10 204 forint boldogság – egy nemzet ára

Ujjong a nép, Norvégia bejelentette, hogy megint folyósítja a Norvég Alap pénzeit. 100 milliárd forintról van szó, ez fogja megmenteni az agyon nyomorgatott, tiszás Magyarországot. A pénz üzleti alapon járt volna.

Magyarország eltekint a vámok szedésétől, cserébe Norvégia átalányt fizet. Norvégia politikai okból nem teljesítette az üzleti kötelmeit. Fenntartotta magának a jogot, hogy a pénzzel ő rendelkezzen, és sorosista, álcivil szervezeteknek kívánta kizárólag adni, nem a jogosultnak, valamennyi magyar civil szervezetnek. Csupa arrogancia, önkény, amit megtehetett, hiszen az olaj és a gáz miatt ő az erősebb.

Idei hír, hogy a norvég király unokáját letartóztatták. A fiatalember súlyos drogbeteg, nőket erőszakolt, és már nem először. Egy másik hír szerint kedves barátunk, a volt norvég miniszterelnök Epsteinhez járt vidám gyerekzsivajos bulikra. Börtönről egyelőre nincsen szó, de kiírta magát egy életre a közéletből. Kérdés, lehet-e a barátunk egy olyan ország, ahol az állami élet csúcsa ilyen alakokból áll? Tényleg más gondjuk sincs ezeknek permanens, mint felemelni az annyit szűkölködő, elnyomott magyarságot?

Két éve olvastam egy libsi filmkritikát. Utána kértem valakitől egy Netflix hozzáférést, és megnéztem zsinórban hat klasszikus skandináv film noirt. Az első kérdésem az volt, hogy minek készítenek szakmányban ilyet olyanok, akiknek happy az élet. De tényleg, mire játsszák az agyukat, a szürkét, a szomorút? Vagy valóban ennyire rossz nekik?

A másik téma velünk kapcsolatos. Nem volt egy sem a filmek között, amelyekben ne szóltak volna be lekezelően az elhanyagolt külsejű, primitív, csóró kelet-európaiaknak. Néha úgy tűnt, ez ott valami sport. Az egyik film főszereplője egy lengyel hókotróvezető volt, és ez már az elejétől a végéig a lenézésünket, az ellenünk irányuló rasszizmust tárgyalta bőséggel.

Még olyan is elhangzott benne, hogy ha a norvég uraság ránéz egy pofára az utcán, az ápolatlanság alapján tutira meg tudja mondani, hogy az illető egy keleti országból érkezett. Szinte komikus, amikor egy újnorvég szereplő mond hasonlót.

Fiatal koromban leszkenneltem a Corpus Juris Hungaricit Mátyásig, én voltam az első, aki digitálisan közölte a régi magyar törvények színe-javát. Ebből idézem Szent István ezeréves szavait, amellyel a törvénytár kezdődik: „A szent Háromság egy Isten nevében. Mélyen érzem, hogy valamit Isten az ő akaratából teremtett és bizonyos elevelátó végezéséből elrendelt, mind a kiterjedt mennyég boltjain, mind itt e széles földi téreken, mindent az okosság törvénye éltet és igazgat…” Van ilyen duma Norvégiában? Hát Afrikában? Csak kérdem.

A norvég százmilliárdból 10 204 forint jut minden magyarra. Ebből fogunk dőzsölni most már, talán még egy szigetre is eljutunk. Érdemes volt eladni a lelkünket. Lábtörlőt csinálni abból, amit édesanyánk megszült.

(Facebook)