Sógor-koma kormány: Tanács Zoltán a saját embereit ülteti az állami informatika kulcspozícióiba

Hivatalosan a szolgáltató állam megteremtésével és a digitális élményfokozással indokolta Tanács Zoltán miniszter azokat az átfogó vezetőcseréket, amelyeket az állami informatikai háttérintézmények élén hajtott végre.

A szakmai érvelés mögött azonban egyre élesebb kritika fogalmazódik meg: a kinevezettek névsora kísértetiesen egybeesik a miniszter egykori üzleti és szakmai körével.

Szakértők a miniszter belső köréből

A digitális fejlesztésekért felelős állami szektorban zajló tisztogatás és újratervezés során az eddigi vezetőknek távozniuk kellett. A helyükre kerülő szakembereket Tanács Zoltán azzal a céllal hívta életre, hogy egyszerűbbé, gyorsabbá és élményszerűvé tegyék az állami digitális szolgáltatásokat.

A kinevezések kapcsán azonban feltűnő a minta:

• Digitális Magyarország Ügynökség: Az új vezérigazgató, Néz Péter – aki a General Electricnél és a MOL-nál szerzett tapasztalatot – közvetlen kapcsolatban állt a miniszterrel az IFUA & Horváth tanácsadó irodánál töltött közös évek során.
• Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató (NISZ) Zrt.: A Richter Gedeon egykori informatikai igazgatója, Simon Lajos veszi át a stafétát. Érdekesség, hogy Simon korábban az IFUA közvetítésével dolgozott a gyógyszeripari vállalatnál, így ő is a miniszter tanácsadói hálózatából érkezik az állami szférába.

Átfogó vezetőváltás az állami digitalizációban: Új emberek a NISZ és a DMÜ élén

Véletlenek láncolata vagy szervezett káderpolitika?

Bár a hivatalos közlemények a kinevezettek két évtizedes nemzetközi tapasztalatait és kiberbiztonsági szakértelmét emelik ki, a kritikus hangok szerint a személycserék nem szakmai alapon, hanem egyfajta szívességpolitikán alapulnak.

A közös pont minden esetben ugyanaz: a személyes lojalitás és az IFUA-s múlt.

Úgy tűnik, a rendszerváltó lendület az informatikai szektorban arra korlátozódik, hogy az állami infrastruktúra kulcshelyeire a miniszter korábbi haverjai, komái és munkatársai ejtőernyőzzenek be. Az állami informatika új vezetése tehát láthatóan nem a piaci sokszínűséget, hanem a miniszteri bizalmi kör bebetonozását jelképezi.

A kérdés már csak az, hogy a várt digitális áttörést a szakértelem vagy a belső körök közötti szoros összhang hozza-e el, de egy dolog biztos: az állam szolgálata és a sógor-koma viszonyrendszere ebben a felállásban kéz a kézben jár.