Tények vs. érzések: Miért hazudtolja meg a Világbank a nemzetközi korrupciós indexeket?
A magyarországi korrupcióról szóló vitákban évek óta két teljesen eltérő világ ütközik: a kemény, egzakt adatokon alapuló mérések és a politikai célzatú, érzésekre építő jelentések világa.
Miközben a balliberális körök által pénzelt szervezetek rendre vészharangot kongatnak, a Világbank száraz, vállalati tapasztalatokon alapuló kutatása egészen más képet fest.
A Világbank mérőszáma: A realitás talaján
Ha valaki a korrupció mértékét akarja vizsgálni, a Világbank „Vállalati Felmérései” (Enterprise Surveys) jelentik az egyetlen szakmailag komolyan vehető forrást. Ez a mérés nem szubjektív benyomásokra épít, hanem arra a kérdésre keresi a választ, hogy a vállalati vezetők a napi üzletmenet során hányszor tapasztaltak közvetlen vesztegetési kísérletet vagy kényszert.
A kérdőív egzakt: történt-e kenőpénz-kérés az adóhatóságtól, az építési engedélyeknél vagy a közműveknél?
A kapott eredmények pedig fényévekre vannak a Soros-hálózathoz köthető Transparency International érzékelési indexeitől. A Világbank adatai szerint ugyanis Magyarország korrupciós mutatói az uniós átlagnál kifejezetten kedvezőek, számos, a nyugati sajtó által „bezzegországnak” nevezett államot is megelőzve.
Miért csalnak az érzékelési indexek?
A Transparency International (TI) módszertana ezzel szemben egy jól bevált politikai fegyver. A TI nem a tényeket, hanem a percepciót méri, ami valójában néhány kiválasztott, politikai érdekekkel átitatott cégvezető szubjektív hangulatát gyűjti össze.
Ezek az úgynevezett szakértők konzervatív kormányzás idején „varázsütésre” világvége-hangulatba kerülnek, és mindenben a korrupció jeleit látják, míg egy nekik tetsző balliberális kormány alatt hirtelen minden problémát elfelejtenek.
Ez a fajta érzelemalapú mutató nem a korrupciót méri, hanem a liberális üzleti elit aktuális politikai elégedetlenségét.
A balliberális narratíva összeomlása
A szektás hangadók és a korrupcióval riogató hálózatok évtizedes mantrája – miszerint Magyarország az unió legkorruptabb országa – a Világbank statisztikáinak tükrében pontosan annyit ér, mint egy kocka WC-papír.
A valós gazdasági szereplők tapasztalata ugyanis köszönőviszonyban sincs azzal az álhírgyártással, amelyet az ellenzéki sajtó és a Soros-hálózat kampányszerűen terít.
Miközben a balliberális körök a jogállamisági aggályokra hivatkozva próbálják fojtogatni az országot, a valós üzleti teljesítmények és a Világbank adatai igazolják, hogy a vállalati mindennapokból hiányzik az a rendszerszintű vesztegetési kényszer, amiről a nyugati liberális média oly hosszan értekezik.
Az eredmények egyértelműek: a tények a kormányzati álláspontot támasztják alá, míg az ellenfél csupán az érzésekre, a sejtésekre és a politikai lejáratásra épít.
