Taverna-per: a családi legenda és amit a kortárs dokumentumok mutatnak
Magyar Péter miniszterelnök többször nyilvánosan felidézte nagyapja, dr. Erőss Pál történetét. Az egykori legfelsőbb bírósági bíró a rendszerváltás után ügyvédként az államot képviselte a Taverna-perben, első fokon megnyerte a milliárdos ügyet, a győzelmet azonban a kormányzat a családi elbeszélés szerint feladta.
A Polkorrekt összegyűjtötte a kilencvenes évek tudósításait, köztük a vagyonkezelő belső előterjesztéseiről szóló beszámolókat. A kortárs iratok a legenda egy részét igazolják, más részét nem, és közben egy ennél is kínosabb történetet rajzolnak ki: az állam saját vagyonkezelője alkudta le a visszaszerezhető egymilliárdos vagyont a töredékére.
A Taverna-per előzménye: hatmilliárd forintos vagyonmozgás
A Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat a nyolcvanas évek végén 217 egységgel, nyereségesen működött. Vezérigazgatója, Feleki Ferenc az átalakulás előtt tizenegy kft.-t hozott létre a vállalat éttermeiből és segédüzemeiből, majd 1989-ben ezekkel, a BVV-vel és egy külföldi magáncéggel megalapította a 330 millió forint alaptőkéjű Taverna Rt.-t. Az új részvénytársaságot is ő vezette, vagyis egyszerre állt az állami vállalat és a magáncég élén. Az eljárás a spontán privatizáció tankönyvi példája volt: az akkori jogszabályok adta réseket kihasználva állami vagyon került magánkézbe, formális jogsértés nélkül.
Az Állami Számvevőszék 1993-ban lezárt vizsgálata szerint az állami vállalat több mint hatmilliárd forintos vagyona került a Taverna Rt.-hez „nagyon csekély fizetség ellenében”. Száz üzlet használati jogát a BVV térítés nélkül adta át, a Váci utcai Taverna szállót pedig 112 millió forintos névértéken apportálták, miközben a számvevők a piaci árát egymilliárd forintra tették. A jelentés megfogalmazása szerint Feleki „elfelejtette figyelembe venni” az állam érdekeit. Az ÁSZ-jelentés eredeti szövege még nem áll rendelkezésünkre; a fenti megállapításokat az Új Demokrata 1995-ös összefoglalója közli, az eredetit közérdekű adatigényléssel kérjük ki.
A vagyonszervezés 1991-ben is folytatódott: a Taverna Rt. júliusban 37 kft.-t alapított hatvan vendéglőre, egyenként egymillió forint alaptőkével. A módszer nem egyedi a korszakban; a Polkorrekt korábban más privatizációs vagyonmozgásokat is feltárt-
Kilenc, tizennégy vagy tizenhét per
Az Állami Vagyonügynökség 1992 májusában hirdette meg „rendteremtő akcióját”, amelynek első célpontja a Taverna lett. Büntetőeljárás nem indult, mert az ügyészség a nyomozást megtagadta, ezért a vagyonügynökség és a BVV polgári pereket indított a szerintük törvénysértően kimentett vagyon visszaszerzéséért. A teljes követelés 4,61 milliárd forintra rúgott.
A Taverna-perek számát a kortárs lapok eltérően adták meg. Az Új Demokrata kilenc, a Világgazdaság tizennégy, egy 1998-as tudósítás tizenhét eljárásról írt, és az eltérést egyik sem magyarázta. Abban viszont egyetértettek, hogy a Taverna több pert jogerősen megnyert, a legnagyobb tétben viszont az állam győzött: a Taverna szálló ingatlanáért folyó perben a bíróság első fokon az ingatlan 51 százalékát ítélte meg az államnak, több mint egymilliárd forint becsült értékben.
A Taverna vezetése mindvégig tagadta a törvénysértést. A cég 1992-ben azt dokumentálta, hogy a megalakulása óta lefolytatott vizsgálatok nem találtak jogsértésre utaló nyomot. Ügyvédje, Kálmán János az elévülésre és a jogbiztonságra hivatkozott: álláspontja szerint ha az átalakulások évekkel később is megtámadhatók, az a magyarországi szerződések hitelét ássa alá.
