Meglepő jelenetek a Parlamentben: Románul esküdött a Tisza Párt képviselője

Az Országgyűlés szombati alakuló ülésén a Tisza Párt frakciójának egyik tagja, Dr. Gurzó Mária keltett komoly feltűnést és váltott ki éles vitákat azzal, hogy képviselői esküjét nem magyarul, hanem román nyelven mondta el.

Bár a törvényi keretek lehetőséget biztosítanak a nemzetiségi származású képviselőknek, hogy anyanyelvükön is megerősítsék fogadalmukat, a politikai közvélemény egy része értetlenül áll az eset előtt, különösen egy olyan párt delegáltja esetében, amely a nemzeti megújulás jelszavával került a törvényhozásba.

Dr. Gurzó Mária mellett más tiszás politikusok is éltek a többnyelvűség lehetőségével, így a Parlament falai között szombaton a lovári, a beás és a horvát nyelv is felhangzott az eskütételek során, ami sokak szerint a nemzeti egység szimbolikus erejét gyengítette az alakuló ülés méltóságteljes pillanataiban.

A képviselőnő személye nem először kerül a kritikusok kereszttüzébe, neve ugyanis már Magyar Péter országjárása során bejárta a sajtót egy emlékezetes és kínos baki kapcsán. Dr. Gurzó Mária volt az a politikus, aki egy

nyilvános szereplése alkalmával Oroszországnak nevezte Orosházát,

ami már akkor is komoly kétségeket ébresztett a választókban a felkészültségét és a hazai viszonyok ismeretét illetően. Ez a korábbi incidens most, a román nyelvű eskütétellel összefüggésben új értelmet nyert a nemzeti oldal bírálói számára, akik szerint a Tisza Párt képviselője nemcsak a földrajzi nevekkel, hanem a magyar államiság legfontosabb jelképeivel és hagyományaival is hadilábon áll.

Az eset rávilágít a Tisza Párt belső összetételének ellentmondásaira és arra a liberális szemléletre, amely a nemzeti minimum helyett a multikulturalizmust és a szimbolikus különutakat részesíti előnyben a Parlamentben.

Miközben a párt vezetése a magyar érdekek képviseletéről beszél, képviselőik ilyen típusú megnyilvánulásai sokakban azt az érzést keltik, hogy az új frakció tagjai számára a magyar nyelv és a nemzeti identitás másodlagos kérdés csupán. A román nyelvű eskü és a korábbi „oroszországi” nyelvbotlás együttesen egy olyan politikusi portrét festenek le, amely a nemzeti érzelmű választók számára nehezen összeegyeztethető a magyar törvényhozás szellemiségével.