Politikai szappanopera és családi nepotizmus egy új magyar regényben

A helyszín egy fiktív, kelet-közép-európai kisország, ahol a történelem nem folyik, hanem inkább sűrű, ragacsos masszaként telepszik rá a jelenre.

Választások után vagyunk. A győztes MP (akinek monogramja mögött felsejlik a hatalom vágya és a múlt súlya) a megtisztulás ígéretével érkezett. A nép pedig, mint aki régóta éhezik a tisztességre, mohón befogadta a nepotizmusmentes jövő képét.

Ám a függöny mögött egy olyan szappanoperába illő családi-politikai háló feszül, ahol a pozíciókat nem érdemek, hanem ágyak és asztalok mellett osztják.

A történet középpontjában nem is a nagypolitika, hanem az a fojtogató hűségrendszer áll, ahol az igazságügyi miniszter a sógor, a volt feleség a bukott előd, és ahol a múltat – a kommunista bíró nagyapa, a „Jogerős Pál” véres ítéleteit – átfestik a forradalmi nosztalgia mázával. Ebben a világban a nők nemcsak díszletek, hanem stratégiai pontok: hol feláldozható bírók, hol a háttérből mozgató acélos anyák, hol pedig a liberális jogvédelem nevében hallgató megmondóemberek.

Tóth Kriszta írása alább, változtatások nélkül.

Gondolkozom egy új regényen. Mit szóltok az eddigi vázhoz?

A helyszín egy kisebb ország, ahol épp választások után vagyunk. Kicsit szappanoperásra venném a figurát. A leendő miniszterelnök – legyen a monogramja most a játék kedvéért MP -, a húga még az előző évben hozzáment egy fess úriemberhez, aki négy gyermeket hagyott hátra az előző válásából. Merész a csaj, na. MP meg mondjuk kinevezi a sógorát igazságügyi miniszternek. Teszi ezt annak ellenére, hogy a korábbi kampány fő üzenete épp az volt, hogy leváltják az előző kormány – szerintük – uram-bátyám rendszerét, a nepotizmust rossz dolognak gondolják, a nép meg persze megzabálta ezt.

Majd egyeztetnem kell valami kommunikációs szakival, milyen magyarázatot tegyek bele, miért nem akadnak ki ezen a szavazói. Ezen majd még sokat kell dolgoznom, az biztos.

Aztán gondoltam egy olyan szálra is, hogy az új igazságügyi miniszternek is van egy lánytesója, az meg MP volt feleségének a testvéréhez ment hozzá. Ja, MP volt felesége volt korábban az igazságügyi miniszter. Szóval értitek, ilyen keresztbe-kasul házasodások, olyan szappanoperásan. Elvált házaspár, volt férj megalázva érzi magát asszony karrierje miatt, bosszút áll, egyik testvére a másikét veszi el, a másik testvére az egyikét…

Legyen az, hogy MP is a felesége által került be korábban a politikai körökbe, annak jogán zsarolt ki magának zsíros állásokat, illetve miután alkalmatlansága miatt kirúgták, felügyelőbizottsági helyeket. Az olyan modernül hangzik. A válásuk után sokáig zsarolta is a feleségét, és amikor az már nem volt hajlandó tovább segíteni őt ebben, akkor kezdett „önálló” politikai karrierbe. Ehhez mit szóltok?

Tennék bele egy olyan csavart is, hogy MP húga is volt már korábban férjnél, neki meg az előző férje az új férj irodájába megy el dolgozni a kampány időszaka alatt, amikor már érződik, hogy ebből lesz valami. Lemond a férfiúi önérzetéről a pozícióért. Vagy valami ilyesmi. Az előző munkahelye meg mondjuk legyen a köztársasági elnöki hivatal.

És akkor ha már beúszott a képbe a köztársasági elnöki hivatal, akkor mondjuk legyen az, hogy MP nagybátyja… Nem, keresztapja! volt korábban az egyik köztársasági elnök. Ennek a volt köztársasági elnöknek a testvére meg MP nagyanyja.

Imádom a történelmi szálakat, szóval ezt azért lehet, hogy jobban kidolgoznám. Ha már MP nagyanyja, akkor adjunk karaktert a nagypapának is. Az is jogász. Nem, ő legyen bíró. Aham, lassan felsejlik előttem egy sztori… Egy becenév.

ogerős Pál. Mit szóltok hozzá? Majd utána kell néznem, nehogy legyen már ilyen a történelemben, nem szeretnék a valósággal semmilyen egyezést.

Lehetne nagyapának valami kellemetlen múltja. Mondjuk kommunista múlt. Ez ugye a miniszterelnök-aspiráns unokának persze kellemetlen, úgyhogy majd mindenféle nosztalgiázásokban „másképp” fog emlékezni rá. Pl. forradalmár hősként. De a regényből ki fog derülni, hogy valójában kommunista volt, abban az időben épített komoly bírói karriert, épp a valódi forradalmárok elleni ítélkezésekben segédkezett. Meg mondjuk volt egy tévéműsora is anno, ahol amolyan ÁVH-s jellegű figurákkal együtt „népnevelősdiset” játszott jogi kérdésekben.

Ki maradt még ki a sztoriból? Ah, igen, az anya. Egy erőss, a háttérből mindent irányító anya mindig kell az ilyen sztorikba. Ha már mindenki jogász, meg bíró, akkor legyen ő is az. Szintén valami magas vezetői pozícióban. Meg akkor legyen MP húga is az.

De várjunk csak, az nem összeférhetetlen, ha egy bírónak a testvére miniszterelnök, a férje meg igazságügyi miniszter? Ah… Hát jó. Akkor legyen az, hogy a hugica a férfiak karrierje miatt lemond a bírói karrierjéről. És akkor itt be is lehetne vonni valami feminista szálat, hogy milyen dolog, hogy a nőnek kell már megint a férfi miatt feláldoznia magát. Majd lehetnek benne mindenféle feminista megmondóemberek. Valami Vera. Mura Vera, Méra Vera… Ezt majd még kitalálom. Bár őt állítólag rendre az a vád éri, hogy csak akkor lép fel a nők védelmében, ha liberális hitvallású a nő. Ha konzervatív, akkor nem is áldozat. Szóval lehetne valami botrány a sztoriban ebből is, hogy itt meg mélyen hallgat.

Tudom, tudom, sok mindent ki kell még dolgoznom, meg szerintem ahogyan majd haladok vele, lesz itt még sok szereplő, meg összefonódó szálak, rokonsági-haveri kapcsolatok.

Eddig hogy tetszik? 🙃