Alkotmányos korlát: meddig állítható le a végrehajtás
Az előző részben láttuk, hogy a végrehajtások azonnali leállításának ígérete egy szűk, átmeneti moratóriummá zsugorodott. Most jön a miért.
A teljes körű leállítás előtt kemény alkotmányos korlát áll, és ezt a korlátot nem a mostani kormány találta ki. Az Alkotmánybíróság évtizedek alatt pontosan kimérte, meddig mehet el az állam a hitelező rovására, és hol kezdődik az adós védelme. Ugyanaz a mérce köti a Tisza-kormányt, mint a korábbiakat.
Az első alkotmányos korlát: a hitelező tulajdona
A jogerős, végrehajtható követelés a hitelező vagyona, a vagyon pedig alkotmányos védelem alatt áll. Az Alkotmánybíróság már a rendszerváltáskor kimondta a kárpótlási ügyben (21/1990. AB határozat), hogy a tulajdon elvonása, akár törvénnyel is, csak azonnali, feltétlen és teljes kártalanítás mellett fér bele.
Ezt a szövetkezeti hitelintézetek ügyében meg is erősítette, hogy a többségi tulajdon törvényi úton történő megszerzése értékgaranciát, tehát anyagi ellentételezést követel (20/2014. AB határozat).
Ebből adódik az első alkotmányos korlát, hogy egy általános, nyílt végű, kártalanítás nélküli végrehajtásleállítás a hitelezők tulajdonába nyúlna, és jogilag nehezen tartható.
A második korlát: változtatni csak felkészülési idővel
Ez nem azt jelenti, hogy az állam keze meg van kötve. A klasszikus precedens a Bokros-csomag (43/1995. AB határozat) a testület szerint a jogbiztonság és a szerzett jogok védelme a jogállamiság leglényegesebb eleme, de a hosszú távú, biztosítási elemet nem tartalmazó juttatások egész szabályozását a jogalkotó megváltoztathatja, akár azok terhére is, akik már jogot szereztek, feltéve, hogy megfelelő felkészülési időt ad az alkalmazkodásra.
Ugyanez a logika tér vissza a különadós döntésben (37/2011. AB határozat), amely szerint a lezárt időszakra kivetett, visszaható adóztatás sérti az emberi méltóságot. Egy fontos, kevéssé ismert eset szerint az öregségi nyugdíj folyósításának átmeneti szüneteltetését az Alkotmánybíróság arányosnak és a jog lényegét nem sértőnek találta (29/2017. AB határozat).
A második alkotmányos korlát tehát így hangzik, hogy az átmeneti, célzott felfüggesztés belefér, a végleges, általános elvonás nem. Pontosan ezért marad a devizahiteles moratórium a védhető oldalon, hiszen szűk, átmeneti, és nem tünteti el a követelést, mert alatta az elévülés nyugszik.
A harmadik korlát: a lezárt ügyek
A harmadik alkotmányos korlát a visszaható hatály tilalma. A Zétényi–Takács-ügyben (11/1992. AB határozat) az Alkotmánybíróság elvi éllel mondta ki, hogy jogállamot nem lehet a jogállam, különösen a jogbiztonság ellenében megvalósítani, és a már lezárult jogviszonyokba visszaható törvénnyel nem lehet belenyúlni.
A büntetések elévülésénél ezt tovább pontosította (16/2014. AB határozat): a folyamatban lévő ügyekben az elévülési idő meghosszabbítható, de ami már elévült, azt visszamenőleg nem lehet feltámasztani.
Polgári oldalon ennek a párja a jogerős ítélet tekintélye, a res iudicata. Ez határolja be, meddig érhet vissza egy moratórium: a most is folyamatban lévő devizahiteles ügyekre igen, a régen lezárt, jogerősen befejezett végrehajtásokra nem.
