Talpra Magyarok: a Tisza beszállt a pártalapítványi gépezetbe

Talpra Magyarok: a Tisza beszállt a pártalapítványi gépezetbe

A Magyar Péter vezette kormány csendben, egyetlen határozattal nyitotta meg a közpénzcsapot a saját pártalapítványa felé. Az 1211/2026. (VI. 25.) Korm. határozat 887 258 069 forintot irányít a Talpra Magyarok Alapítványhoz, abból a rendszerből, amelynek átalakítását a Tisza ellenzékből hónapokon át ígérte.

Az új költségvetési sor a Magyar Közlöny 79. számában bukkant fel, és nem egy másik alapítványtól vett el pénzt, hogy a választási eredmény szerint a Tiszának járó részt eleve tartalékként könyvelték el, mert a pártnak addig nem volt alapítványa, amelynek a nevére írhatták volna.

Mit tartalmaz a Talpra Magyarok határozata

A jogi háttér önmagában rendben van. A Kormány az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 33. paragrafusa alapján járt el, amely pontosan az ilyen, fejezeten belüli átcsoportosításokra szolgál. A határozat először létrehozza az új alcímet, hogy a Magyarország 2026. évi központi költségvetéséről szóló 2025. évi LXIX. törvény I. Országgyűlés fejezetén belül a Pártalapítványok támogatása cím a 13. Talpra Magyarok Alapítvány megnevezéssel bővül.

A melléklet mutatja meg, honnan érkezik a forrás. Az összeg a pártalapítványi keret tartalékalcíméről, az egyéb működési célú kiadások jogcímen csökken 887 258 069 forinttal, és ugyanennyivel nő az új Talpra Magyarok soron. A fejezet végösszege nem változik, az átcsoportosítás egyszeri jellegű, a felelős a pénzügyminiszter, a határidő azonnali. A folyósítás teljes egészében az első negyedévre esik.

Aki tehát azt állítaná, hogy itt valaki ellopott közel kilencszázmilliót, az hazudna. A pártalapítványi támogatás minden választás után átrendeződik a szavazatarányoknak megfelelően, a Tisza pedig mandátumot szerzett. Az alapítványnak jogszabály alapján jár a támogatás, a kifizetéshez pedig kell a költségvetési sor. Ez a része könyvelés, nem korrupció.

A legnagyobb tétel a Talpra Magyaroké lett

Egy adat azonban élesebbé teszi a képet. Ugyanabban a választás utáni elosztásban a Fidesz pártalapítványa, a Szövetség a Polgári Magyarországért 614 millió forintot kap, a Mi Hazánk Alapítvány 92 milliót, a KDNP Barankovics István Alapítványa 3 milliót, a DK Új Köztársaságért Alapítványa pedig 17 milliót.

A Talpra Magyarok 887 milliója így nemcsak új tétel, hanem rögtön a legnagyobb is, magasabb a Fidesz alapítványának járó összegnél. A párt tehát nem egyszerűen belépett a rendszerbe, hanem azonnal a legnagyobb haszonélvezője lett.

Amit a Tisza ígért a pártalapítványokról

A valódi ügy nem a jogszerűségnél kezdődik, hanem a saját szavaknál. Magyar Péter 2025 nyarán a közösségi oldalán nevesítve beszélt erről a rendszerről. A jelenlegi pártfinanszírozást átláthatatlannak, pazarlónak és a valódi támogatottságot figyelmen kívül hagyónak minősítette. Ígérete szerint a Tisza 2026-tól gyökeresen átalakítja a pártfinanszírozást, a frakciótámogatást és a pártalapítványok támogatását is.

A 2026 februárjában bemutatott, 140 oldalas pártprogram ezt már konkrét tervként rögzítette. A dokumentum a központi költségvetési és frakciótámogatások csökkentését, valamint a pártalapítványi finanszírozás átszabását is tartalmazta.

A háttérbeszélgetésen a párt szakértői a pártalapítványi rendszer teljes átalakításáról beszéltek, miközben a tervek szerint az egy százalékot elérő pártok továbbra is részesülnének állami forrásból.

Volt egy időszak, amikor a Tisza épp azzal érvelt, hogy nincs is pártalapítványa, és ezt erénynek állította be. Az elmúlt évtizedekben minden parlamenti frakcióval rendelkező pártnak volt ilyen háttérintézménye. A párt 2026 májusáig nem rendelkezett pártalapítvánnyal, a júniusi határozat hozta létre a hozzá tartozó költségvetési sort, méghozzá rögtön 887 258 069 forint kíséretében.

A kontraszt, amit nehéz feloldani

A Tisza tehát nem átalakította a kifogásolt szerkezetet, hanem belépett a Talpra Magyarok Alapítvánnyal. A reform helyett az első konkrét lépés az volt, hogy a párt háttérintézménye közpénzhez jutott azon a finanszírozási csatornán, amely a pártok működését segítő alapítványokról szóló 2003. évi XLVII. törvényen alapul, és amelyet eddig a Fidesz alapítványa, a Szövetség a Polgári Magyarországért is használt. A struktúra ugyanaz maradt, csak a kedvezményezettek között jelent meg egy új név.

A párt védhető ellenérve nem alaptalan. A régi szabályozás még hatályban van, a választás lezárult, a támogatás jár, és amíg az új rendszer nem lép életbe, a meglévő kereteken belül kell gazdálkodni. A kormány emellett benyújtotta a nagy korrupcióellenes és átláthatósági csomagot, amely az Integritás Hatóságot erősíti, szigorítja a vagyonnyilatkozati rendszert, és állami visszavételt ír elő a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok vagyonára. A Tisza logikája szerint a Talpra Magyarok finanszírozása csak átmenet a régi rendszerben.

Egy pontosítás a tisztesség kedvéért ide tartozik. A Tisza ígérete sosem arról szólt, hogy lemondana az állami pénzről. Éppen ellenkezőleg, a párt azt sérelmezte, hogy ötvenkét százalékos támogatottság mellett állami forrás nélkül, közösségi finanszírozásból működik, miközben kétszázalékos pártok százmilliókat kapnak. Ebből a szempontból a támogatás felvétele következetes a korábbi panasszal, hiszen a párt végre megkapja azt, amit a saját olvasatában a támogatottsága alapján megérdemel.

A kisember nézőpontjából mégis marad egy kényelmetlen kérdés. Ha a Tisza tényleg gyökeresen át akarja alakítani a pártalapítványi rendszert, miért az volt az első lépés, hogy beszállt ebbe a rendszerbe és felvett belőle közel kilencszázmilliót, ahelyett hogy előbb a reformot tette volna le az asztalra? A majd átalakítjuk, de addig is felvesszük logika pontosan az, amit ellenzékből a hatalmon lévőknél kifogásoltak.

A Polkorrekt véleménye

A hatalom logikája a székcserétől nem változik, csak a kedvezményezett neve lesz más. A Tisza ellenzékből a pártalapítványi rendszer átalakítását ígérte, kormányon viszont az első konkrét lépése az volt, hogy 887 258 069 forint közpénzt irányított a saját alapítványához ugyanazon a csatornán, amelyet korábban élesen bírált, ráadásul rögtön a mezőny legnagyobb tételével. Lehet rá magyarázat, az átmeneti állapot és a jogos részesedés érve is védhető, a kisember számára azonban a tanulság ugyanaz marad, mint a vendégmunkás vagy a rezsi

Andrew J. Collins