Aggasztó állapotban az ukrán hadsereg

Ukrajna egyre súlyosabb mozgósítási válsággal küzd, ráadásul egy olyan időszakban, amikor a közel-keleti konfliktus elhúzódása komolyan visszavetheti az ország Oroszország elleni küzdelmét.

Az orosz felőrlő stratégia tehát működik, az ukrán hadvezetés a front tartása érdekében egyre inkább unortodox megoldásokra kényszerül. Ez persze még nem az összeomlás, ám az végső soron csak valamiféle külső beavatkozás révén kerülhető el. Ez egyelőre a nyugati fegyveres és pénzügyi támogatás, de egyszer eljön majd a diplomácia ideje is. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

„A Védelmi Minisztérium egy 300 milliárd hrivnyás (3,81 ezer milliárd forintos) hiánnyal, 2 millió körözött ukránnal – akik elkerülték a mozgósítást -, valamint 200 ezer engedély nélküli eltávozáson lévő katonával kerül a kezembe” – fogalmazott Mihajlo Fedorov ukrán védelmi miniszter a parlamentben azt megelőzően, hogy a kinevezéséről szóló szavazás megtörtént. Romló fegyelemről és súlyosbodó dezertálási hullámról számolnak be a frontparancsnok is. Az önkényes eltávozás leginkább két csoportot érint, a hosszú ideje szolgáló, kimerült katonákat, valamint azokat az újoncokat, akik frissen kerültek a hadseregbe. A sajtóban megszólaló parancsnokok szerint a dezertálásokért viselt felelősség elsősorban az államot terheli, amely nem biztosít elegendő tartalékot és nem változtat a mozgósítás jelenlegi gyakorlatán.

„A túl hosszú ideje szolgáló katonák kimerültek, a frissen besorozottak között pedig sokan olyanok, akiket erőszakkal vittek be a hadseregbe. Utóbbiak esetében gyakran előfordul, hogy meg sem érkeznek az alakulatukhoz. Akik pedig eljutnak a frontra, azok felkészületlenek”

A helyzetet jól illusztrálja, ahogy a Sziverszk védelmét ellátó 54. gyalogsági dandár új parancsnoka egy interjúban a város elvesztésének okairól beszélt. Vadim Csornij szerint az ott állomásozó katonák azt sem tudták, hogyan kell használni a fegyvereket. Elmondása szerint a frontra küldött újoncokat arra sem tanították meg, hogyan kell állásokat kialakítani, árkokat ásni és a fegyvereket használni. „A legminimálisabb ismereteik sem voltak a harcba lépésről, vagy a cselekvési algoritmusról, ha az ellenség közeledik. Nem tudták, hogyan kell likvidálni az ellenséget. Harci kiképzés nem volt, vagy csak papíron létezett” – nyilatkozta a dandártábornok, hozzátéve, hogy eközben a helyi vezetés a „felső szinteknek” szóló jelentésekben szisztematikusan hazudott a valós helyzetről.

„Az újoncok többsége már a kiképzőközpontokból szökik meg, ami a katonai rendszer további gyengülésére utal”

Közben a végső fázisban van az a mobilizációs reform, amelynek keretében az érintettek számára külön eljárásrendet dolgoznak ki, miután a behívás alól kibújó a nagyjából kétmillió hadkötelest levennék a területi hadkiegészítő és szociális támogató központok (TCK) körözési listájáról. De a területi toborzó központok alkalmazottait érintő incidensek is a növekvő társadalmi feszültségről árulkodnak. Az ukránok így nem számíthatnak gyors leszerelésre, a parancsnokság ugyanis a mozgósítás hatékonyságának fokozása nélkül jelenleg nem tudja megszervezni a rotációt. Az említett reform kulcsszerepet szán a rendőrségnek azzal, hogy bővítené a hadkötelesek felkutatására vonatkozó hatásköreit. A rendőrség parancsnoka azonban már most jelezte, nem fog tudni egyedül megbirkózni a mozgósítással. Ivan Vihivszkij mindenek előtt az állományhiányra hivatkozott, de azt is jelezte a rendőrség a háború után is a nyilvánosság szeme előtt fog dolgozni és az új feladat hosszú időre lerombolná a hírnevét.

