Történelmi munkaügyi reform Mexikóban: A negyvenórás munkahét és a lekapcsolódás joga

Mexikó alkotmánymódosítással hajtotta végre az elmúlt generáció legjelentősebb munkaügyi reformját.

A Claudia Sheinbaum elnök által kezdeményezett, és a kormánypárti többség által támogatott törvénycsomag nemcsak a munkaidőt csökkenti fokozatosan negyven órára kétezer-harmincig, de törvénybe iktatja a munkahelyi üzenetektől való lekapcsolódás jogát is, mindezt a fizetések csökkentése nélkül.

A munkaidő fokozatos mérséklése

Kétezer-huszonhat márciusának harmadik napján jelent meg a hivatalos közlönyben az az alkotmánymódosítás, amely az 1417-es alkotmány 123. cikkének A) szakaszát érinti. A törvény értelmében a jelenlegi negyvennyolc órás maximális heti munkaidőt kétezer-harmincig fokozatosan negyven órára mérséklik. A reform emellett megerősíti azt az alapvető jogot is, miszerint minden hat ledolgozott nap után legalább egy pihenőnap kötelező a munkavállalók számára. A változtatást a képviselőház elsöprő többséggel, négyszáztizenegy igen szavazattal fogadta el.

Törvényes jog a munka utáni lekapcsolódásra

A munkaidő-csökkentés mellett egy külön reformcsomag szabályozza a munka és a magánélet egyensúlyát, amelynek értelmében tizenhárom és fél millió mexikói munkavállaló kapta meg a törvényes jogot arra, hogy a munkaidő végeztével figyelmen kívül hagyja a főnökétől érkező hívásokat, elektronikus leveleket és üzeneteket. Ez a rendelkezés kiterjed a szabadságok és a betegszabadság időszakára is. A munkáltatók kötelesek tiszteletben tartani ezt a jogot, és belső szabályzatban kell garantálniuk a szabály betartását.

Jelentős lépés a globális munkaügyi piacon

A reformok együttesen a legátfogóbb beavatkozást jelentik a mexikói munkaügyi szabályozásban azóta, hogy a szövetségi munkatörvényt utoljára jelentősen módosították. Ezzel a döntéssel Mexikó olyan országokhoz csatlakozott, mint Chile, Ecuador, illetve számos európai nemzet, amelyek már korábban törvényileg rögzítették a munka utáni lekapcsolódás jogát. A törvény külön hangsúlyozza, hogy a munkaidő csökkenése nem járhat együtt a munkavállalók bérének mérséklésével, ami az ilyen jellegű reformok esetében világszerte komoly védelemnek számít a dolgozók számára.