az egyik gyártó naponta mintegy száz gépet készít, és bővítést tervez. Ha az ütem kitart, az orosz finomítók télen még nehezebb helyzetbe kerülnek.
A csapások az elmúlt napokban sem álltak le , hogy egyetlen hónap alatt legalább nyolc orosz finomító kapott találatot, július elején pedig egy szentpétervári olajterminál is. A becslések szerint több mint hatvan üzemanyagtartály semmisült meg vagy rongálódott meg súlyosan a legutóbbi hullámban.
A Krím félszigeten a kormányzó teljesen leállította a benzin árusítását, miután a drónok a hidakat és az utánpótlási útvonalakat is módszeresen támadták. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint az orosz kőolajtermelés májusban tíz százalékkal maradt el a havi tervtől, ami a háború eddigi legsúlyosabb kiesése.
Az orosz olajipar mint célpont
A hadjárat mögött tudatos stratégia áll: Zelenszkij a múlt héten negyvennapos műveletet hagyott jóvá, amelynek célja, hogy nyomást gyakoroljon Moszkvára a háború befejezése érdekében. A célpont nem a front, hanem az orosz olajipar, a Kreml háborús gépezetének pénztárcája. Az olaj- és gázexport ugyanis az orosz költségvetés egyik legfontosabb bevételi forrása.
A csapások az exportkikötőket is elérték, hogy ukrán drónok a balti és a fekete-tengeri olajterminálokat is támadták, tovább szűkítve Moszkva kiviteli lehetőségeit. A Finn-öbölben egy időben legalább ötven tanker várakozott, a Primorszk és az Uszty-Luga kikötőt jelölve célként. Az uszty-lugai tűz füstje a finn partokról is látszott, kilométereken át.
A háború közben átrendezi az orosz olajkereskedelmet, hogy mivel a finomítás bent egyre nehezebb, Oroszország több nyersolajat és kevesebb üzemanyagot ad el, ráadásul mélyülő árengedménnyel. A finomított termékek kivitele a háború kezdete óta a legalacsonyabb szintre esett. Az export tehát nem áll le teljesen, de a bevétel egyre soványabb.
A bevételkiesés a költségvetést közvetlenül feszíti, hiszen az orosz benzinárakat eddig a finomítóknak folyósított állami kompenzáció, az úgynevezett damper-támogatás tartotta mesterségesen alacsonyan.
Ha a hiány tartósan fennmarad, a kérdés már nem az ár lesz, hanem az, hogyan osztják el a szűkössé vált üzemanyagot az ország régiói között. Márciusban a napi finomított kibocsátás még nagyjából ötmillió-kétszázezer hordót tett ki, áprilisban és májusban viszont akár hétszázezer hordóval kevesebbet. Ez a tizenhárom százalékos visszaesés meghaladja a tavalyi ősszel, hasonló számú csapás nyomán mért csökkenést is.
A kieső finomítás átrajzolja a szállítást is, hogy a belföldi üzemek helyett egyre több nyersolaj indul a kikötőkből, ez pedig megnöveli a nyomást a hajókapacitásra. A Finn-öbölben torlódó tankerek épp ezt a szűk keresztmetszetet mutatják. A dugó minden napja késleltetett bevételt és romló hatékonyságot jelent Moszkvának.
Olcsó drón, drága finomító
A számla két oldala kiáltó ellentét, hogy egy ukrán támadódrón néhány ezer dollárba kerül, a célba vett finomító viszont több milliárdos létesítmény. A gyártók naponta több tucat gépet állítanak elő, és ezek töredéke is elég a pusztításhoz. A modern hadviselés így néhány olcsó eszközzel bénít meg egy nagyhatalmi iparágat.
A tanulság túlmutat Oroszországon , hogy ha a világ legnagyobb légvédelmi rendszereit is átjátsszák az olcsó drónok, akkor a nyugati energetikai infrastruktúra is sebezhető. A finomítók, az erőművek és a vezetékek egyaránt könnyű célponttá válhatnak. Európának, benne Magyarországnak, épp ezt a kockázatot kell újragondolnia.
Miért számít az orosz olajipar Budapestnek?
A magyar érintettség nem a Barátság-vezetéknél kezdődik. Az Európai Unió évekig épített szankciókat, hogy csökkentse Moszkva olajbevételét, most viszont az ukrán drónok néhány hónap alatt többet értek el, mint a tiltólisták. A Kreml olajbevételének apadása közvetlenül csökkenti a háború finanszírozását. A kérdés csak az, meddig bírja Ukrajna a csapások ütemét.
Az árnál ravaszabb a hatás. Az orosz exportkapacitás komoly része kiesett, a világpiaci olajár mégis alacsony, mert az iráni tűzszünet közeledése lefelé húzza a jegyzéseket. A magyar sofőr tehát most nem a hiányt, hanem az iráni enyhülést érzi a kúton. A két olajháború hatása kioltja egymást, legalábbis egyelőre.
A háttérben mégis átrendeződik a világ olajtérképe. Az árengedményes orosz nyersolaj egyre inkább Ázsia felé folyik, a tengeri szállítást pedig jórészt a szankciók elől bujkáló árnyékflotta bonyolítja. Az európai és a globális egyensúlyt így a szankciók, a drónok és a közel-keleti fejlemények együtt alakítják, a következő orosz tél pedig fontos próbatétel lesz. A magyar árak hosszú távon ennek az egyensúlynak a függvényei, a stabil ellátás tehát nem magától értetődő, hanem geopolitikai kérdés.
A Polkorrekt véleménye
A háborúban nincs tiszta győztes, csak számla. Miközben az elemzők Moszkva kasszáját méricskélik, orosz sofőrök állnak órákat a kútnál, és mindkét oldalon civilek fizetik meg az energiaháború árát. A magyar olvasónak a tanulság kijózanító: az energiabiztonság ma fegyver, és aki egyetlen nagyhatalomtól függ, az bármikor a célkeresztbe kerülhet. A közérdek azt kívánná, hogy a rezsinkről ne a frontvonal döntsön.