„A reform része lenne a közvélemény ellenállására reagálva a kiszivárgott tervek szerint az is, hogy orosz mintára szerződéses hadsereget hozzanak létre”

Katonai és kormányzati körökben keringő nem hivatalos információk szerint az elképzelés az újoncok pénzügyi ösztönzőkkel történő vonzása érdekében a katonai fizetések emelésére alapozna. Így a hátországban szolgáló katonák fizetésének 50 ezer hrivnyára – ez majdnem 2,5-szerese a jelenlegi szintnek, és majdnem kétszerese a gazdaságban mért átlagfizetésnek -, a fronton harcolókét pedig a jelenlegi 100 ezer hrivnyáról 150 ezerre emelnék.

Ezt pontosította a minap maga az elnök. Zelenszkij elrendelte, hogy még ebben az évben biztosítsák a katonák leszerelésének lehetőségét, és jelentősen emeljék a fizetésüket. Az államfő három változásról számolt be a hadsereg júniusban induló reformja keretében. A hátországban szolgáló katonák illetménye a jelenlegi alig több mint 21 ezer helyett minimálisan 30 ezer hrivnya legyen, a fronton harcolóké pedig ennek a többszöröse. Jelenleg a tisztek körülbelül 25–30 ezer hrivnyát kapnak. Emellett megerősítenék a szerződéses rendszert. Jelenleg harci feladatokért legfeljebb 100 ezer hrivnyát lehet kapni, ha valaki az egész hónapot a frontvonalon tölti. Ezt a zsoldot a harci feladatok jellegétől és teljesítésétől függően 250–400 ezer hrivnyára emelik. Ezzel biztosítanák a meghatározott szolgálati időtartamokat és a lehetőséget arra, hogy már ettől az évtől kezdve, egyértelmű időbeli kritériumok alapján, fokozatosan leszereljék a már régóta szolgáló korábban mozgósítottakat.

Közben Olekszandr Szirszkij vezérezredes, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka alá is írta a frontvonalon szolgálatot teljesítő katonák kötelező rotációjáról szóló parancsot. Mint azt a Telegram csatornáján közölte, a parancsnokoknak biztosítaniuk kell annak feltételeit, hogy a katonák legfeljebb két hónapig maradjanak harci pozíciókban. „Katonáink rotációját előre meg kell tervezni, figyelembe véve a helyzetet, a harci műveletek jellegét, valamint a rendelkezésre álló erőket és eszközöket” – áll a bejegyzésben.

„Zelenszkij ugyanakkor azt nem fejtette ki, hogy mit ért a szerződéses elem alatt. Ha önkéntesek szerződéses toborzásáról van szó, akkor ilyenekből jelenleg nagyon kevés van. A drasztikus élőerő hiányt és a rotációt szakértők szerint csak úgy lehetne pótolni, a több százezer munkavállaló számára biztosított mentességet eltörölnék. Ezzel a gond az, hogy már most is égető a munkaerő hiány, és ennek enyhítésére Afrikából fogadnának be migránsokat. Vagy – ahogy újra elkezdték felvetni – 21, vagy akár 18 évre csökkentenék a behívási korhatárt”

Egyelőre azonban nem tudni, hogy valóban megvalósul-e az, amit Zelenszkij bejelentett, vagy csak ígéretekről van szó, amelyek célja a közhangulat javítása, valamint a kényszerbesorozással kapcsolatos állandó botrányok miatti negatív hangulat enyhítése. A másik probléma, hogy honnan lesz erre pénz. Jó eséllyel ezt is az EU finanszírozná, amit azzal igyekeznek elfogadtatni az európai társadalmakkal, hogy az ukrán hadsereg adná az európai védelem magját.

„Nagyon nehéz helyzetről beszélt az ukrán elnöki hivatal vezetője is. Kirilo Budanov kijelentette, hogy Ukrajna az elmúlt hat hónapban csak a minimális mozgósítási tervet teljesítette”

A politikus ugyanakkor a jelenlegi helyzetben teljesen természetes fejleménynek nevezte a toborzás problémáját. Emellett azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy egység nélkül az ukrán társadalom nem képes kitartani a háborúban, és még a legkedvezőbb feltételek mellett sem tud megvalósítani semmilyen döntést. Budanov korábban elismerte, az országot elhagyó ukránok nem szívesen térnek haza, most egyenesen kimondta, hogy az egység problémája ma az egyik kulcskérdés az ország számára. Szerinte az ukrán társadalomban veszélyes kettősség alakult ki, egyrészt tisztelet övezi a katonákat, másrészt viszont eltűrik a katonákat érő támadásokat. „Ha fennmarad az a helyzet, hogy egyszerre hős a katona, a védelmező, de hősnek számít a kibúvó is, akkor nem jutunk messzire” – hangsúlyozta.