Amit az Alkotmánybíróság a devizahitelről kimondott
A történet szempontjából a legfontosabb döntés a 34/2014. AB határozat, amely éppen az egyik érintett devizahiteles jogszabályt, a 2014. évi XXXVIII. törvényt vizsgálta. A testület itt kimondta, hogy a gyengébb felek tömegeinek súlyos válsághelyzetében a fogyasztók védelme és az elesettek megsegítése minden hatalmi ág elsőrendű kötelezettsége.
Ez az adósvédelem alkotmányos alapja, és bilaterális szempontból tanulságos: az Alkotmánybíróság a Fidesz-kori devizamentő csomag fogyasztóvédő célját alkotmányosan igazolta. [BELSŐ LINK]
Ugyanitt húzta meg a testület azt a vonalat is, amely a mai uniós vitát keretezi. Kimondta, hogy az Európai Unió joga nem minősül nemzetközi jognak, ezért az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre vizsgálni, hogy egy törvény sérti-e az uniós jogot.
Vagyis az a kérdés, hogy a forintosítás megfelel-e az uniós jognak, nem az Alkotmánybíróságra tartozik, hanem a rendes bíróságokra és Luxemburgra. Pontosan ezen a terepen mozog Marczingós László és a Kúria vitája, amelyről az első részben írtunk.
Meddig véd a jog a kilakoltatás ellen
A kilakoltatás a történet szociális magja, és itt is van pontos korlát. A lakhatáshoz való jog ügyében (42/2000. AB határozat) az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a szociális biztonságból nem vezethető le alanyi jog a lakhatásra, az államnak viszont az emberi élet és méltóság szintjén kötelezettsége gondoskodni az alapvető létfeltételekről, hajléktalanság esetén az életet közvetlenül fenyegető helyzet elhárításához szállásról.
Ez a mondat jelöli ki a célzott kilakoltatási moratórium terét: van egy védelmi padló, de nincs általános, mindenkire kiterjedő tilalom. A téli kilakoltatási moratórium és a járvány alatti leállítás is ezen a padlón állt.
A vizsgálóbizottság alkotmányos korlátai
Végül a Toroczkai-bizottság. Az Alkotmánybíróság már 2003-ban (50/2003. AB határozat) kimondta, hogy az országgyűlési vizsgálóbizottságok hatékonyságához törvényi garanciák kellenek, és hogy törvényben kell biztosítani a vizsgálatban érintettek alapvető jogainak védelmét, valamint a jogorvoslathoz való jogot.
Ez pontosan az a két elem, amelyet a bizottságok jogosítványait bővítő 2026. évi XXIII. törvény beépített: az érintettek garanciái és a bírósági felülvizsgálat. Az alkotmányos korlát itt is kétirányú: a bizottság erős eszközöket kaphat, de egyedi jogi felelősséget nem állapíthat meg, és nem léphet a bíróság helyébe.
A Polkorrekt véleménye
A bíróságok és az Alkotmánybíróság gyakorlata nem lábjegyzet a történethez, hanem a magyarázat. Az azonnali, teljes körű végrehajtásleállítás azért maradt ígéret, mert kemény alkotmányos korlát veszi körül, hogy a hitelező tulajdona, a jogerős ítélet tekintélye, a visszaható hatály tilalma és a hatalommegosztás mind útban van. Amit alkotmányosan meg lehet tenni, az egy szűk, átmeneti, a kártalanítási logikát tiszteletben tartó moratórium, plusz egy garanciákkal bástyázott vizsgálat. A Tisza-kormány pontosan ezt tette, és ez így rendben is van.
Ami nincs rendben, az a kommunikáció, hogy a mindent azonnal leállítunk retorikát fenntartani, miközben a jog ennél sokkal szűkebbet enged. A Polkorrekt mércéje itt is egyszerű. Ugyanaz az alkotmány kötötte a korábbi kormányt, és ugyanaz köti a mostanit. Aki a hatalomban van, annak nem a nagy ígéret a dolga, hanem az, hogy megmondja az embereknek, meddig ér a védelem, és őszintén elszámoljon azzal, amit a jogállam valóban megenged.
