NYT: Katar évekre beragadhat az olajkrízisbe – a Hormuzi-szoros megnyitása sem oldaná meg azonnal a helyzetet

Még a Hormuzi-szoros esetleges azonnali megnyitása esetén is évekbe telhet, mire Katar olajtermelése visszatér a háború előtti szintre – figyelmeztet a The New York Times (NYT).

A Perzsa-öböl menti állam a jelenlegi közel-keleti konfliktus egyik legnagyobb vesztesévé vált, mivel szomszédaival ellentétben teljesen híján van az alternatív exportútvonalaknak.

Míg Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek rendelkeznek olyan szárazföldi csővezetékekkel, amelyekkel megkerülhetik a blokád alá vett tengerszorost, Katar földrajzi csapdába esett.

Rakétatámadások és milliárdos veszteségek

Az iráni blokád kezdete után a QatarEnergy állami óriásvállalat szinte azonnal kénytelen volt bejelenteni, hogy képtelen teljesíteni a nemzetközi exportszerződéseit. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy két héttel később iráni rakéta- és dróntámadások érték a kulcsfontosságú Ras Laffan-i üzemet, ami a katari termelési kapacitás azonnali 17%-os visszaesését okozta.

Elemzői becslések szerint a QatarEnergy már eddig is milliárd dolláros veszteségeket könyvelhetett el, és a szoros zárva tartásának minden egyes napja újabb százmilliókba kerül az elmaradt haszon és a veszteglő hajók bérleti díjai miatt. Ennek következtében a Nemzetközi Valutaalap (IMF) drámai előrejelzést adott ki: Katar gazdasága idén várhatóan 8,6%-kal fog zsugorodni.

Összeomló turizmus és méregdrága import

A háború porrá zúzta Katar azon ambícióit is, hogy a térség turisztikai, üzleti és pénzügyi központjává váljon. Korábban a Forma–1-es futamoktól a különböző világkupákig folyamatosak voltak a sportesemények, mostanra azonban a külföldi látogatók száma drasztikusan visszaesett a nyugati országok utazási korlátozásai miatt. A transznacionális vállalatok evakuálták a munkatársaikat.

A Turisztikai és Utazási Világtanács (WTTC) adatai szerint a Közel-Kelet naponta 600 millió dollár turisztikai bevételtől esik el a konfliktus miatt.

Katar ellátása is veszélybe került, hiszen élelmiszer-szükségletének 90%-át importból fedezi. A korábban tengeren érkező európai frissárut és amerikai gabonát most méregdrága légi útvonalakon, vagy Szaúd-Arábián keresztül, teherautókkal kénytelenek az országba juttatni. Bár az olyan luxustermékek ára, mint a Tanzániából repülővel hozott avokádó, a masszív állami szubvencióknak köszönhetően egyelőre csak 5–10%-kal nőtt, a megélhetési költségek szinten tartása hatalmas terhet ró az államkasszára.

Kik profitálnak a közel-keleti háborúból?

Miközben a szoroson keresztüli szállításoktól közvetlenül függő országok (Katar mellett Irak és Kuvait) gazdaságilag térdre kényszerültek, a globális energiapiac átrendeződéséből két nagyhatalom profitált a legtöbbet:

Az Egyesült Államok rohamtempóban növelte az olaj és a dízel exportját a kieső közel-keleti források pótlására. Oroszország tengeri exportvolumene ugyan némileg csökkent, a kilőtt világpiaci áraknak köszönhetően azonban így is nettó nyertese lett a krízisnek. Vlagyimir Putyin orosz elnök márciusban óvatosságra is intett, figyelmeztetve a kormányát, hogy ne pocsékolják el az olajár-emelkedésből származó váratlan pluszbevételeket.