Uniós pénzek a romok alatt: Brüsszel eltitkolja, mi lett Gázában 150 millió euróval

Az Európai Bizottság 2026. június 23-án megtagadta 17 belső dokumentum kiadását, amelyek a Gázában elköltött uniós pénzek sorsáról szólnak. A visszautasítás aznap született, amikor az ENSZ emberi jogi hivatala népirtásról beszélt az övezettel kapcsolatban.

Az EUobserver oknyomozása szerint Izrael legalább 150 millió euró értékű, európai adófizetők pénzéből épült létesítményt bombázott le vagy tolt el buldózerrel Gázában, valamint Ciszjordániában, kártérítést viszont egyetlen centet sem fizetett. A magyar befizetések is ott vannak ebben az összegben, hiszen a közös költségvetést a tagállamok töltik fel.

Tizenhét titkos jelentés az uniós pénzekről

A visszautasítást Michael Karnitschnig, a Bizottság közel-keleti főigazgatóságának (DG MENA) megbízott vezetője írta alá. Az osztrák tisztviselő 17 dokumentumot tart a fiókjában, jelentős részük ellenőrzési jelentés a 2020 és 2023 között finanszírozott gázai infrastruktúra beruházásokról, hogy vízellátásról, csapadékvíz-kezelésről, szennyvíztisztításról, továbbá megújuló energiáról. Indoklása szerint a hivatal megvizsgálta, van-e nyomós közérdek a nyilvánosságra hozatal mellett, ám „nem sikerült ilyen érdeket azonosítani”. A főigazgatóság ráadásul azzal érvelt, hogy a kritikus infrastruktúráról szóló adatok kiadása alááshatná az EU és Palesztina kétoldalú kapcsolatait.

Az érvelés önmagát cáfolja. A Bizottság saját nyilvános honlapjai ma is részletesen leírják az egyes projekteket, azok helyszínét, sőt céljait is. Az egyik beruházás Hán Júnisz víztisztítását szolgálta, azt a dél-gázai várost pedig a 2023 utáni izraeli szárazföldi offenzíva gyakorlatilag letörölte a térképről. Milyen biztonsági kockázatot jelentene egy már lerombolt vízmű auditjának közzététele? Erre a kérdésre Brüsszel máig nem adott érdemi választ, holott az újságírói adatkérés még februárban megérkezett hozzá.

A gázai akták ügye ráadásul nem elszigetelt eset, hanem egy szélesebb minta része. Egy friss brüsszeli felmérés szerint az uniós intézményeknél dokumentumot igénylő újságírók 73 százaléka úgy látja, hogy a jelenlegi gyakorlat gyakran vagy mindig korlátozza az oknyomozó munkát. A válaszadók 80 százaléka 1-3 hónapot várt az iratokra, minden második kérelmező pedig időnként fel is adta az eljárást. A halogatás így önálló fegyverré vált: mire a papír megérkezik, a hír kihűl, a felelősök pedig továbblépnek. A visszautasítások leggyakoribb indoka a nemzetközi kapcsolatok védelme, vagyis pontosan az a formula, amellyel most a gázai auditokat is elzárták.

Mire mentek el az uniós pénzek Gázában?

A Bizottság 2021 és 2024 között több mint 1 milliárd euró külső támogatást ígért a palesztinoknak, a lap adatgyűjtése alapján pedig a lerombolt vagy megrongált, uniós finanszírozású gázai infrastruktúra értéke jóval meghaladja a 155 millió eurót. A két legdrágább találatot kapott létesítmény a Hán Júnisz-i Európai Gázai Kórház volt 50,5 millió euróval, továbbá a Deir al-Balah-i tengervíz sótalanító üzem a hozzá tartozó 18 kilométeres vezetékkel, 30 millió euró értékben. Az EU emellett 15 millió eurót fektetett a központi sótalanító építésébe, sőt gázvezeték is épült brüsszeli támogatásból 2021-től kezdve, bár a háború miatt több munka félbeszakadt.

A tagállamok saját kasszából is építkeztek. Lengyelország 300.000 eurót adott gázai iskolákra, valamint egy templomra, Belgium zöld infrastruktúrát finanszírozott, Németország hosszú távú víz- és energiaprogramot működtetett, Svédország a Gázai Ipari Parkba fektetett. Finnország, illetve Hollandia szintén jelezte érintettségét, pontos számok nélkül. A teljes kép ezért a 155 milliós becslésnél is sötétebb lehet, a kormányok ugyanis maguk sem összesítik következetesen a veszteségeiket.

