A Zangezur-folyosó, ahol Eurázsia új térképét rajzolják

Egy alig negyven kilométeres örmény földsávon, a Zangezur-folyosón dől el, milyen úton érkezik majd áru Ázsiából Európába az orosz és iráni területek megkerülésével. A magyar olvasó erről a fejleményről jóformán semmit nem hall, pedig ez a Kínát Európával összekötő kereskedelmi gerinc hiányzó láncszeme.

A washingtoni alku nyomán egy darab dél-kaukázusi föld 99 évre amerikai fejlesztési jog alá kerül, és ezzel megrepednek Moszkva és Teherán évszázados befolyási falai.

A 2025 augusztusában a Fehér Házban parafált örmény-azeri béke részeként a folyosót hivatalosan a hosszú nevű Trump Route for International Peace and Prosperity, röviden TRIPP néven illetik. Az útvonal örmény területen marad, és örmény jog szerint működik, ám az Egyesült Államok 99 évre kizárólagos fejlesztési jogot kap a térségre.

A sáv Azerbajdzsán fő területét köti össze a Nahicseváni exklávéval, azon túl pedig Törökországgal, vagyis kikerüli Iránt és Oroszországot egyaránt.

Ki keres a Zangezur-folyosó megnyitásán

A pénz és a befolyás nyomvonala világos. Washington ritka lehetőséget kap arra, hogy egy dél-kaukázusi kereskedelmi ütőér szabványait és finanszírozását alakítsa, és az amerikai jelenlét elkerülhetetlenül az infrastruktúrán túl a gazdasági és politikai befolyásra is kiterjed.

A vesztesek köre is kirajzolódik. Egy Meghrin át vezető, orosz felügyeletű útvonal Moszkvának olcsó és biztonságos kapcsolatot adott volna az iráni vasúthálózathoz, beteljesítve Putyin régi álmát egy Oroszországot a Perzsa-öböllel összekötő észak-déli folyosóról. Ez a terv most lekerült az asztalról.

A normalizáció kézzelfogható lépésekben is megjelenik. Aliyev feloldotta az Örményországgal szembeni tranzittilalmat, és 2025 decembere és 2026 márciusa között Azerbajdzsán több üzemanyag szállítmányt küldött Örményországnak vasúton, Grúzián keresztül.

Teherán mindezt a befolyási övezete elleni támadásként éli meg, és a hangnem helyenként nyílt fenyegetésbe csap át, egészen a hormuzi hajóforgalom korlátozásának emlegetéséig.

Hogyan ér el a Zangezur-folyosó a magyar és EU-érdekekig

A láncszem, amelyet a magyar sajtó ritkán mond ki, a Középső folyosó, vagyis a Kínát Európával a Kaszpi-tengeren át összekötő útvonal. A Zangezur-folyosó betölti a Középső folyosó hiányzó hézagát: kiépülve a közép-ázsiai áru közvetlenül juthat Azerbajdzsánon át Törökországba és Európába, Irán és Oroszország megkerülésével.

A tét nem elvont. A kaszpi átkelés forgalma 2024-ben több mint 63 százalékkal nőtt, és 4,1 millió tonnát ért el, szemben az orosz invázió előtti félmillió tonnával.

Brüsszel pénzben is komolyan elkötelezte magát. Az Európai Bizottság 2024 januárjában 10 milliárd eurós, majd a 2025 áprilisi szamarkandi csúcson további 12 milliárd eurós vállalást jelentett be Közép-Ázsia és a Kaukázus fenntartható közlekedési összeköttetéseire.

Az érintettség a magyar pénztárcáig fut, hiszen az uniós költségvetéshez Magyarország is hozzájárul, az pedig, hogy honnan és milyen úton érkezik az ipari alapanyag és a fogyasztási cikk, közvetlenül hat a hazai ellátási láncokra és árakra.

Az energiaoldal külön réteget ad. Ugyanaz a folyosó, amely konténereket visz nyugatra, az azeri gázt is szállítja, hogy az ország gáza már 16 országba jut el, ebből tíz uniós tagállamba, az európai szállítások pedig 2025-ben nagyjából 60 százalékkal haladták meg a 2021-es szintet. Egy orosz gázról fokozatosan leváló Európában ez közvetlenül érinti azt a kérdést, honnan fűti otthonát és működteti iparát a kontinens, Magyarországgal együtt.

A Polkorrekt véleménye

A nagyhatalmak egy maroknyi kilométernyi hegyi földsávon át tologatják Eurázsia jövőjét, és a béke jelszava mögött kőkemény érdekek feszülnek. Washington stratégiai éket vert Oroszország és Irán hátsó udvarába, miközben a folyosó tényleges haszna és kockázata az örmény és azeri lakosságon csapódik le, akiknek a feje fölött 99 évre döntöttek.

A magyar közönség megérdemli, hogy ne csak akkor halljon a Zangezur-folyosóról, amikor a hatása, a megváltozott szállítási útvonalak és energiaforrások már az itthoni árakban jelennek meg. A valódi kérdés nem az, ki vágja át az ünnepi szalagot Washingtonban, hanem hogy Európa a saját stratégiai kiszolgáltatottságát oldja-e ezzel, vagy csak egy újabb nagyhatalomtól teszi függővé magát.