Közben a kormányzó Nép Szolgája párt egyes képviselői a társadalom ellenállását látva azt javasolják, hogy a rendőrök, a határőrök és a nemzeti gárdisták egy részét is vezényeljék a frontra, emellett mozgósítsák a nyugdíjas katonákat, valamint a tartalékosokat. Az ilyen intézkedések szerintük lehetővé tennék Ukrajna számára, hogy fenntartsa a mozgósítási korhatárt. Egyre több szó esik ugyanis arról, hogy csökkentik ezt a korhatárt, Kijev ugyanis attól tart, hogy a háború még sokáig tarthat. Tavaly ősszel merült fel először, és egyre inkább napirendre kerül, hogy 23 évre csökkenthetik a mozgósítási korhatárt.

„Évről évre nő a szebbik nemhez tartozó katonák száma”

Jelenleg már 75 ezer nő szolgál az ukrán fegyveres erőknél, közülük 55 ezer katonaként teljesít szolgálatot. Eddig öt nő érdemelte ki az Ukrajna Hőse legmagasabb katonai kitüntetést. Hárman, sajnos, már csak posztumusz. Ukrajnában nincs kényszersorozás a nők számára, több ukrán városban is megjelentek ugyanakkor „Ukrajna védelme női ügy” feliratú plakátok, amelyeket sokan a nők kötelező sorozásának előkészítéseként értelmeztek. Már csak azért is, mert nemrégiben több olyan eset is napvilágra került, amelyekben egészségügyi végzettség nélküli nőket vettek fel a katonai nyilvántartásba. Ukrán nők arról számoltak be, hogy a „Rezerv+” alkalmazásban katonai beosztással találták meg saját profiljukat, holott soha nem nyújtottak be erre vonatkozó dokumentumokat. Sőt, egyeseket szökevényként köröz a hatóság, annak ellenére, hogy sosem kaptak behívót.

A kijevi vezetés emellett külföldi zsoldosok segítségével oldaná meg a hadseregben keletkező hiányt, és világszerte nyitna toborzóközpontokat. A javaslatot Mihajlo Fjodorov védelmi miniszter vetette fel, majd tanácsadója, Szergej Beszkresznov dolgozta ki a részleteket. Utóbbi szerint hatalmas összeggel kellene katonai feladatokra alkalmas embereket szállítani a hadseregbe a világ minden tájáról. Valamennyi jelentkező szerződést kapna, így nem „feketén” szolgálna a seregben. De felmerült már a tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek erőszakos mozgósítása is. Körülbelül 100 ezer sorkatonai korú külföldi él Ukrajnában, akiket egy hathónapos szerződés aláírásával köteleznének harcolni Ukrajnáért, vagyis az üzleti tevékenységhez és családi élethez való jogot összekötnék a katonai műveletekben való kötelező részvétellel.

„Nem meglepő, hogy már az ukrán politikai elit körében is nő az aggodalom a hadsereg helyzete miatt”

Kritikus a létszámhiány, a sorozás egyre erőszakosabb módszerekkel zajlik, és tömeges a dezertálás. Rekordszámú, 6127 panasz érkezett 2025-ben az ukrán emberi jogi ombudsmanhoz a sorozások miatt: több mint hatezren számoltak be jogsértésekről, kényszersorozásról és visszaélésekről. Dmitro Lubinec ombudsman szerint ez a háború kezdete óta 333-szoros növekedést jelent, és a számok egyértelműen azt mutatják, a probléma már nem elszigetelt túlkapások sora, hanem súlyos, rendszerszintű válság. A kérdéssel foglalkozó szakértők szerint a háború kezdete óta tizenhatszorosára nőtt a dezertálók száma, és csak az idei évben mintegy 100 ezer fős veszteséget jelentett ez Ukrajna számára. Roman Kosztenko ukrán újságíró szerint a dezertálók száma hamarosan elérheti a hadseregben szolgálók létszámát. A legnagyobb gondot azonban nem is ez jelenti, hiszen nagyjából négymillió hadköteles ukrán férfi meg sem jelent a kötelező adategyeztetésen, így gyakorlatilag nem is szerepelnek a rendszerben.