Az alku: egymilliárdról a töredékére
A Világgazdaság a vagyonkezelő belső előterjesztései alapján rekonstruálta, hogyan lett az egymilliárdos pozícióból 1996 elejére szerény vagyoncsomag. Feleki Ferenc 1994 végén kereste meg Bartha Ferencet, az ÁVÜ igazgatóságának akkori elnökét, aki hajlott a megegyezésre, és egymilliárd forint értékű vagyont kért tárgyalási alapként.
Az ajánlatok ehhez képest egyre soványodtak. Az első csomagot az ÁVÜ saját vagyonértékelői 350 és 380 millió forint közé taksálták, ezért Hatvani Szabó János ügyvezető igazgató további vagyonelemeket kért. A második ajánlatot 470 és 500 millió közé értékelték, a harmadikat az időközben megalakult ÁPV Rt. szakértői már csak 183 és 203 millió közötti összegre. A vagyonkezelő ügyvezetése 1995. október 30-i előterjesztésében még úgy számolt, hogy egy elsőfokú döntés jogerőre emelkedésekor a Taverna egymilliárdos vagyont kényszerülne átadni, ezért az alkut is erről az alapról javasolta folytatni.
Az ÁPV Rt. igazgatósága ehhez képest 1996. január 10-én olyan előterjesztést fogadott el, amely szerint „igen kétséges bármely per megnyerésének esélye”. Az anyagot egyetlen igazgatósági tag készítette, és 660 millió forintos vagyonmozgással számolt. Ebbe azonban beszámította azt a 160 millió forintot is, amelyet a Taverna a saját részvényeiért fizetett volna a vagyonkezelőnek, holott az ügyvezetés a részvényvásárlást korábban kifejezetten nem tekintette vagyonátadásnak. Az I+M Kft. üzletrésze 120 millió forint névértéken szerepelt a csomagban, miközben egy vagyonbecslés 23 millióra értékelte. A Váci úti telek értéke önmagában is vitatott volt: a Taverna 1989-ben 20 millió forintért vásárolta, egy 1994 végi értékbecslés a környék fejlődése és a közművesítés miatt már 212 millióra tette.
A Világgazdaság saját számítása szerint a ténylegesen átadott vagyon forgalmi értéke 70 és 100 millió forint közé tehető. Az egyezséget 1996. január 19-én, Szokai Imre igazgatósági elnöksége idején írták alá, és az ügyben az ÁPV Rt.-nél belső vizsgálat indult. A hétköznapi ember ugyanebben az évben a Bokros-csomag megszorításait viselte.
Pereskedés a saját egyezség ellen
A történet ezután váratlan fordulatot vett. Az ÁPV Rt. 1997 elejétől maga kezdeményezte a saját egyezségének semmissé nyilvánítását, értékaránytalanságra és a privatizációs törvény megsértésére hivatkozva. A vagyonkezelő szerint a Taverna a kisebbségi részesedést nem ajánlotta fel a részvényeseknek; a cég vezetése úgy válaszolt, hogy a felajánlás megtörtént, csak az alapító magánszemélyek nem éltek vele.
A Fővárosi Bíróság első fokon elutasította a semmisségi keresetet, az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került. A jogerős döntés szövegét nyilvános forrásban nem találtuk meg, ezt a bírósági iratokból kell pótolni. Egy kortárs jogászi vitairat szerint azonban az ügyben jogerős ítélet született, amely ellen az ÁPV Rt. már nem kívánt felülvizsgálati kérelmet előterjeszteni, így a privatizációs ügylet befejezetté vált. A Taverna-per utolsó felvonása tehát nem bírósági drámával, hanem csendes lemondással zárult.
Telex: összefoglaló Magyar Péter családi hátteréről és a Taverna-perről, 2024
A cég ezután magánkézben működött tovább. Egy 2000. decemberi tőzsdei híradás szerint a Taverna Rt. abban az évben portfóliótisztítást hajtott végre, több leányvállalatától megvált, vezérigazgatója pedig már Tárnoki László volt. Feleki Ferenc távozásának időpontját és a Taverna Holding Rt. 2000. februári megalakulásáról szóló híradást még ellenőrizzük.
