Átfogó tanulmány a francia demográfiáról: Minden harmadik lakos bevándorló vagy bevándorlói hátterű

A francia lakosság közel egyharmada külföldön született vagy bevándorló felmenőkkel rendelkezik – derül ki a párizsi Nemzeti Demográfiai Kutatóintézet (INED) és a francia statisztikai hivatal (INSEE) közös, hiánypótló tanulmányából.

Mivel Franciaországban a jogszabályok tiltják a faji és etnikai adatok hivatalos népszámlálási gyűjtését, a 27 ezer fős mintán alapuló, több mint hatszáz oldalas kutatás az eddigi legrészletesebb képet nyújtja az ország demográfiai átalakulásáról.

Az adatok szerint a lakosság 41 százaléka kötődik közvetve vagy közvetlenül a migrációhoz, miközben a nem európai származású csoportok körében a hagyományos integrációs és asszimilációs modell helyett egyre inkább a kulturális különállást megőrző, különutas identitásminták válnak meghatározóvá.

A migrációs hátér generációs megoszlása

A reprezentatív felmérés precíz képet ad arról, hogyan rétegződik a bevándorlás a francia társadalomban generációkon keresztül. A kapott adatok alapján a teljes francia lakosság:

• 13 százaléka első generációs bevándorló (külföldön született);
• 11 százaléka második generációs (bevándorlók közvetlen gyermeke);
• 10 százaléka pedig harmadik generációs (bevándorlók unokája).

A kutatók a társadalom szerkezeti változását egy folyamatosan mozgásban lévő, bővülő „kaleidoszkóphoz” hasonlították, amelyben a családi és partneri kapcsolatok révén immár a lakosság 41 százaléka érintett valamilyen módon a migrációs háttér által.

Dominálnak a nem európai származású csoportok

A tanulmány rávilágít arra is, hogy a Franciaországba érkező bevándorlók többsége ma már nem az európai kontinensről származik. A 18 és 59 év közötti bevándorló népesség legnagyobb csoportját, 32 százalékát az észak-afrikai Magreb-térségből érkezők alkotják. A szubszaharai Afrika országaiból a bevándorlók 20 százaléka, míg Ázsiából a 16 százaléka származik. Ezzel szemben az európai országokból érkezők aránya mindössze 28 százalékot tesz ki.

A kutatók kiemelték, hogy az integrációs folyamatok terén jelentős különbségek mutatkoznak a származási hely függvényében.

Míg az európai gyökerekkel rendelkező leszármazottak körében szinte teljes mértékben érvényesül a hagyományos francia asszimilációs modell, addig a nem európai származású közösségekben sokkal erősebb az úgynevezett kötőjeles identitás megtartása, ahol a származási ország etnikai, kulturális vagy vallási háttere generációkon át meghatározó kötelék marad.

Integrációs kihívások és értékrendi törésvonalak

Az INED tanulmányával párhuzamosan más, a társadalmi attitűdöket vizsgáló felmérések is komoly integrációs kihívásokra figyelmeztetnek. A Francia Közvélemény-kutató Intézet (Ifop) adatai szerint a fiatalabb franciaországi muszlim generációk körében markánsabb a vallási törvényekhez való ragaszkodás, mint az idősebb korosztályoknál.

A 18 és 25 év közötti muszlim vallású válaszadók 60 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a saría (iszlám jogrend) előírásait a francia világi jogszabályok elé helyezi, míg tízből négyen szimpatizálnak konzervatív vagy radikálisabb iszlamista szervezetek szellemiségével.

Szociológusok szerint ezek az eredmények jelzik, hogy a francia köztársasági modell alapját képező szekularizáció (az állam és az egyház szigorú szétválasztása) komoly kulturális és politikai kihívások előtt áll a jövőben.