„Mindez arról árulkodik, hogy a hadsereg állapotát, a társadalom kitartását, az ország pénzügyi és gazdasági helyzetét, valamint a külső támogatás elszántságát nézve az orosz felőrlő stratégia bizony működik”

A fenti kijelentések ráadásul éles ellentmondásban állnak azzal – Kijev ezzel rendszeresen dicsekszik -, hogy erőik több orosz katonát ölnek meg, mint amennyit Moszkva havonta toborozni tud. A washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja CSIS elemzése szerint az orosz veszteségek körülbelül 2,5:1 arányban haladják meg az ukránokat. Az ukrán vezérkar 2026. áprilisi jelentései szerint az orosz hadsereg embervesztesége meghaladta az 1,3 millió főt, ebből 325 ezerre teszik a halottak számát. Az egymástól független demográfiai, fogyasztási, munkaerőpiaci és oktatási adatok rendszerszintű elemzése alapján az alapos kutatást végző egykori diplomata, Szabó József ezzel szemben arra jut, hogy Ukrajna ténylegesen ellenőrzött területein a népesség 22–24 millió főre csökkent, miközben a halálozási ráta megugrásából levezethető évi mintegy 150 ezer fős többlethalálozás a háború által generált veszteségek nagyságrendjét jelzi. Ebből a közvetlen harcokban elhunytak száma tavaly duplája lehetett az oroszokénak, amely veszteséget az elemző 2025-ben mintegy 60 ezerre tett, amihez jött még 120 ezer maradandóan sebesült.

„Azt nyugodtan kimondhatjuk, hogy Ukrajna helyzete még a saját és a szövetségeseinek az adatai szerint is aggasztó, ugyanis a jóval kisebb lakossága miatt a hosszan tartó vérveszteséget és a folyamatos mozgósítást nehezebben viseli”

A mozgósítási alsó korhatár ráadásul továbbra is 25 év. Azt az elnöki hivatal vezetője, Budanov is elismerte, hogy az orosz fegyveres erők nem tapasztalnak személyi hiányt, ráadásul végső esetben – jelenleg a fronton lévő orosz katonák számát mintegy 700 ezerre teszik -, hogy Moszkva szükség esetén mozgósítani tudja 23,5 millió fős potenciális tartalékát. Ez messze meghaladja Ukrajna képességeit, amely már most is élőerő hiánnyal küzd. „Nem, Oroszországnak nincsenek problémái – és az elkövetkező években sem lesznek” – mondta Budanov a Bloombergnek adott interjújában. Arról nem is beszélve, hogy Kijev továbbra is külföldi szövetségesei katonai és pénzügyi segítségére szorul, és fennáll a veszélye annak, hogy egyszer csak kifogy a forrásokból. Ezt a helyzetértékelést támasztja alá NATO-forrásokra hivatkozva a The Times is. Ukrajnának eszerint legalább 250 ezer további katonát kellene mozgósítania, és jelentősen több fegyvert beszereznie a fronton uralkodó helyzet megváltoztatása érdekében. E források szerint Ukrajna jelenleg a front legtöbb szakaszán személyi állományban és fegyverzetben is elmarad Oroszországtól, különösen a drónpilóták és a fedező csapatok számában.

„Pedig valamit tenni kell, hiszen a háborúnak egyelőre nem nagyon látszik a vége. Így érzi az ukrán lakosság is”

A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KMISZ) felmérése szerint az ukránoknak mindössze a 20 százaléka számít arra, hogy a háború 2026 első felében véget ér, míg 2025 őszén az ebben reménykedők aránya még 33 százalék, decemberben pedig 26 százalék volt. Eközben az intézet egy másik felmérése alapján az utóbbi időben egyre nagyobb támogatottsága van az ukránok körében annak az elképzelésnek, hogy a háború befejezése érdekében az ukrán erőket vonják ki a Donbasszból. Márciusban a megkérdezettek 33 százaléka támogatta általánosságban ezt a lehetőséget, míg áprilisban ez az arány 36 százalékra emelkedett. A felvetést márciusban a megkérdezettek 62 százaléka ellenezte, egy hónappal később azonban már „csak” 57 százalékuk. Ukrajnában egyre kevesebben hajlandóak elviselni a háborút addig, ameddig szükséges. Míg március elején a válaszadók 54 százaléka nyilatkozott így, addig április végére ez a szám 48 százalékra csökkent.

(moszkvater.com)