Éles ideológiai viták az új kormány körül: Az úrnapi körmenet betiltásának lehetőségével érvelt a leendő egyházügyi államtitkár

Komoly politikai és egyházi hullámokat vet Heidl György filozófiatörténész személye, aki a sajtóértesülések szerint a Tarr Zoltán vezette Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért felelős Minisztérium egyházügyi államtitkára lehet.

A figyelem középpontjába a szakember egy korábbi, nagy port kavart nyilatkozata került, amelyben a gyermekvédelmi törvény jogi gumifogalmait kritizálva kifejtette: a hatályos szabályozás alapján elvileg akár a katolikus úrnapi körmenetet is be lehetne tiltani.

Az új kormányzati struktúrában az egyházakkal kapcsolatos feladatok és hatáskörök a Tarr Zoltán által irányított Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért felelős Minisztérium alá tartoznak.

A Magyar Hang információi szerint a tárca egyházügyi államtitkári posztjára Heidl György filozófiatörténész a legesélyesebb jelölt. A leendő államtitkár személye és korábbi szellemi állásfoglalásai miatt azonban máris össztűz alá került az új adminisztráció.

A bírálók elsősorban Heidl Györgynek a Válasz Online-nak adott korábbi interjúját idézik, amelyben a szakember a gyermekvédelmi törvény gyülekezési jogot érintő korlátozásait elemezte. Heidl a diskurzus során arra mutatott rá, hogy a gyermekek „testi, szellemi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének veszélyeztetése” jogilag annyira tág és szubjektív fogalom, hogy a jogalkotói szándéktól függően szinte bármilyen nyilvános rendezvényre ráhúzható – katolikusként pedig, mint fogalmazott, a törvényszövegről elsőként az úrnapi körmenet jutott eszébe.

Soros-diploma és nemzetközi kutatások a háttérben

Heidl György a hazai tudományos élet elismert szereplője. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora, valamint a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának (PTE BTK) volt dékánja. Életrajzának azon pontja, miszerint éveken át tanult a Soros György által alapított Közép-európai Egyetemen (CEU), máris a politikai viták kereszttüzébe állította. Heidl 1997-ben szerezte meg második diplomáját az intézményben, majd később PhD-fokozatát is ott védte meg.

A filozófiatörténész egy korábbi személyes bejegyzésében nyíltan felvállalta és megvédte egyetemi éveit, hangsúlyozva a CEU szakmai értékét:

„Soha, egyetlen hazai tudományos intézménytől nem kaptam annyit, mint a CEU-tól. Szent Ágoston életművét, a keresztény teológiai és filozófia hagyományt kutattam, és igen, Soros-ösztöndíj segített abban, hogy akkor már három gyermekkel albérletet találjak Budapesten, nemzetközi konferenciákra jussak ki”

– írta, hozzátéve, hogy a támogatás révén kutathatott a pápai Lateráni Egyetem patrisztikai intézetében (Istituto Patristico Augustinianum) is, amely a világ legmagasabb szintű katolikus teológusképző központja.

A Heidelbergi Káté mint jogi hivatkozási alap?

Az interjúban kifejtett elméleti argumentációja szerint az Úrnapja – amely a pünkösd utáni második héten az oltáriszentségben valóságosan jelen lévő Krisztus testét és vérét ünnepli – közterületi körmenetekkel jár, a hatályos magyar jogszabályi környezetben pedig egy ilyen esemény is támadhatóvá válhatna egy radikális jogértelmezés szerint.

Heidl elmondta, hogy a magyar református egyház alapvető hittételeit tartalmazó Heidelbergi Káté 80. kérdése a mai napig úgy fogalmaz, hogy a „pápista mise kárhozatos bálványimádás”. Bár 2012-ben volt zsinati vita arról, hogy ezt a szigorú kitételt legalább lábjegyzeteljék, a református zsinat nagy többséggel elutasította a módosítást.

A leendő államtitkár ebből azt a provokatív jogi következtetést vonta le, hogy ha a hivatalos református dogmatika szerint az úrnapi körmeneteken „kárhozatos bálványimádás” valósul meg a közterületen, akkor a gyermekvédelmi törvény szellemében fel lehetne lépni ellene, hiszen egy gyermek lelki épségére mi sem lehetne veszélyesebb, mint maga az örök kárhozat propagálása.

Heidl ezzel a példával kívánta illusztrálni, hogy a gumiszabályok alapján a vallási hagyományok éppúgy korlátozhatóvá válhatnak, mint a Pride-felvonulások. A politikai ellenfelek szerint ugyanakkor a nyilatkozat azt bizonyítja, hogy a leendő egyházügyi vezető közelebb érzi magához a liberális jogvédő rendezvényeket, mint a történelmi egyházak hagyományos szertartásait.