Ruszin-Szendi és a rendszerváltás

Katonai tiszteletadással egybekötött karnevállal ünnepelteti meg Magyar Péter a néppel, hogy a nép jól döntött: megtette őt kormányfővé. A melegen tálalt bosszú (bár hidegen élvezetesebb) a csúcspontjához ér, május 9-én végre fölkenik őt miniszterelnökké.

Avagy ő saját magát. Nem lepődnék meg, ha a ceremónia csúcspontján kitépné az államfő kezéből a megbízólevelet (ahogy a mikrofont szokta szegény Rost Andreáéból), és önmagának nyújtaná át szeretettel. Aztán kezet fog magával, meglapogatja saját hátát és szelfizik párat övéi tapsviharában. Megszólalnak a fanfárok, a Parlament kéményeiből fehér füst bodorodik elő, Sulyok Tamás pedig még mindig ott áll az ámulattól lecövekelve az alsóházi terem kellős közepén, mikor a nemzet új vezére kilibben az Országház erkélyére, hogy fogadja a hódolattól ájuldozó nép tapsát, illetőleg hozzá intézett ­imáit. Ekkor Péter páter bejelenti, hogy a rendszerváltás ebben a szent pillanatban megtörtént, viszont a sötétben sajnos még sok ellenrendszerváltó bujkál, akiket egyenként le kell vadászni. Ehhez kéri a nép segítségét, akik a Tisza „Immunitás program” nevű ingyenes házmester-applikációján keresztül a nap huszonnégy órájában bárkit névtelenül följelenthetnek.

Micsoda idők, micsoda erkölcsök! Már előre bepárásodik az ember szeme… Akárhogyan is, május 9-e történelmi nap lesz. Egyhamar nem felejtik el a magyarok, az egyszer biztos. Bár talán pontosabb úgy fogalmazni: jó darabig nem heverik ki.

Szóval ott lesz a Magyar Honvédség is a Kossuth téren. Meglehet, az összes magyar bakát odacsődítik, hogy a kondukátort éltessék. Egy részük talán szívesebben indulna máris a frontra (bármelyikre), mint hogy bio­díszletként ott kelljen tapsikolnia.

De most már késő bánat. Gondolom, lesz díszszázad, díszsortűz, diszkó (a pofozkodást ezúttal talán kihagyja az ünnepelt), fideszeseknek pedig disszidálás…

Eddig azt hittük, katonai tiszteletadás csak nemzeti ünnepeken, jelentősebb szoboravatókon, kiemelt állami temetéseken szokás. Hát rosszul hittük. Amúgy meg: miért ne lehetne május 9-ből is piros betűs nemzeti ünnep? Elvégre rendszerváltás lesz, vagy mi a rosseb. Az új vezér megmondta.

Eddig demokrácia volt, szabad választás és többpártrendszer – most ez megy a kukába, és jön valami új. Hogy mi, az hamarosan kiderül. Gondolom, ahhoz kell a katonaság, hogy ez a bizonyos „új” szépen, zökkenőmentesen érkezhessen.

„Amikor a katonák is belépnek az állami rendezvényekbe, én azt gondolom, hogy kellő méltóságot fog adni ahhoz, hogy valóban a rendszerváltás elkezdődjön” – jelentette be Ruszin-Szendi Romulusz leendő hadügyminiszter. Igen: a „méltóság”. Nekünk is pont ez a szó érlelődött a nyelvünk hegyén. Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy azt az embert nevezzék ki miniszterelnöknek, aki nem akart politikus lenni, nem akart miniszterelnök lenni, akinek a naprendszere napját Orbán Viktor jelentette. S mégoly méltó, hogy a feleségét lehallgató, drogbulikba járó, nadrágjába ürítő ember vezesse e dicső, hunsarjadék nemzetet az új kihívások forgatagába. Az ég legyen hozzánk irgalmas, illetve: mindenki fedezékbe!

Gondolom, a kedves olvasó is úgy van vele, hogy nem csupán a leendő kormányfőről, hanem hadügyéréről is a méltóság szó ugrik be neki elsőként.

Ruszin-Szendi Romulusz, az egykori vezérkari főnök, aki közpénzből zsírleszívást meg tokaplasztikát végeztetett magán. Aztán valami szobakonyhás sufni is épült-épülgetett Romulusz extábornoknak. Nem sokért, röpke pár száz millióért. Családi monogramos üvegcímer, pezsgőfürdő, moziterem, szivarszoba – csak semmi flancolás. És mindezt kizárólag azért, hogy a nemzet méltósága megmaradjon.

