Figyelmeztetés egy megélt jövőből – amikor a szavakból valóság lesz

Megosztjuk ezt az írást, mert egy olyan nézőpontot tár elénk, amely nem itthoni elméletekből, hanem külföldön megélt tapasztalatokból indul ki. A szerző szerint azok a társadalmi és politikai folyamatok, amelyek ma még csak jelekben látszanak Magyarországon, máshol már végigfutottak – és súlyos következményekkel jártak.

A cikk nem feltétlenül ad végső válaszokat, de fontos kérdéseket vet fel a közbeszéd állapotáról, a politikai kommunikáció következményeiről, valamint arról, hogy az online térben megjelenő indulatok miként csapódhatnak le a valóságban.

Érdemes elolvasni és átgondolni Gulyás Virág szavait.

„Nem tudom elégszer elmondani: nem jós vagyok, csak én már láttam és megéltem, amit itthon a magyarok többsége még nem.

Éveken át tartottuk a normalitást Magyarországon azzal, hogy nem engedtük a palesztin tüntetéseket. Nem engedtük, hogy az utcáinkon megjelenjenek a H’masz és a H’zbollah zászlói.

Nem engedtük, hogy megjelenjen a „From the River to the Sea” (A folyótól a tengerig) szlogen skandálása, ami Izrael eltörlését követeli. Éveken át tartottuk a biztonságot a zsidó magyarok és a zsidó nem magyarok számára. Éveken át mondtuk az ősidők óta ismert axiómát: ami a zsidókkal kezdődik, nem ér véget náluk utána jönnek a keresztények.
Aztán láttuk a globalista agymosás első jeleit a Szigeten fellépni akaró Kneecap banda körül. Akik úgy akartak betörni a mainstreambe, hogy a színpadon a H’masz terrorszervezet szlogenjeit üvöltötték, a sok fiatal pedig — aki leginkább azt sem tudja, hol van Izrael vagy épp Gáza a térképen — skandálta, teli torokból üvöltve, mert ez a trend.

Aztán láttuk a „Szabadítsátok fel Palesztinát” üvöltözést a Hősök terén, a nagy rendszerbontó koncerten, ahol a káromkodás, alpáriság, drog és a Free Palestine tette le a nagy rendszerváltás alapkövét. És a rendszerváltó-megvezetett-harcos csak ismételte, amit a nyakuk körül keffiyhát viselő valaki mondott nekik. Mert éljen a csordaszellem.

Aztán ma, egy héttel a pszeudo-rendszerváltást követően már ott tartunk, hogy a közösségi média tele van azzal a követeléssel, hogy Magyar Péter ítélje el Izraelt, sőt, menjen háborúba, mert Izrael egy apartheid, egy genocídium, egy terrorista állam.

Én 14 éven át hallgattam már ezt az igényt és skandálást először Belgiumban, majd Amerikában.

Ebből jöttek aztán az utcai harcok, a zsidók és az őket támogatók verbális és fizikai abúzálása, majd megölése. Ez utóbbi nem költői túlzás, hanem a valóság. Mert az, amit online elkezdesz, a való világba is lecsapódik. Erről már többször írtam.
És most miért tartunk itt? Mert a még be nem iktatott miniszterelnök-jelölt már a kampánya alatt is hol ezt, hol azt mondott minden egyes témában — és tette ezt Izraellel kapcsolatban is.

Aztán megtörtént a választás: az első nemzetközi sajtótájékoztatón jelezte, hogy Magyarország leállítja az ICC-ből való kilépésünket, és újra oda fogunk tartozni, és betartjuk, amit be kell. (Idetartozik Bibi Netanyahu, izraeli miniszterelnök letartóztatása is — egy olyan bírósági végzés ez, ahol nem volt kivizsgálás. De erről majd máskor.)

Másnap MP meghívta Bibit az október 23-ai megemlékezésünkre. És tette ezt úgy, hogy meghívta Erdogant is — a diplomáciai érzéke fenomenális, ismét. E két ember ugyanis „megölné” egymást egy légtérben.

Itt érdekes meglátni azt is, hogy amikor Orbán Viktor hívta meg Bibit, akkor már másnap izzott a levegő, és „készek vagyunk utcára menni, hogy ezt megállítsuk” — az amerikai minta már ott állt kilövésre készen.

Amikor MP meghívta Bibit, akkor ugyanez a társaság (elenyésző kisebbség kivételével) csak hallgat. (Idetenném ugyanezt a kettős mércét a Szent Koronára való felesküdés köré is.)

És akkor itt vagyunk ma, április 21-én, amikor is már tényként tudjuk kezelni azt, ami tegnap elhangzott MP egy újabb sajtótájékoztatóján: Bibi Netanyahut le fogjuk tartóztatni.

Az a gond, hogy ez az arrogáns, lekezelő, „én mindent tudok” stílus lehet, hogy bevált most egy elérzékenyített társadalmi rétegnél itthon, de ez a stílus egy izraelivel szemben, egy Bibivel szemben röhej szimbóluma lesz. És ennek megkérdőjelezhetetlenül mi isszuk majd a levét.

Nem kell szervilisnek lenni Izraellel szemben, de azért én óva intenék mindenkit az új kormányban, hogy provokálni kezdje Izraelt.

Mára már a nemzetközi sajtó is hangos ettől — így a „Magyarország Brad Pittje” jelző elég gyorsan leváltotta az „akkor ki is ez a Magyar Péter és mit is akar” kérdéseket a külföldi sajtóban.

Jó lesz ez, Peti.

Ezek már mind lezajlottak Amerikában. Hónapokon át jeleztem a kampányban is a hasonlóságokat. Most is ezt teszem, és fogom is tenni, mert én már ezt megéltem, és tudom, hogy évek alatt ez hova vezet: halálhoz. Nem metaforikusan. Tényszerűen.

Innentől majd jön a Free Palestine utcai vonulás, majd megtaláljuk a magyar megfelelőjét a BLM-re is, például „non-NER”, és akkor majd felhatalmazást kap a csőcselék arra, hogy az utcán megverje azokat, akik szerinte NER-esek.
Ez mind-mind sablon.”

(Facebook)