Devizahiteles törvény: az Országgyűlés befagyasztotta a pereket, az Alkotmánybíróság jöhet

A devizahiteles törvény néhány nap alatt átírta több ezer folyamatban lévő per és végrehajtás menetét. Az Országgyűlés 2026. június 8-án fogadta el a 2026. évi XVI. törvényt, amely a kihirdetést követő napon, június 10-én lépett hatályba a Magyar Közlöny 66. számában.

A jogszabály a bíróságokat arra kötelezi, hogy hivatalból, soron kívül függesszék fel az érintett pereket, a végrehajtásokban pedig semmilyen intézkedés nem foganatosítható. A beavatkozás célja védhető, a módja viszont két ponton komoly alkotmányos kérdést vet fel.

Mit rendel el a devizahiteles törvény

A jogszabály a három korábbi devizahiteles törvény (a 2014. évi XXXVIII., a 2014. évi LXXVII. és a 2015. évi CXLV.) hatálya alá tartozó fogyasztói szerződésekre vonatkozik. A perekben a bíróság hivatalból, mérlegelés nélkül felfüggeszt, a felfüggesztett eljárásra pedig a polgári perrendtartás 128. § (4) bekezdését kell alkalmazni. A végrehajtási ügyeket szünetelő ügyként kell nyilvántartani, és az elévülés a felfüggesztés ideje alatt nyugszik.

A felfüggesztés egyetlen fontos kivétellel jár. Ha a fogyasztó kéri, a bíróság soron kívül elrendeli a per folytatását. Ez a beépített biztosíték adja a jogszabály legerősebb védelmi vonalát, mert épp az uniós jog által óvott fogyasztói önrendelkezést tartja meg. A törvényjavaslatot Hantosi István és Melléthei-Barna Márton tiszás képviselők nyújtották be.

A kulcskérdés egyszerű. Összhangban van-e ez a beavatkozás a magasabb szintű joggal, vagyis az Alaptörvénnyel, az uniós joggal, valamint a Kúria és az Alkotmánybíróság gyakorlatával. A válasz rétegzett: a cél megalapozott, a végrehajtás vitatható.

Ahol a devizahiteles törvény szilárd talajon áll

Az uniós irány egyértelműen a fogyasztó mellé állt. Az Európai Unió Bírósága 2025. április 30-án, a C-630/23. számú AxFina-ügyben kimondta, hogy a tisztességtelen árfolyamkockázati kikötés elhagyása után a deviza alapú szerződés nem tartható fenn automatikusan a feltétel kihagyásával.

A luxembourgi testület ezzel a Kúria 6/2013. PJE határozatának egyik pontját az uniós joggal ellentétesnek minősítette. A Kúria erre a 2025. július 7-én kelt 10/2025. jogegységi határozattal reagált, és módosította korábbi gyakorlatát. Vagyis a felülvizsgálat tárgyi szükségessége nem politikai feltevés, hanem a legfelsőbb bírói fórum saját fordulatából következik.

A tárgyi alapot a Kúria régebbi jogegységi gyakorlata is megerősíti. A 2/2014. PJE szerint a korlátlanul a fogyasztóra hárított árfolyamkockázat akkor minősülhet tisztességtelennek, ha a szerződéskötéskor a tájékoztatás nem volt világos és nem volt érthető. Létezik tehát máig irányadó kúriai mérce, amely indokolja a jogalkotói beavatkozás szükségességét.

Eljárásjogilag sem előzmény nélküli a megoldás. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény ismeri a külön törvény alapján való felfüggesztést és szünetelést, így a jogszabály létező eljárásjogi kapun keresztül hat, nem azon kívül.

A legközvetlenebb alkotmányos precedens pedig a 34/2014. AB határozat, amelyben a testület egy jóval mélyrehatóbb 2014-es csomagot, érvénytelenségi vélelmekkel és kötelező elszámolással, alkotmányosnak ismert el. Ha az átment a teszten, egy pusztán felfüggesztő szabály annál inkább védhető.

Ahol a devizahiteles törvény valódi feszültséget szül

A legélesebb pont a hatalmi ágak szétválasztása. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. §-a szerint a folyamatban lévő per felfüggesztéséről főszabályként a bíró dönt, mérlegelés alapján, amikor alaptörvény ellenességet észlel és az Alkotmánybírósághoz fordul.

Az új jogszabály ezzel szemben a törvény erejénél fogva, hivatalból, a bíró mérlegelését kiiktatva függeszt fel minden érintett eljárást. Egy alkotmányossági vizsgálat itt azt mérné, meddig nyúlhat a törvényhozó a folyamatban lévő bírói eljárásokba a bírói függetlenség sérelme nélkül.

A második gyenge pont az időbeli határtalanság. A felfüggesztés a szükséges jogalkotási lépések elfogadásáig tart, vagyis egy jövőbeli, még meg nem alkotott törvényig.

Ez a jogbiztonság és az észszerű időn belüli elbíráláshoz való jog felől támadható, különösen ha a beígért szabályozás késik vagy elmarad. A nyitott végű felfüggesztés ugyanazt a jogbiztonsági aggályt élesíti, amely a 2014-es csomagnál a visszaható hatály formájában már megjelent.

A precedens maga is kétélű. A 34/2014. határozat többségi döntése alkotmányosnak találta a régi devizahiteles törvényt, ám a döntés vitatott volt.

Kiss László alkotmánybíró különvéleménye szerint a törvény olyan új érvénytelenségi okokat hozott létre, amelyek a szerződéskötéskor nem léteztek, így a megfelelés követelménye visszaható hatállyal került megállapításra. A szakirodalom is jelezte, hogy a testület ekkor a korábbi gyakorlattól eltérő, új mércéket állított fel. A precedens tehát erős, de nem megdönthetetlen.

Mire számíthatnak az érintettek

A reális várakozás kettős. A szabály nagy valószínűséggel kiállna egy alkotmánybírósági vizsgálatot, főként a 34/2014. precedensére építve. Ugyanakkor szinte biztosan az Alkotmánybíróság elé kerül, akár bírói kezdeményezés, akár alkotmányjogi panasz útján.

A vita pedig a hogyan, nem a mit körül forog majd: nem a felülvizsgálat jogosságát, hanem az ex lege felfüggesztés és a határidő nélküliség módját firtatja.

Addig is az adósok kezében van egy eszköz. Aki nem akar várni a beígért, de még meg nem született szabályozásra, kérheti a per folytatását, és a bíróságnak soron kívül helyt kell adnia.  A részletes jogforrási háttér a Magyar Közlöny 66. számában érhető el.

A Polkorrekt véleménye

A devizahiteles törvény célja igazolható, az eszköze viszont kényelmetlenül közel sodorja a jogalkotót a bírói munka átvételéhez. Egy jövőbeli, még meg nem írt törvényig elhúzódó, kötelező felfüggesztés a hatalom szempontjából kényelmes, az ügyében évek óta küzdő adós szempontjából viszont újabb bizonytalan várakozás. A perfolytatás-kérési jog az egyetlen pont, ahol a kisember visszakapja a kezdeményezést, és pontosan ezért érdemes róla minél több érintettnek tudnia.