Közeleg az újabb téli energiaár sokk Európában

Európa energiapiaca veszélyes töréspont közelébe sodródott. Az alacsony gáztárolói szintek, a történelmi mélyponton lévő vízerőművi tartalékok és a globális LNG-piac kiszámíthatatlansága miatt a kereskedők már most a 2022-es energiaválságot idéző árszinteket árazzák a következő télre.

Bár a kontinens új források után nézett, a régi függőségeket csak újabb, költségesebb és nehezebben tervezhető kitettségekre cserélte le. Erről szól a moszkvater.com cikke.

„Az európai energiapiac már most ideges lehet a tél miatt, mivel a gáztárolók alacsonyabb szinten állnak, a vízerőművi tartalékok gyengék, az LNG pedig drága és bizonytalanabb lett. Úgy tűnik, Európa sikeresen cserélte le a régi függőségeit újabbakra, ám költségesebbekre. Médiapartnerünk, a Makronóm Intézet írása.

Az európai áramkereskedők hónapokkal a fűtési szezon előtt elkezdték beárazni a következő téli kockázatokat. A Reuters szerint a téli európai áramkontraktusok több mint 20 százalékkal drágábbak a 2027-es benchmark szerződésekhez képest, ami a 2022-es energiaválság óta a legmagasabb szint. Németországban és Olaszországban, vagyis a két leginkább gázfüggő nagy európai árampiacon a téli baseload kontraktusok 110, illetve 120 euró/MWh feletti szinten állnak. Ez világos piaci jelzés, az egyes szereplők attól tartanak, hogy a következő télre Európa túl kevés tartalékkal, túl drága gázzal és túl gyenge alternatív termeléssel fordul rá.

„Mindennek az egyik oka a gáztárolók alacsony szintje”

A Gas Infrastructure Europe áprilisi értékelése alapján az EU tárolói április 1-jén 28 százalékon, körülbelül 314 TWh-n, 29 milliárd köbméteren álltak, ami jóval alacsonyabb az előző három év szintjénél. A Reuters május végi adatait nézve a tárolók akkor is csak 38,2 százalék körül voltak, ami nagyságrendileg 40 milliárd köbméter földgáznak felel meg. Ez ugyan közel az ötszöröse Magyarország éves gázfelhasználásának, európai léptékben mégis alacsony biztonsági tartalékot jelent a november 1-jei 90 százalékos célhoz képest. A piac ezért a téli keresleten kívül attól is tart, hogy a nyári betárolási időszak drágává és politikailag kellemetlenné válik.

„Az európai árampiacon a gáz szerepe a válságok idején különösen jelentős”

Amikor kevés a szél, gyengébb a vízerőművek termelése vagy megugrik a kereslet, a rendszer gyakran gázerőművekkel kénytelen egyensúlyozni ezt. Ilyenkor pedig a drága gáz könnyen felhúzza a villamos energia árát is. Az ACER, az EU energiaszabályozói együttműködési ügynökségének áprilisi értékelése szerint a 2022–2023-as válság után az EU ugyan rugalmasabbá vált, de sokkal jobban ki van téve a globális LNG-piac ármozgásainak és szállítási zavarainak. Ráadásul mindez kihat az ipar és lakosság költségeire is.

„A helyzetet tovább rontja a vízerőművi tartalékok gyengesége”

A Reuters által idézett LSEG-adatok (London Stock Exchange Group, pénzügyi és energiapiaci adatszolgáltató) szerint a kontinentális Európa és az északi régió együttes vízháztartása, vagyis a tározókban, a hóban és a talajban elérhető vízerőművi potenciál évtizedes mélypontra süllyedt. Ez azért különösen kellemetlen, mert a 2022-es energiaválság idején is a vízerőművi korlátok fokozták az európai rendszer feszültségét. Kontinensünk tehát nemcsak gáztárolóból áll gyengén, abból a tartalékból is kevés van, amely tompítaná a gázár sokkot.