A számok mögött emberéletek állnak. A Hán Júnisz-i kórház a Gázai övezet déli részének egyik legnagyobb egészségügyi központjaként működött, a sótalanítók pedig százezrek ivóvizét biztosították egy olyan területen, ahol a vezetékes hálózat már a háború előtt is akadozott. Az izraeli hadjárat, amely a rendelkezésre álló adatok szerint több mint 70.000 ember életét követelte az övezetben, ezeket a rendszereket hetek alatt tette működésképtelenné. A pusztítás valódi mértékét éppen azok az auditok mutathatnák meg, amelyeket a Bizottság most elzár a nyilvánosság elől.

https://www.linkedin.com/pulse/secrecy-tracker-commission-buries-gaza-audits-eu-top-5uawe

Ki fizeti a számlát a gázai infrastruktúra romjaiért?

Izrael mindeddig semmit nem térített meg. Dubravka Suica biztos az Európai Parlamentben úgy fogalmazott, hogy a testület minden lebontott vagy elkobzott, uniós finanszírozású vagyontárgy után visszatérítést kér. A kérésnél tovább azonban nem jutott Brüsszel, a szavakat sem szankció, sem visszatartás nem követte. Az EP-képviselők ezért egyre hangosabban követelik, hogy Izrael fizesse meg a károkat, a romokba ölt uniós pénzeket ugyanis eddig senki nem hajtotta be. Az arányok érzékeltetéséhez érdemes felidézni, hogy az EU Izrael legnagyobb kereskedelmi partnere, a kétoldalú áruforgalom évi több tízmilliárd eurós nagyságrendű. Brüsszelnek tehát lenne mivel nyomást gyakorolnia, ha akarna, a társulási megállapodás emberi jogi záradéka ugyanis kifejezetten lehetőséget ad a kapcsolat felülvizsgálatára.

Ursula von der Leyen tavaly az EU-Izrael társulási megállapodás kereskedelmi rendelkezéseinek részleges felfüggesztését javasolta, később viszont arra hivatkozott, hogy ehhez mind a 27 tagállam egyhangú jóváhagyása kell. A brüsszeli átláthatósági újságírók szerint ez eljárási trükk: más lépésekhez minősített többség is elegendő lett volna, az egyhangúság emlegetése tehát a tétlenség kényelmes igazolása. Magyar szempontból a képlet kettős. Egyrészt minden vétóra épülő döntésnél Budapest szava is számít, másrészt a magyar háztartások befizetései ugyanúgy ott porladnak a gázai romok alatt, mint a német vagy a holland adófizetők eurói.

Az átlag ember számára a tanulság kézzelfogható. Ha egy brüsszeli főigazgató politikai kényelemből titkosíthat auditokat, akkor semmi nem garantálja, hogy a következő nagy közös program, legyen az ukrajnai újjáépítés vagy védelmi alap, elszámoltathatóbb lesz. A gázai infrastruktúra sorsa így precedens, hogy azt mutatja meg, mennyit ér a közösségi források nyomon követése, amikor a politika kínosnak találja az igazságot. A magyar költségvetés nettó pozíciójától függetlenül minden hazai adófizető érdekelt abban, hogy Brüsszel fillérre elszámoljon, hogy a titkolózás ára ugyanis mindig a következő közös kasszában jelenik meg, magasabb befizetések vagy elmaradó fejlesztések formájában.

A Polkorrekt véleménye

A Bizottság viselkedése árulkodó, hogy a támogatások bejelentésénél kamerák előtt büszkélkedik, az elszámolásnál viszont hirtelen nincs közérdek. Aki európai adófizetők pénzéből épít kórházat, annak kutya kötelessége elmondani, mi lett vele, akkor is, ha a válasz kínos a szövetségeseinek.

A Polkorrekt szerint itt nem diplomáciai óvatosság működik, hanem a brüsszeli gépezet a saját kudarcát rejtegeti a kisember elől. Az európai adófizetők pénze nem tűnhet el nyomtalanul csak azért, mert a számonkérés diplomáciai kellemetlenséggel járna. Amíg a 17 jelentés titkos marad, minden újabb újjáépítési ígéret hitelessége megkérdőjelezhető.

Források

• EUobserver: Secrecy Tracker – Commission buries Gaza audits as EU top court faces transparency backlash (2026. július 14.) – euobserver.com/227149
• EUobserver: Israel has bombed and bulldozed 150m euros of EU-funded buildings in Gaza and West Bank – but never paid back a cent – euobserver.com/222661
• EUobserver: EU commission sees no overriding public interest to release secret Gaza reports (2026. június) – euobserver.com/224203
• Middle East Monitor: EU hides secret Gaza files as UN says Israel is committing genocide (2026. július 2.)