Mit igazol a Taverna-per a legendából, és mit nem
Erőss Pál 2021-ben hunyt el. Története 2024 tavaszán vált országos üggyé, amikor unokája a politikai színtérre lépett; azóta támadói és védelmezői egyaránt felidézik. Nevét ugyanakkor az általunk feltárt kortárs tudósítások egyike sem említi. Az állam jogi képviseletében betöltött szerepét jelenleg kizárólag a család, elsősorban Magyar Péter nyilvános közlései állítják. Figyelemre méltó, hogy a miniszterelnököt támadó megszólalások sem vitatják ezt a szerepet, hanem adottnak veszik. Perirat vagy megbízási dokumentum azonban egyik oldalról sem került elő; ezt a hiányt a bírósági iratok kutatásával igyekszünk pótolni.
A legenda két eleme a dokumentumok alapján megáll. Az állam valóban nyert első fokon egy milliárdos nagyságrendű pert, a tét pedig valóban több milliárd forint volt. Két másik elem viszont nem igazolható. Arra, hogy az elállási utasítás „a másodfokú ítélethirdetés napján” érkezett volna, kortárs forrást nem találtunk; az iratok ehelyett egy 1994 végén indult, több fordulós alkufolyamatot mutatnak, amely 1996 januárjában zárult. A vagyont kimentő vezetőket pedig jogerős ítélet soha nem marasztalta el, büntetőeljárás ellenük nem indult, az ÁVÜ állításait a cég következetesen cáfolta.
A dokumentálható felelősség így nem egy arctalan kormányutasításé, hanem a vagyonkezelő megnevezhető vezetőié. Az egymilliárdos tárgyalási alapot Bartha Ferenc elnöksége alatt jelölték ki, a leértékelt csomagot Szokai Imre elnöksége alatt fogadta el az igazgatóság, a saját ügyvezetése számításaival szemben. A spontán privatizáció korszakának ez a visszatérő mintája: a vagyonvesztést nem egyetlen gonosz döntés okozta, hanem az intézmények sorozatos önfeladása. A Polkorrekt a cikk folytatásaként közérdekű adatigénylést készít elő a Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött ÁVÜ- és ÁPV-iratokra, továbbá megkeresi a miniszterelnök sajtócsapatát, hogy dokumentummal támasszák alá a nagyapa szerepéről szóló közléseket.
A Polkorrekt véleménye
A Taverna-per valódi botránya nem az, amit bármelyik politikai oldal mesél róla. Miközben a hétköznapi embertől a Bokros-csomag évében az állam minden forintot elvont, a saját vagyonkezelője egy első fokon már megnyert, egymilliárdos pozíciót cserélt el egy papíron felpumpált, valójában legfeljebb százmilliót érő csomagra. A felelősök nem névtelenek: az előterjesztések, a dátumok és az aláírók ismertek. A miniszterelnöktől pedig ugyanazt várjuk, amit minden hatalomtól: a családi legendát ne szavakkal, hanem iratokkal bizonyítsa.
Források
- Állami Számvevőszék: jelentés a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat átalakulásáról és a Taverna Rt. megalapításáról, 1993
- Világgazdaság: „Az ügyvezetés egymilliárdról indította volna a vagyonátadási alkut”, 1996
- Új Demokrata: „A Taverna-trükk”, 1995
- Bán Zsuzsa tudósítása a Taverna-perek indulásáról, 1992
- „A Taverna-ügy ismét a bíróságon”, napilapi tudósítás, 1998 körül
- Jogászi vitairat a privatizációs ügyletek megtámadhatóságáról és az ÁVÜ meg a Taverna közötti ügy jogerős ítéletéről, 1998 körül
- Napi Gazdaság (economx archívum): „Portfóliótisztítás a Tavernánál”, 2000. december 7.
- Magyar Péter nyilvános közlése nagyapja, dr. Erőss Pál szerepéről, 2024. április
- Telex: összefoglaló Magyar Péter családi hátteréről és a Taverna-perről, 2024
- Fővárosi Bíróság és Legfelsőbb Bíróság iratai az egyezség semmisségi perében