„Az európai energiapiac idegességét a közel-keleti LNG-kockázat is növeli”

Az ACER szerint a Hormuzi-szoros lezárása, illetve zavarai jelentős hatást gyakorolnak a gázpiacra, mivel itt halad át a globális LNG-export mintegy ötöde, az ázsiai kereslet pedig minden korábbinál magasabbra emelkedett Európával szemben. Ez azt jelenti, hogy kontinensünknek egyre nehezebb rövid távú LNG-szállítmányokat magához csábítania, pedig a tárolóit fel kellene töltenie.

Itt mutatkozik meg az európai energiapolitika egyik hibája. Hiszen az orosz vezetékes gáz kockázataiból menekülve nagyobb arányban fordult az LNG felé, így viszont jobban kitette magát a globális hajózási útvonalaknak, az ázsiai keresletnek, az amerikai export kapacitásoknak és a közel-keleti fojtópontoknak.

„Vagyis a függőség földrajzilag átalakult, ám a kitettség megmaradt, csak most drágább és nehezebben tervezhetőbb”

A második csapda az amerikai LNG-függés. Az IEEFA (Institute for Energy Economics and Financial Analysis, energiagazdasági és pénzügyi elemzőintézet) májusi kutatása szerint Európa amerikai LNG-importja 2021 és 2025 között több mint háromszorosára nőtt, az Egyesült Államok pedig 2026-ban a kontinens LNG-importjának a kétharmadát adhatja. Az intézet előrejelzése szerint 2028-ra az amerikai részarány az EU LNG-importjában akár 80 százalékra is nőhet. Ezt persze el lehet adni egyszerű diverzifikációs sikerként, de azért van benne új koncentrációs kockázat.

„Ráadásul az amerikai LNG-re ráépül egy szabályozási feszültség”

A Reuters szerint ugyanis az amerikai gáz exportőrök azt kérik Brüsszeltől, hogy halassza el az új uniós metánszabályozás importgázra vonatkozó alkalmazását. A szabály 2027-től azt írná elő, hogy az EU-ba érkező gáz feleljen meg az európai mérési és ellenőrzési követelményekkel egyenértékű rendszernek, vagy teljesítse az OGMP 2.0 level 5 önkéntes iparági standardot. Az amerikai szereplők szerint ez a bizonytalanság már most visszafogja a hosszú távú szerződéseket az európai vevőkkel.

Az amerikai LNG esetén nem az a kérdés, hogy a gáz fizikailag felhasználható-e Európában. A gond az igazolhatósága, az uniós szabályozás ugyanis 2027-től azt várná el, hogy az importőr bizonyítani tudja, a gáz mögötti termelési lánc metánkibocsátását az EU-val egyenértékű rendszerben mérik és ellenőrzik. Csakhogy az amerikai LNG gyakran több mezőről, termelőtől és csővezetéki rendszeren át érkező összekevert gázból készül, vagyis bár Brüsszel papíron tisztább importot akar, a kereskedők attól tartanak, hogy a molekulák származási helyét nehezebb lesz megállapítani, mint a gázt Európába szállítani.

„Magyarország számára a legfontosabb az ipari villamos energia ára, a német és olasz feldolgozó ipar költségei, valamint az export kereslet”

Ha a gáz továbbra is drága marad, a német ipari termelés energiaintenzív részei újabb nyomás alá kerülhetnek. Ez magyar szempontból a járműipari, elektronikai és gépipari beszállítói láncokon keresztül gyorsan megjelenhet a rendelésállomány, a beruházási döntések és a növekedési kilátások csökkenésében.

„A kérdés így nem az, hogy lesz-e egy 2022-höz hasonló energiaválság, inkább az, hogy Európa milyen áron tudja elkerülni annak visszatérését”

Magyarországnak ezért érdemes figyelnie a TTF-gázárat, a német és olasz baseload áramárakat, az EU-s tárolói töltöttséget, az LNG-fuvardíjakat, az ázsiai–európai LNG-prémiumot és a vízerőművi tartalékokat. Ha ezek egyszerre rossz irányba mozdulnak, a következő téli áramár sokkal már a nyár folyamán számolnunk kell.”