Bizony! Közben a mocsok fideszesek meg összevissza luxiznak!

Kissé elkalandoztam. A lényeg: a magyar katonaságot kivezénylik, hogy Péterünknek heurékázzon. S ez Ruszin-Szendi szerint kellő méltóságot ad a bulinak. Nagyszerű. Egyébként ugyanő március elsején még azt írta az internetre: „A magyar katona nem politikus. A magyar katona nem pártkatona. A magyar katona esküt tett a hazára. A hadsereg nem kampányeszköz. A katonák nem politikai díszletek.” Nocsak!

Ha a magyar katonák nem kampányeszközök és nem pártkatonák, akkor május 9-én minek kell a Kossuth térre masírozniuk, tessék mondani? Tudniillik nem lesz semmilyen állami vagy nemzeti ünnep, csupán egy párthakni. A Tisza és annak vezére ünnepli, hogy hatalomra vergődött. Ennyi.

Tovább idézem Romulusz extábornokot: „A magyar katonák tisztelete nem lehet pártkérdés. A hadsereg az országé, nem egy kormányé és nem egy kampányé. A katonák esküt a hazára tesznek, nem politikai szereplőkre. Amikor a világ egyre bizonytalanabbá válik, akkor különösen fontos, hogy a honvédség egységet jelentsen, ne megosztást.” Hát nem ragyogó gondolat? Kár, hogy ezt is még márciusban vetette internetre, azóta meg elfelejtette. Kiment a buksijából. (Vagy véletlenül azt is leszívták.)

„Van egy határ, amit nem lenne szabad átlépni. A magyar katonák a nemzet biztonságát jelentik. Nem a kampány részét. Kérem önöket: ne a katonákat tegyék célponttá. Ők a hazánkat szolgálják – nem a napi politikát.” Ezek szintén a márciusi Ruszin-Szendi szavai. Össze kéne őt ereszteni az április végi alteregójával, hadd bunyózzák le egymás közt.
De találtam tőle egy másik aranyos kinyilatkoztatást. Ezt a héten írta a leszerelését fontolgató Bárdosi Sándornak: „A Fidesznek a hithű igaz katonák nem kellettek, helyettük jöhettek a celeb pártkatonák. Aki az egyenruhát önmaga szolgálatába állítja, az nem a hazát szolgálja. És aki nem a hazát szolgálja, annak nincs helye az egyenruhában.” Csodálatos, nem?

„Önmaga szolgálatával” vádolja a Magyarország hírnevét évtizedekig öregbítő világklasszis birkózót. S teszi mindezt egy közpénzen tokaplasztikáztató figura, aki a NATO-értekezleteken Szlava Ukrajini!-vel köszönt, és hazája helyett egy ellenséges állam érdekeit képviselte.

Nem szégyelli magát?

Íme, itt egy másik szöveg Ruszin-Szenditől. „Méltatlan és romboló, amikor a szakmai munkát végző katonákat biodíszletként használják fel egy pártpolitikai hazugs­ággyárban.” Ezt április 15-én írta. Ám sajnálatosan nem a május 9-i biodíszletezésre gondolt, hanem arra, hogy az Orbán-kormány katonákkal erősítette meg a stratégiai létesítmények védelmét. Hiszen Ruszin-Szendi szerint természetesen ez az egész „nem a valódi védelemről, hanem a pszichológiai hadviselésről szólt. A cél az volt, hogy az emberek mindenhol egyenruhásokat lássanak, és elhiggyék: közvetlen veszély fenyegeti az otthonaik biztonságát.” Az extábornokot nyilván nem értesítették az Északi Áramlat elleni ukrán terrortámadásról, a Déli Áramlat elleni drónakciókról, a Barátság kőolajvezeték lezárásáról vagy épp a szerbiai merényletkísérletről.

Foglaljuk össze, mit tudtunk meg Romulusz úrtól. Ha a katona fontos létesítményt véd, akkor „biodíszlet”. Ha pedig a Tisza pártrendezvényére kivezényelve kötelezően tapsikol és csápol Magyar Péternek, az meg „kellő méltóságot” ad a honnak. Ez nagyjából mindent elárul arról, milyen idők jönnek.

(Pilhál Tamás)