Katonai invázióra és az amerikaiakkal való végső összecsapásra készítik fel Kubát

A havannai mindennapokat egyre mélyebb sötétségbe és kilátástalanságba taszítja a washingtoni olajblokád, ám az amerikai–kubai feszültség mostanra elérte a kritikus tömeget.

Kuba-szerte megkezdődött a lakosság felkészítése egy szinte biztosra vett amerikai katonai agresszióra, miután a CIA igazgatója rendkívüli és drámai látogatást tett a szigeten, miközben az Egyesült Államokban vádemelést készítenek elő a 95 éves diktátor, Raúl Castro ellen.

Bár a Trump-adminisztráció hivatalosan nem jelentette be, hogy katonai akciót tervezne a kommunista vezetésű szigetország ellen, a havannai kormányzat utasítására a civil védelmi szervek már megkezdték a háborús tervek kidolgozását. Patrick Oppmann, a CNN havannai irodavezetőjének helyszíni elemzése szerint a kubaiak évtizedek óta sötét humorral vették tudomásul az amerikai támadás állandó fenyegetését, ám a mostani jelek arra utalnak, hogy a helyzetből valóban fegyveres konfliktus alakulhat ki.

A CIA igazgatója Havannában: „Visszautasíthatatlan ajánlat”

Hatalmas megdöbbenést váltott ki a kubai lakosságból, amikor John Ratcliffe, a CIA igazgatója az elmúlt napokban egy amerikai kormányzati különgéppel Havannába érkezett. A kubai forradalom narratívájában az amerikai hírszerzés – amely a ’60-as években robbanó szivarokkal és mérgezett búvárruhákkal akarta meggyilkolni Fidel Castrót – maga a megtestesült gonosz, így a találkozó ténye önmagában is történelmi jelentőségű.

A CIA által megosztott fotókon a kubai kémfőnökök elsötétített ablakú protokollházakban, virágdíszes tárgyalóasztalok mellett fogadták az amerikai delegációt, amelynek tagjait a képeken – Ratcliffe kivételével – kitakarták.

Politikai elemzők szerint a CIA igazgatójának küldetése egyfajta kikényszerített megadás (submission diplomacy) volt, vagyis egy olyan végső, ultimátumszerű ajánlatot tett le az asztalra, amelyet Havanna elvileg nem utasíthat vissza.

A washingtoni vádak szerint Kuba orosz és kínai lehallgatóállomásoknak ad otthont, és szisztematikusan szabotálja az amerikai érdekeket a térségben. Bár a kubai kormány igyekezett bizonyítani, hogy semmiféle fenyegetést nem jelent az Egyesült Államokra, érveik süket fülekre találtak. Az amerikai diplomácia láthatóan teljesen elengedte a kompromisszumos megoldásokat.

Raúl Castro vádemelése: A vörös vonal

Alig néhány órával azután, hogy Ratcliffe gépe elhagyta a José Martí nemzetközi repülőteret, kiszivárgott a hír: az amerikai szövetségi ügyészek vádiratot készítenek elő a hivatalosan már visszavonult, de a háttérből továbbra is irányító volt kubai elnök, Raúl Castro ellen. A vádak az 1996-os incidenshez kapcsolódnak, amikor a kubai légierő lelőtte a Brothers to the Rescue nevű kubai-amerikai emigráns szervezet két repülőgépét.

A miami kubai emigránsok ujjongva fogadnák a júniusban 95. évét betöltő Castro vád alá helyezését – ami megalapozná a későbbi elfogását is, hasonlóan a venezuelai szövetségesükhöz, Nicolás Maduróhoz -, ám a kubai vezetés egyértelművé tette: ez a lépés a diplomáciai kapcsolatok azonnali megszakítását és a nyílt háború kezdetét jelentené. Több kubai tisztségviselő megerősítette, hogy Castro megtámadása esetén készek életüket áldozni a forradalomért, és Miguel Díaz-Canel elnök is nyilvánosan kijelentette a május elsejei felvonuláson, hogy családjával együtt készen áll a mártíromságra.

Ökrökkel húzott légvédelmi ágyúk és vietnámi taktika

A kubai állami média folyamatosan olyan felvételeket sugároz, amelyeken civilek kapnak katonai kiképzést. Ez a Fidel Castro által megálmodott, az egész lakosság háborúja doktrína, amely nem a reguláris hadseregek összecsapására, hanem egy vietnámi típusú, gerilla-hadviselésre épül, amellyel felőrölnék a külföldi megszállókat.

Bár a mozgósítási képességük a természeti katasztrófák tapasztalatai alapján kiváló, a kubai hadsereg technikai felszereltsége siralmas.

A propagandavideókon a katonák náluk jóval idősebb, szovjet korabeli fegyverekkel gyakorolnak, az egyik klipben pedig az látható, amint a légvédelmi lövegeket ökrökkel vontatják a sárban. Ennek ellenére a hadtörténészek arra figyelmeztetnek, hogy a kubai lakosság elszántsága és a terepviszonyok miatt a szárazföldi ellenállás rendkívül szívós és véres lehet.

Egy agóniában lévő társadalom

Kuba gazdaságilag már most is a teljes összeomlás szélén táncol. Washington január 29-én életbe lépett totális olajblokádja felélte a sziget utolsó energiatartalékait is. Havannában a napi áramkimaradások miatt a lakosok hűtőiben megrohad az étel, a kórházakból elfogytak az alapvető gyógyszerek, az utcákon pedig hegyekben áll az elszállítatlan szemét.

A CNN irodájában sincs papír, áram, vagy üzemanyag a generátorokhoz.

A lakosság körében eluralkodott az apátia és a kétségbeesés. A napokban rendezett havannai áramszünet-ellenes tüntetéseken az emberek már odáig mentek a kétségbeesésükben, hogy a fazekakat és serpenyőket horpadásig verték. „Ha a felünk meghal, hát meghal. De legalább a másik fele végre békében élhet majd” – nyilatkozta egy tüntető nő, utalva arra, hogy sokak számára már egy háború is megváltás lenne a hosszan tartó agónia után.

A kubai Polgári Védelem a héten már egy hivatalos családi útmutatót is közreadott, amelyben leírják, mit kell tenniük a polgároknak egy hipotetikus katonai agresszió esetén, és javasolják a tartós élelmiszerekkel teli túlélőhátizsákok összekészítését. Az irodavezető egyik havannai szomszédja azonban legyintett a háborús készülődésre:

„Úgy mondják, mintha csak egy hurrikán jönne. De nekünk már rég elfogyott mindenünk, amivel készülni lehetne.”