Uniós bírák a tőzsdén: olajrészvények és eltűnő vagyonnyilatkozatok Luxembourgban

Az uniós bírák több mint 40 százaléka olyan cégekben vagy ágazatokban rendelkezik pénzügyi érdekeltséggel, amelyek ügyei az Európai Bíróság elé kerülhetnek. Ezt az Investigate Europe hat hónapos oknyomozása tárta fel, amelyet június 30-án közölt a Follow the Money, az EUobserver, a Le Monde, a Le Soir, a taz, továbbá a portugál és a spanyol Público.

A portfóliókban ott a Total, az Eni, az Airbus, az AstraZeneca, az Amazon, sőt a Boeing is. Ugyanez a testület dönt a magyar kötelezettségszegési ügyekről, ezért a luxembourgi bírák pártatlansága nem elvont jogi kérdés, hanem minden hazai adófizetőt érintő ügy.

Mit tartanak az uniós bírák a portfóliójukban?

A nyilvános vagyonnyilatkozatok szerint 36 bíró, illetve főtanácsnok összesen 124 gazdasági szereplőben jelentett be érdekeltséget. A lista a Total és az Eni olajóriásoktól a spanyol Repsolon át a BNP Paribas bankházig terjed, kiterjedt ingatlan és infrastruktúra vagyonokkal kiegészülve. Juliane Kokott német főtanácsnok, a versenyjog egyik legnagyobb tekintélye, saját bevallása szerint egy német vasúti infrastruktúra-cégben, egy fizikai aranyalapban, továbbá három gyógyszergyártóban tart részesedést, hogy az AstraZenecában, a BioNTechben, illetve a Merckben. Mindez nem szabályellenes, a bírósági etikai kódex ugyanis csak bejelentést ír elő, tiltást nem.

A kódex a hivatalba lépéskor követel nyilatkozatot, frissítést pedig háromévente, vagy akkor, ha változás történik. Összeférhetetlenségre a testület saját definíciót sem ad, hogy a bíró maga jelzi, ha érintettnek érzi magát egy ügyben, végső esetben pedig maga vonul vissza. Az ügyek kiosztását ráadásul senki nem ellenőrzi kívülről, sem a felsőbb Bíróságon, sem az alsóbb Törvényszéken. A rendszer tehát teljes egészében az önbevallásra épül, külső kontroll nélkül.

Amikor a bíró a saját bankjáról ítélkezik

Az oknyomozók három olyan esetet találtak, amelyben bíró vagy főtanácsnok olyan cég, illetve annak versenytársa ügyén dolgozott, amelyben bejelentett pénzügyi érdekeltsége volt. Több tucat további ügyben az érintett iparágban tartottak részesedést. A legbeszédesebb példa Geert De Baere bíróé: folyószámlát, megtakarítást, továbbá kezelt értékpapír-portfóliót tart a BNP Paribasnál, mégis ott ült abban az ügyben, amely a bank és egy uniós bankügynökség pénzügyi vitájáról szólt. A pert a BNP nyerte. Marc van der Woude, a Törvényszék elnöke elismerte: a kiosztáskor nem vizsgálta meg ezt az érdekeltséget, ám szerinte utólag is jóváhagyta volna a bíró részvételét.

Az elnök egy másik megjegyzése még árulkodóbb. Korábbi ügyvédi irodájában a közvetlen részvénytartást egyértelműen tiltották a partnereknek, a luxembourgi testületben viszont ilyen tilalom nincs. Az Európai Bíróság tagjai közben a kontinens legjobban fizetett közhivatalnokai közé tartoznak, az eljárásokat ismerő jogászok szerint az uniós intézményekben senki nem keres többet náluk.

A magas fizetés célja hagyományosan éppen a függetlenség védelme lenne, a részvényportfóliók viszont pontosan ezt a függetlenséget kérdőjelezik meg, legalábbis a látszat szintjén. Márpedig egy bíróságnál az összeférhetetlenség látszata majdnem akkora kár, mint a valódi elfogultság.

A részvényeknél tágabb probléma is látszik. Az oknyomozás szerint több bíró rendszeresen előadóként, vagyis az ítélet szövegét jegyző vezető bíróként dolgozott a saját hazáját érintő ügyeken, ami a tagállami kormányokhoz fűződő kapcsolatok miatt önmagában is kérdéseket vet fel. Alberto Alemanno, a párizsi HEC egyetem uniós jogászprofesszora úgy értékelte, hogy a luxembourgi testület továbbra sem éri el azt az átláthatósági szintet, amelyet a legfelső bíróságoktól ma már a világ elvár. A vizsgálat idején a bíróság több adatkérést is elutasított, a kiosztási döntések hátterét pedig következetesen megtagadta.

