Egymilliárd forintnál is többet kapott Szász János az Orbán-kormánytól, most tiszásként filmet követel magának

Szász János sohasem volt különösebben a Fidesz-kormány barátja.  Ezt azonban – ahogy egy demokráciában szokás – senki sem kérte rajta számon. Sőt.

Százmilliókat, összesen, jóval több, mint egymilliárd forintot kapott két filmjére is a Fidesz-kormányok idején. Az első, a 2013-as A nagy füzet viszonylag sikeres volt, a következő, a 2018-as A hentes, a kurva és a félszemű viszont egyértelműen megbukott.

(2002 és 2010 között, az MSZP-SZDSZ-kormányok alatt egyébként Szász János csak egyetlen mozifllmet forgathatott, ráadásul jóval kevesebb pénzből, mint 2010 után.)

Most azonban arról nyilatkozik, megfelelve a tiszás elvárásoknak, hogy „halál boldoggá” teszi a Tisza Párt sikere, valamint, hogy Káel Csaba, Lajos Tamás és Vidnyánszky Attila

„sírba lökték a magyar filmgyártást, a filmakadémiát, a magyar kultúrát. […] Felelniük kell. Bocsánatot kellene kérniük, és kimondani, hogy szégyellik magukat”

Ne foglalkozzunk a gondolat – nincs rá jobb kifejezés – bornítságával, ostobaságával. Ráadásul Vidnyánszky Attila hogy jön ide, neki mi köze a filmes képzéshez vagy a filmgyártáshoz?

De hát megvan!

Az a csúnya, nem a hagyományos értelemben vett Oidipusz-komplexus. Az apagyilkosság.

Apagyilkosság, természetesen duplán jelképesen, hiszen Szász János 69 éves lesz, lényegesen idősebb, mint Vidnyánszky Attila.

El kell pusztítani az apafigurát.

Merthogy… Vidnyánszky Attila volt az, aki kétszer is segített Szász Jánoson. Amikor nem volt kellő munkája, kétszer is hívta rendezni a Nemzeti Színházba. Először a Caligula helytartóját rendezhette meg 2018-ban (ne titkoljuk el: nagyon jó előadás volt a zseniális Trill Zsolttal a címszerepben), később, amikor Cserhalmi György beteg lett és lemondta a Macskajáték rendezését, akkor Vidnyánszky Attila Szász Jánosnak ajánlotta fel Örkény remekművét. Ismét ne titkoljuk el: jó előadás lett, Blaskó Péter alakítása mindenki számára felejthetetlen, aki látta. Sőt, még láthatja is, hiszen változatlanul a Nemzeti műsorán szerepel.

Vidnyánszky egy harmadik rendezést is felajánlott Szász Jánosnak, de ezt részben a koronavírus-járvány, részben Szász összeférhetetlensége elsodorta. Ugyanis az Ivanovra készült (szintén Trill Zsolttal a címszerepben), de Szász a Nemzeti egy másik termében gondolta elkészíteni, mint az igazgató.

Amikor tehát Szász a Nemzetiben Vidnyánszkynál dolgozott, feltehetően nem gondolta, hogy igazgatója sírba löki a magyar kultúrát.

Éppen ellenkezőleg: most úgy érzi Szász János, hogy túlteljesítenie kell, le kell ráznia magáról Vidnyánszky Attila valamennyi gesztusát (és persze a Fidesz-kormánytól kapott rengeteg pénzt). Nem véletlenül fél persze a tiszások agresszivitásáról: a Caligula helytartója premierje után baloldali kritikusok bírálták, mondván, hogy nem aktualizálta a szörnyű-iszonyatos Fidesz-diktatúrára Székely János a római birodalom idején játszódó, a zsarnokság lényegéről szóló drámáját…

Értjük, persze, hogy értjük: Szász János Tisza-pénzre jelentkezik.

Ezért is beszél össze-vissza. Szerinte azért költözött Amerikába, mert két, magát ügyvédnek nevező ember odament hozzá egy filmbemutató után és megfenyegette, ha nem marad nyugton, akkor kábítószert csempésznek a lakásába és egy házkutatásnál majd megtalálják. Hihető… (Egyébként, egy sima köztörvényes jellegű vitában, aminek semmilyen politikai áthallása nem volt, a bangladesi ikrek miatt korábban csakugyan volt a rendezőnél házkutatás – ezt színezi ki most Szász.)
Minden világos. Ahogy mondja, meg akarja rendezni, magyar állami pénzből, az Utas és holdvilágot.

Ehhez sok pénz kell. Tehát el kell fedni, hogy mennyit kapott a Fidesz-kormánytól, sőt, gyalázni kell az elmúlt 16 évet.
Molnár Áron meg Nagy Ervin után újabb Fidesz-kedvezményezett követelőzik. Arra tippelünk, lesznek még követőik.

(Ellenpont)