Kiakadtak az osztrákok a gyermekvédelmi törvény elleni döntés miatt: az EU totalitárius igazságszolgáltatási diktatúrává válik

Az Európai Unió Bírósága elkaszálta a magyar gyermekvédelmi törvényt. Az ítélet azonban nem csupán Magyarország szempontjából jelentős: az osztrák sajtó szerint olyan jogértelmezési irányt vet fel, amely az egész Európai Unió működésére hatással lehet.

A testület a döntésében nem kizárólag konkrét uniós jogszabályokra hivatkozott, hanem az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére is, amely az unió alapértékeit – az emberi méltóságot, a szabadságot, a demokráciát, az egyenlőséget, a jogállamiságot és az emberi jogokat – rögzíti.

Ez a lépés azonban számos jogász szerint új helyzetet teremt: a kérdés immár az, hogy ki határozza meg e közös értékek konkrét tartalmát, írja az osztrák Exxpress.

Új jogértelmezési fordulat

A döntés egyik legtöbbet vitatott eleme, hogy a bíróság a 2. cikket önálló jogi mérceként alkalmazta, nem csupán értelmezési segédelvként. Eddig az uniós joggyakorlatban ez a rendelkezés inkább háttérszabályként szolgált, amely más normák értelmezését segítette. Most azonban önállóan is megállapíthatóvá vált a megsértése.

Egyes jogtudósok szerint ez jelentős elmozdulás: ha egy általánosan megfogalmazott értékrendszer közvetlen jogi hivatkozási alappá válik, akkor annak tartalma szükségszerűen értelmezés kérdésévé válik – vagyis végső soron a bíróság hatáskörébe kerül.

A kritikusok úgy vélik, hogy az ítélet közelebb viszi az uniós intézményrendszert ahhoz, hogy a bíróság ne pusztán jogértelmező, hanem ténylegesen jogalakító szerepet töltsön be. Egy jogállamban a normák meghatározása hagyományosan a demokratikusan megválasztott törvényhozók feladata. Ha azonban a bíróság határozza meg az alapértékek konkrét jelentését, akkor elmosódhat a határ a jogalkotás és a jogértelmezés között.

Korábban a Magyar Nemzetnek nyilatkozó ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász is arról beszélt, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélete nem csupán jogi, hanem politikai kérdéseket is felvet.

Miközben Németországban vagy Franciaországban is szigorú szabályok védik a kiskorúakat, Brüsszel csak Magyarországgal szemben alkalmaz kőkemény szankciókat.

A bíróság ugyan megpróbált korlátot szabni saját hatáskörének azzal, hogy csak súlyos és tartós jogsértések esetén tartja alkalmazhatónak a 2. cikket, ám e küszöb meghatározása nem szerepel explicit módon a szerződésekben. Így annak tartalma és alkalmazása szintén a bíróság értelmezésétől függ.

Hatáskör és szuverenitás kérdése

Az Európai Unió működésének alapelve, hogy csak azokon a területeken járhat el, amelyekre a tagállamok felhatalmazták. A gyermekvédelem és a családpolitika hagyományosan nemzeti hatáskörbe tartozik.

A mostani döntés azonban azt a benyomást kelti, hogy az uniós jog – az értékekre hivatkozva – ezen a területen is érvényesülhet.

Ez felveti a korlátozott hatáskör-átruházás elvének gyakorlati érvényesülését: vajon elegendő-e egy feltételezett értéksérelem ahhoz, hogy az EU beavatkozzon olyan kérdésekbe, amelyekre nincs kifejezett felhatalmazása?

A nemzeti alkotmányok szerepe

Az ítélet egy másik fontos következménye a nemzeti alkotmányos identitás helyzetének átalakulása lehet.

Az uniós szerződések kimondják, hogy az EU köteles tiszteletben tartani a tagállamok alkotmányos sajátosságait. A mostani értelmezés azonban azt sugallja, hogy ez a védelem csak addig érvényes, amíg a nemzeti szabályozás összhangban áll az uniós értékekkel – azok értelmezését pedig a bíróság végzi.

A súlyos értéksértések kezelésére az uniós jog eddig elsősorban a politikai jellegű, a tagállamok által lefolytatott eljárást (az úgynevezett 7. cikk szerinti mechanizmust) tartotta fenn. A mostani ítélet azonban megnyitja az utat egy párhuzamos, bírósági úton történő értékelés előtt is.

Ez a kettősség átalakíthatja az uniós intézmények közötti egyensúlyt: a politikai döntéshozatal mellett egyre nagyobb szerep juthat a bírói fórumoknak.

Az ítélet túlmutat Magyarországon

Bár az ügy közvetlenül Magyarországot érinti, a döntés következményei minden tagállamnak relevánsak lehetnek.

Az alapvető kérdés ugyanis nem kizárólag az adott törvény megítélése, hanem az, hogy ki határozza meg az Európai Unió működésének alapjait.

A vita így egyre inkább elvi síkra terelődik: az európai integráció jövője szempontjából kulcskérdés, hogy az uniós értékek értelmezése milyen mértékben marad politikai, illetve válik jogi – és ezen belül bírói – kérdéssé.

(magyarnemzet.hu)