Bátaapátitól Püspökszilágyig: a radioaktív hulladék elhallgatott gondjai

Boda csak a jövő terve, a jelen viszont már itt van, hogy Magyarország két működő telephelyen kezeli a radioaktív hulladék nagy részét, mindkét helyszín körül valódi gondokkal.

A megyei sajtó jobbára megnyugtató hangon ír a témáról, a lyukas tartályokról, a nejlonzsákba tett anyagokról és az emelkedő trícium-szintről kevesebb szó esik. A tét nem a távoli jövő, hanem a mai üzemeltetés átláthatósága.

Hol áll ma radioaktív hulladék az országban?

A rendszer két lábon áll, a harmadik pedig még csak terv. A Tolna megyei Bátaapátiban a Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló mintegy 250 méter mélyen fogadja a paksi atomerőmű kis és közepes aktivitású hulladékát, az RHK Kft. közlése szerint.

A Pest megyei Püspökszilágyon 1976 óta üzemel a Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló, amely az egészségügy, az ipar, valamint a kutatás intézményi hulladékát gyűjti. A nagy aktivitású anyag, a kiégett fűtőelemek végleges helye maradna a mecseki Boda, ahová a Paks 1 és a Paks 2 hulladéka is kerülhet, ám ez a létesítmény csak évtizedek múlva nyílhat meg.

Lyukas tartályok Bátaapátiban

A bátaapáti telephely nem előzmény nélküli. Az Átlátszó tárta fel, hogy az altalajszinti tartályparkban anyaghibás, lyukas rozsdamentes tartályokban gyűjtötték a feltételesen radioaktív csurgalékvizet. Az RHK 2021-ben írt ki közbeszerzést a három tartály és a csővezetékek felújítására, a hibákra pedig az átvizsgálás során derült fény.

A munkát a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Duna Center Therm végezte, a határidőt utóbb kitolták, részben a feltárt tartályhibák miatt, az Átlátszó szerint.

Nejlonzsák, emelkedő trícium Püspökszilágyon

A püspökszilágyi tároló múltja legalább ennyire kényes. A HVG és az Átlátszó dokumentumai szerint a hetvenes, nyolcvanas években elhelyezett hulladékot annak idején hiányosan tartották nyilván, egy részét pedig egyszerű nejlonzsákba tették.

A telephelyi megfigyelőkutakban a kétezres évek eleje óta emelkedik a talajvíz trícium-szintje, újabban pedig magas radiokarbon értékeket is mérnek. Az üzemeltető szerint a kutakban mért trícium egészségügyi hatása jelenleg nincs, a biztonságnövelő program pedig visszatermeli a régi anyagot, a Világgazdaság szerint.

A hatóság időszakos felülvizsgálata mégis elrendelte a jelenség kivizsgálását, mert a szennyeződés a telítetlen zónán át a Szilágy-patak felé tart, az Energiaklub értékelése szerint.

Országúton a radioaktív hulladék

A biztonságnövelő program egyik látványos következménye a szállítás. Az Átlátszó szerint a püspökszilágyi hordók egy részét az ország túlsó felébe, a bátaapáti tárolóba viszik a végleges elhelyezés érdekében.

A társulási ülésen előbb négy-ötszáz hordóról esett szó, a Baranya Vármegyei Kormányhivatal környezetvédelmi engedélyében viszont már 4100 darab, kétszáz literes hordó, összesen 820 köbméter szerepel. Az első szállítmány közel hatévnyi előkészítés után, 2024 nyarán indult el, több vármegye közútjait érintve.

Egy hordó, amelyet a hetvenes években nejlonzsákba tettek, ma az ország felén utazik keresztül. A kockázatot nem a távolság csökkenti, hanem az, ha minden lépését látja a nyilvánosság.

Atomtemető a Mecsek alatt mit rejt a bodai hulladéktároló terve?

A kisember a szállítási útvonalon

A tárolók körül néhány száz fős falvak élnek, Bátaapátiban nagyjából négyszázan. Ők azok, akik a tájékoztató napokon a megnyugtató grafikonokat nézik, miközben a döntések súlyát az unokáik viselik majd.

A szállítási útvonal mentén élők pedig csak annyit érzékelnek, hogy több ezer hordó sugárzó anyag halad át a településükön. A hivatalos közlés a biztonságot emeli ki, a felmerült hibákról jóval kevesebb szó esik.

A Polkorrekt véleménye

A sugárzó hulladék évezredekig veszélyes marad, a felelősség viszont nem múlhat el egyetlen kormányzati cikluson.

A lyukas tartályok, a nejlonzsákba tett hordók, valamint a NER-hez kötődő kivitelezők évtizedek mulasztásait jelzik, az új kabinet pedig most örökli az egészet.

A Polkorrekt szerint a bátaapáti és a püspökszilágyi lakosok nem újabb megnyugtató prospektust, hanem független, nyilvános ellenőrzést érdemelnek. Az ország alá temetett kockázatot csak az átláthatóság teheti elviselhetővé.