Ahol a lányok nem számítanak

Tisztelet illeti Ábrahám Róbertet, aki minden erejével igyekszik felderíteni a fiatal, zömében intézetis gyerekek ellen elkövetett bűncselekményeket, melyekben többnyire fiatal fiúk az áldozatok. Legalábbis az eddigi híradások szerint.

Alig résnyire nyitott egy ajtót, de máris dőlnek a csontvázak a szekrényekből. Természetesen tudjuk, hogy nincs és nem is lehet kapacitása  minden egyes üggyel foglalkoznia.

Ezért mi tennénk fel pár kérdést, a társadalom számára.

A gyermekvédelem

Magyarországon évente 18.000-nél is több gyerek tűnik el a statisztikák szerint. És nem mind fiú!  Bár tény, hogy ezeknek a gyerekeknek a jelentős része szerencsére pár nap után előkerül, és jó esetben semmiféle komoly trauma nem érte, amíg távol volt a családjától. De szeretnénk megkérdezni, mi történik azzal az ugyan nem egyetlen egy, de igen sok gyerekkel, aki soha többé nem kerül elő, vagy akiket csak hosszú évek múltán találnak meg.

Gondoljunk csak egy pillanatra az amstetteni rémre, aki 24 éven keresztül tartotta bezárva saját gyerekét, akit éveken át szexuálisan zaklatott és kínozott. Vagy gondoljunk Natascha Kampuschra, akit 10 éves korától tartott fogva és használt kényére-kedvére egy pedofil elkövető. És emlékezzünk meg a kis Maddie esetéről is, ahol szintén felmerült a gyanú, hogy esetleg egy pedofil hálózat markába került a kislány. De miért kell, miért kellene ezeknek a bűnözőknek gyereket rabolni maguknak, amikor a gyermekotthonok és nevelőintézetek szinte ontják magukból a lelkileg sérült, könnyű prédát jelentő, lehetséges áldozatokat?

Persze előfordul, hogy egy gyermek egy évben többször is megszökik, így annyi körözési eljárás indul ellene, ahányszor engedély nélkül elhagyja a tartózkodási helyét, legyen az akár a családja, vagy nevelő intézet, így ők a statisztikát erősítik, hiszen szerencsésen megkerülnek.

A következő kérdések adják magukat.

A gyermekotthonok gyámhivatali felügyelete összetett és több szinten zajló folyamat. Az ombudsman korábbi jelentései szerint a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek igen jelentős része hosszabb ideig, azaz akár sok éven át marad gyermekotthonban. Ennek oka a legtöbb esetben a szülők anyagi, vagy lakhatási problémái.

A kegyelmi botrány hatására 2024-ben soron kívüli hatósági vizsgálatok indultak a gyermekotthonokban, azzal a céllal, hogy feltárják a bántalmazási eseteket. A vizsgálatokat a fővárosi és a vármegyei kormányhivatalok végezték és végzik azzal a kitétellel,hogy bűncselekmény esetén feljelentést tegyenek. Emellett a gyermekotthonok vezetőinek pszichológia vizsgálatát is kötelezővé tették.

Egy gyermek sokféleképpen kerülhet otthonba. Szülője lemond róla, elhagyja, elhalálozik, de

a leggyakoribb eset az, hogy a gyámhivatal dönt a gyermek családból való kiemeléséről.

A gond ott kezdődik, hogy szabályozások hiányában eltérő módon ítélhetik meg, hogy mikor szükséges a gyermek kiemelése. Egyes helyeken a középosztálytól való akár apró eltérés is elég lehet, más környezetben viszont akár a súlyos elhanyagolás is észrevétlen marad. Erre is láttunk példákat sajnos az elmúlt években.

Persze az illetékes szervek rendre arra hivatkoznak, hogy a rendszerben jelentős a szakember hiány, és ezt tetézi a pszichológusok, a fejlesztő- és gyógypedagógusok hiánya. Hivatkoznak még arra, hogy a gyámok túlterheltek, mivel egy-egy gyám kénytelen több , esetenként 40-50 gyermeket is ellátni. Azt tudjuk, hogy a hátrányos helyzetű családok esetében a gyerekek  visszakerülése a családhoz erősen akadályozott, köszönhetően annak, hogy a gyámhivatalok és más gyermekvédelmi szolgálatok között hiányos az együttműködés. Általában cselekvési terv sincs a gyerekek esetében és egyáltalán nem egyértelmű, hogy akár a legkisebb mértékben is a „hazagondozás” lenne a céljuk.

Az országjelentés

Ahogy azt a 2021-ben uniós támogatással készült, és a Hintalovon Alapítvánnyal közösen készített ECPAT országjelentés (jelentés a gyermekek szexuális kizsákmányolásának formáiról, jellemzőiről és méreteiről) is megállapította, a szexuális kizsákmányolás áldozatává válásának nagyobb a veszélye olyan gyermekek esetében, akiket a családból kiemeltek és állami gondozásban élnek.

Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a magyar intézményekben az életkörülmények és a korlátozott felügyelet (lásd fentebb) miatt intézményen kívüli személyek számára is lehetőség nyílik arra, hogy fiúkat és lányokat szexuális kizsákmányolás céljából megközelítsenek és kizsákmányoljanak. A szakemberek szerint a kizsákmányolás és áldozattá válás szempontjából jelentős tényező az, hogy mire a gyermek az intézménybe kerül az esetek többségében már traumatizálódott, áldozattá vált.

Mindez számos olyan pszichológiai és viselkedési problémával jár, melyek a leterhelt szakemberek számára nehezen kezelhető.

A jelentés szerint az intézményekben az állami gondozásban élő gyermekek több mint harmadát anyagi okok miatt emelik ki a családból, így számukra a bármiféle anyagi előnnyel járó behálózási kísérlet eredményes lehet.

Jelenleg a hírek szinte kizárólag homoszexuálisok és pedofilok áldozatává vált fiú gyermekekről és fiatalokról szólnak.

Azonban nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy ezekben az otthonokban leányok is élnek, és úgy az eltűnések, mint a különféle bűncselekmények (emberkereskedelem, kerítés, kitartottság, gyermekpornográfia, gyermekprostitúció) áldozatai lehetnek lányok is.

Szintén a jelentés szerint 2019-ben mindössze 225 áldozatról tudtak a hatóságok, de ezek csak azok a gyermekek, amelyek nem tűntek végleg el. Szintén ez a jelentés állapította meg azt, hogy az unió területén a tagállamok tekintetében a szexuális célú emberkereskedelem gyermek áldozatai közül a legtöbb magyar gyermek.

Sőt, több a gyermekkorú magyar áldozat, mint a felnőtt. Igaz, nem mai, hanem 2015-16-os adat szerint a regisztrált szexuális célú emberkereskedelmi áldozatok fele magyar származású volt, szám szerint 1310-ből 647, sőt ennek a 64%-a gyermekkorú.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy az áldozatok 86% a leány gyermek volt.   Ennél is rosszabb hír, hogy ezek a gyermekek 11 éven aluliak voltak.

A legszomorúbb az, hogy a különféle tanulmányok és statisztikák zömében az online térre fókuszálnak, hiszen statisztikai adatokat közölnek arról, miszerint a 18 éven aluli kamaszok 39 %-tól kértek már erotikus tartalmú képet chat beszélgetésben (pl. Osváth Zsolt esete). Ismét oda lyukadunk ki, hogy hol van az a sok ezer gyermek, köztük lányok is, akik eltűnésük után soha többé nem kerültek elő. Különösen azért érdekes ez a kérdés, mert Ábrahám Róbert is kizárólag fiú sértettekkel foglalkozik, ezzel szemben

a Főügyészség által a tanulmány céljára szolgáltatott információk szerint a vizsgált időszakban a gyermekpornográfia sértettjeinek 92% a lány volt.

Eltűnt gyermekek

Persze értjük mi, hogy mi az oka annak, hogy Ábrahám Róbert első sorban a homoszexuális pedofil ragadozók hálójába került kisfiúkkal foglalkozik. Látjuk, hiszen megnéztük a Skandinávia elrabolt gyermekei című dokumentumfilmjét, melyben rávilágít arra, hogy a norvég gyermekvédelem LMBTQ propagandista-lobbista vezetője visszaéléseket követett el gyermekek ellen. De újfent felmerül a kérdés, mi a helyzet a több ezer magyarországi otthonokból eltűnt gyermekkel, köztük leánygyermekkel. Ki vizsgálja Magyarországon, született-e olyan jellegű felmérés, hogy a magyarországi gyámhivatalok esetében történhettek-e a norvég esetekhez hasonló visszaélések? Persze, elvált szülők közötti beszélgetések, ügyvédek közötti eszmecserék alkalmával lehet hallani hasonló esetekről, de a pletyka, a szóbeszéd még korántsem tény.

Természetesen tudjuk, hogy Magyarországon homoszexuális párok örökbefogadását a törvény nem engedi, de azt is tudjuk, hogy egy gyermek „értékesítésének” nem csak ez az egyetlen módja van. Sőt, vannak ennél jóval jövedelmezőbb módjai is.

Hintalovon

Emlékezzük meg még egy dologról. A gyermekvédelemben oly ismert, a „szörnytüntetéssel” kapcsolatosan is aktív Hintalovon Gyermekjogi alapítvány saját bevallása szerint is aktív LMBTQ propagandát folytat, bár weboldalukon azt írják, hogy az önkormányzatokkal együtt dolgoznak a gyermekvédelmi jelzőrendszer keretében. Ez azért a magyar törvények tükrében elég érdekes megközelítés….

Sőt, a Hintalovon Akadémián „eszközöket adnak felelős felnőttek kezébe”, valamint ők is erősen figyelnek a digitális világra, mindeközben fő támogatói között tudhatja az alapítvány nem csak az Európai Bizottságot, de a Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalom Alapítványt is.