Az uniós bírák külön világa: eltűnő nyilatkozatok

Az Európai Bíróság szinte minden átláthatósági szabályon kívül áll. Nem vonatkozik rá a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló 1049/2001-es rendelet, nincs átláthatósági nyilvántartása, az EP-képviselők pedig még írásbeli kérdést sem intézhetnek hozzá, az intézményközi etikai testületben ráadásul csak megfigyelőként ül. A rendszer legfurcsább eleme a nyilatkozatok sorsa: amíg aktuálisak, nyilvánosak, a frissítés után viszont a korábbi változat „bírósági dokumentummá” minősül át, ezzel el is tűnik a nyilvánosság elől. Teresa Anjinho uniós ombudsman ezért vizsgálatot indított, arra hivatkozva, hogy a testület korábban maga tette közzé ezeket az iratokat, azok tehát már a nyilvános térbe kerültek.

A nyomásnak máris van eredménye. A megkeresések nyomán több mint 30 bíró, illetve főtanácsnok frissítette a nyilatkozatát, van der Woude pedig a bejelentési rendszer megerősítését ígérte, akár mesterséges intelligenciával támogatott ellenőrzéssel. A Tanácshoz parlamenti kérdés is érkezett arról, milyen garanciák érvényesülnek a bírák kinevezésekor. A lényegi kérdés viszont nyitva maradt, hogy ki dönti el, hogy egy részvénycsomag mikor számít problémának, ha erre továbbra sincs írott mérce?

Összehasonlításképpen, hogy a Bizottság tagjaira részletes etikai kódex vonatkozik, az EP-képviselők nyilatkozatai kereshető adatbázisban élnek, a nemzeti alkotmánybíróságok többségénél pedig a vagyonbevallás visszamenőleg is elérhető marad. A taláros testület tehát nem valamilyen általános uniós gyakorlatot követ, hanem saját magának alkotott kivételt.

https://www.investigate-europe.eu/posts/top-eu-judges-financial-holdings-raise-troubling-questions

Miért éget ez minden magyar pénztárcát?

Ez a bíróság szabta ki 2024 júniusában Magyarországra a 200 millió eurós átalányösszeget, napi 1 millió eurós bírsággal tetézve, a menekültügyi szabályok megsértése miatt. Ugyanez a testület dönt az uniós források visszatartásáról szóló vitákban, vagyis közvetve arról is, mennyi pénz jut magyar utakra, kórházakra, iskolákra. Aki tagállamoktól kér számon jogállamiságot, annak a saját házában is patyolattiszta rendet kell tartania. Minden eltűnő vagyonnyilatkozat muníciót ad azoknak a kormányoknak, amelyek a kellemetlen ítéleteket elfogult bíráskodásra hivatkozva söpörnék le, az összeférhetetlenség gyanúja tehát végső soron magát az uniós jogrendet gyengíti.

A tét ráadásul folyamatosan nő. A kohéziós forrásokról, a helyreállítási alapról, továbbá a jogállamisági feltételrendszerről szóló viták rendre Luxembourgban érnek véget, ahogy a nagy versenyjogi bírságok vagy az adóügyek is. Egy egy ítélet magyar léptékben ezermilliárd forintos nagyságrendű kérdéseket dönthet el, a magyar háztartások pedig közvetve megérzik a végeredményt, hogy utak, kórházi felújítások, iskolai fejlesztések múlhatnak azon, hogy a taláros testület melyik irányba billen. Éppen ezért nem mindegy, hogy az ítélkezők vagyoni háttere átlátható-e, vagy hároméves ciklusonként frissülő, majd eltűnő papírokon nyugszik.

A Polkorrekt véleménye

Az uniós bírák döntései milliárdokat mozgatnak, cserébe joggal várható el tőlük a teljes vagyoni átláthatóság. A Polkorrekt szerint tarthatatlan, hogy a kontinens legerősebb bírósága olyan szabályok szerint él, amilyeneket egy közepes magyar önkormányzatnál sem fogadnának el. Amíg a részvényportfóliók, valamint az ügykiosztás átvilágítatlanok maradnak, addig Luxembourg minden jogállamisági kioktatása gyengébben cseng. A kisembernek egyetlen fegyvere marad, a nyilvánosság, ezt pedig éppen a bíróság zárta ki a saját tárgyalóterméből.

Források

• Investigate Europe: Top EU judges financial holdings raise troubling questions (2026. június 30.) – investigate-europe.eu
• Follow the Money: How the EU top judges are tied to the markets they oversee (2026. június 30.) – ftm.eu
• EUobserver: Top EU judges financial holdings raise troubling questions – euobserver.com/224593
• EUobserver: Secrecy Tracker – Commission buries Gaza audits as EU top court faces transparency backlash (2026. július 14.) – euobserver.com/227149
• Az Európai Unió Bírósága: C-123/22, Bizottság kontra Magyarország ítélet (2024. június 13.) – curia.europa.eu