A morális felsőbbrendűség furcsa mellékhatása: Orbán Anita

Valami igazán patetikus mellékhatása van a Tisza győzelmének: hirtelen minden második ember úgy kezdi érezni magát, mintha személyesen fedezte volna fel az erkölcsöt.

Azok a tizenkilenc-húszéves fiatalok, akiket a kampányban egyszerűen megkérdeztem – miért takarodjon Orbán? –, csak anyáztak, mutogattak és gyűlölködtek. Most meg ugyanezek jönnek azzal a lenéző, diadalittas vigyorral: „Na kisanyám, mit szólsz? Hát nyert a Tisza.”

Hát mit szóljak? Attól, hogy a pártotok nyert, ti nem lettetek okosabbak, értelmesebbek, intelligensebbek vagy erkölcsösebbek. Csak nyertetek. Ennyi az egész. A győzelem nem varázsolja át az embert hirtelen morális óriássá. Az utcán sem tudtál értelmes választ adni egy egyszerű kérdésre, de most hirtelen felülsz a magas lóra.

A cinizmus csúcsa azonban Orbán Anita. Ott tetszeleg a Facebookon, adja az erkölcsi prédikátort, miközben évekig kényelmesen szopta a rendszer mellét. Most meg hirtelen páli fordulat: „Én nem változtam, a Fidesz változott.” Persze. Mert amikor jött a havi apanázs, akkor minden kóser volt, mi? Évekig élősködni egy „terrorrendszeren”, amit utólag lehet köpködni, olyan menő. Nagyon eredeti.

Én egy évvel ezelőtt hagytam ott egy nagyon jól fizető amerikai céget, mert ideológiailag nem fért bele. Nem vártam ki, amíg jól megszedem magam, aztán szidom az egész rendszert. Előre döntöttem és léptem. Nálad és Magyar Péternél ez láthatóan nem így ment. De hát én nem vagyok olyan „professzionális”, mint ti.

Orbán Anita posztjában azt írja, sokan szégyelltük magunkat külföldön az Orbán-kormány miatt. Ezzel megint csak kirekesztesz több millió magyart, akik ezt egyáltalán nem így élték át. Tavaly Horvátországban nyaraltam, így elmondom: a horvátok irigyelték tőlünk Orbánt. De tudjuk, te április 12-én lettél „büszke magyar”. Egy külügyminiszternek ez különösen érdekes üzenet: a nemzeti büszkeséged pártválasztás függvénye. És miközben az ország valódi ügyeiről – NATO, német paktum, három hét múlva érkező migráns kvóta – egy árva szót sem hallunk érdemben, jönnek a gondosan beállított szelfik és a költői levelek. Mert ez a fontos. A kampányban még hintapolitikának nevezted azt, amit most csinálsz: egyik oldalon „nem lesz migráns”, másik oldalon Brüsszel felé kacsintgatás. Klasszikus hintapolitika, csak most Magyarország és a Nyugat között.

A kampány legnagyobb slágere az volt, hogy Orbán Anita külföldön tanult és gyönyörűen beszél angolul. Végre egy „kompatibilis” külügyminiszter! Ezt a jó magyar kisebbségi komplexusával boldogan el is hitte. Hát ha a rezüméd többi része is annyira hiteles, mint ez az angoltudás-hype, akkor komolyan aggódhatunk. Eddig, kedves miniszter asszony, semmi mélység, semmi tartalom. Csak szép mosoly és üres frázisok.

Aki évekig csendben volt, miközben szerinte maffiakormányzás zajlott, az nem morálisan szuperior attól, hogy most hátat fordít. Az morálisan bukott. Mert az igazi erkölcs azt jelenti, hogy amikor nem fér bele az értékrendedbe, akkor nem várod meg, amíg kifizetődőbb kilépni – hanem lépsz. Mint én.

(demokrata.hu/Gulyás Virág)