Gyurkó Szilvia szervezete nem csak az LMBTQ szemlélet harcos aktivistája, de ezt a szemléletét a Yelon nevű szexedukációs programjában is megjeleníti.

„Elsősorban nem az számít, hogy kinek milyen nemi szervei vannak, hanem az, hogy minek érzi magát: fiúnak, lánynak vagy esetleg valami másnak” – olvasható a Yelon.hu LMBTQ-honlapon, melyet a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány működtet, és amely állást foglal a család és a házasság fogalmának LMBTQ-jellegű átértelmezése mellett, és a a pornónézést sem találja problematikusnak alapesetben.

Nagyon úgy tűnik a gyermekvédelem nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Felmerül a kérdés, hogy mennyire gondolhatja komolyan a gyermekjogokat az, aki bármilyen módon irányítottan (legyen az akár hetero- vagy homoszexuális propaganda) akarja irányítani a gyermekek nevelését.

Különösen érdekessé teszi ezt a kérdést az, hogy az alapítvány már évekkel ezelőtt is a Háttér Társaság a Melegekért elnevezésű szervezettel vidéki iskolákban is elkezdett terjeszkedni.

Persze lehet gyermekjogokat védeni úgy is, hogy elegánsan félrenézünk, amikor a gyermekvédelmi rendszerből eltűnt, különféle pedofil hálózatok és a prostituáltakat futtató maffiatömörülések hálójába került gyerekek érdekeivel kellene foglalkozni.

Ragadjuk meg az alkalmat és ejtsünk egy szót a Háttér Társaság a Melegekért elnevezésű csoportosulásról, melynek jogi programja között szerepel a Magyar Ügyvédi Kamara által az ügyvédi  tevékenységet végzők továbbképzésére akkreditált képzési hely, valamint

rendszeresen tartanak a melegjogokkal kapcsolatos fejtágítókat a rendőrség és a bíróság számára. Ez lesz aztán a valóban független igazságszolgáltatás!

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy bár a Hintalovon támogatói között korábban szerepelt a Nyílt Társadalom Alapítvány, és rendre szerepel az ECPAT, mely nyílt LMBTQ propagandát folytat, a Háttér társaságot Soros szervezete még tavaly is szépen megtámogatta.

De térjünk vissza egy szóra Gyurkó Szilviára. Az országos kriminológiai intézet tudományos munkatársa volt, ahol gyerekekkel kapcsolatos kutatásokat végzett, elsősorban a gyermekbántalmazás és a családon belüli bántalmazás témakörében. Dolgozott az UNICEF magyar bizottságának gyerekjogi igazgatójaként. Rendszeresen publikált a Magyarországot érintő nemzetközi emberkereskedelemről is.

Csodálkozunk hát az Ábrahám Róbert által a videóiban emlegetett 9. kerületi kis piszlicsáré rendőrőrsön előforduló anomáliákon?

Emlékezzünk vissza arra, hány jóérzésű szülő és pedagógus háborodott fel az alig egy évvel ezelőtti pedagógustüntetések kapcsán azon, hogy a magukat pedagógusnak nevező szörnyek a felhergelt gyermekeket tolták az első sorokba. Amikor ezeket a tanárokat akár gyermekvédelmi lépésként, a gyermeki jogok védelme érdekében eltávolították az iskolákból, zengett a sajtó a kormány szidalmazásától. Mindeközben a fent is említett Hintalovon alapítvány a gyermeki jogok és a gyermek védelmének zászlaja alatt arra okította a fiatalokat, mit tegyenek a tüntetéseken, mire figyeljenek, ha tüntetésre mennek. És persze pénzt, támogatást is gyűjtöttek erre a célra. Mert hát a gyerekeknek is vannak jogaik, így hát jogukban áll hülyének is lenni és hagyni, hogy hülyére vegyék őket.

Ám ha ilyen aspektusból vizsgáljuk a gyermekjogokat, akkor egy gyermeknek is jogában áll magát bárminek képzelnie, aminek eredményeként akár feleségül is veheti a csillárt. Így talán érthetővé válik, hogy bizonyos körök számára miért nem érdek a Lakatos és egyéb ügyekben a felelősségre vonás. Ezt értjük, ha meg nem is értjük. De miért érdekes számukra akár dr. Sófi Gyula, Kugler Gyöngyi, vagy Komóczi Mihály igazságügyi  szakértők mielőbbi partvonalon kívülre állítása, ráadásul egyetlen – elég zavaros és sok sebből vérző – történet által?

Folytatjuk, jövünk azzal, hogy milyen úton jutnak el az intézetekből a kislányok a kuplerájokba, kik vannak a szervezők között. Megemlékezünk például arról a Makai klánról, melynek éppen több tagja bíróság előtt áll. Mondjuk az pont „csak” gyilkossági ügy. Az igen….