Aszály a Homokhátságon: egy Balatonnyi víz tűnt el a föld alól
Az aszály a Homokhátságon nem néhány hetes baj, hanem évek óta mélyülő válság.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság szerint a Duna-Tisza közi Homokhátságról közel 2 köbkilométer, nagyjából egy Balatonnyi víz hiányzik a sokéves átlaghoz képest, a tényleges hiány pedig ennek a két-háromszorosa is lehet. A mostani hőség csak rátromfol egy régóta száradó tájra.
Egy Balatonnyi hiány a Duna-Tisza közén
A HungaroMet adatai szerint a 90 napos csapadékösszeg országosan 40-100 milliméterrel marad el a szokásostól. Az Agrárágazat összesítése alapján a 2026-os tavasz halmozott hiánya országosan elérte a 462 millimétert, az Alföldön és a Tisza vízgyűjtőjén pedig a 900 millimétert is meghaladta. A talajvíz a Homokhátság magasabb részein már hat méternél is mélyebbre húzódott, a kutak pedig sorra kiapadnak.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság szerint a sekély talajvízkészletek állapota különösen kedvezőtlen az Alföldön, ahol a szint több évtizede csökken. A folyamatot a fogyó csapadék és az erősödő párolgás mellett a nehezen ellenőrizhető magánkutakból történő vízkivétel is gyorsítja.
A hatóság szerint a baj nem egyszeri rossz év, hanem hosszú, lassú elapadás, amely a szikes tavakat is kiszárítja. A Pénzcentrum beszámolója szerint a hőség a vizeket is sújtja, a Dömsödi Holt-Duna-ágon a hétvégén nyolcvan-száz elhullott nagytestű halat számoltak a 31 fokos vízben.
Az aszály a vidék létkérdése
A kecskeméti Hiros beszámolója szerint az érintett gazdák a megélhetésükért küzdenek, mert a talajvíz drasztikusan csökken. A Homokhátság korábban gazdag termőföldje az Index riportja szerint helyenként már a sivatagi tájra emlékeztet, homokdűnékkel.
Aki itt gazdálkodik, annak a szárazság nem absztrakt klímahír, hanem a kút, amelyből kifogy a víz, és a termés, amely a tábla szélén szárad ki.
A gazdák már nem várnak a politikára
A térségben a földművesek egy csoportja a saját kezébe vette a védekezést. A magukat vízőrzőnek nevező gazdák és civilek árkokat zárnak le, kisebb gátakat építenek, a lehulló csapadékot pedig a tájban próbálják tartani. A szakértők szerint a kiváltó ok régóta ismert.
Évtizedeken át a vizet minél gyorsabban elvezettük az országból, ahelyett hogy visszatartottuk volna, így a csapadék nem szivároghatott vissza a talajvízbe.
Pénz van, kérdés, mire jut
A forrás látszólag megvan, a kérdés a végrehajtás. Az Agrárágazat szerint az állam a KEHOP Plusz programból 26,4 milliárd forintot fordít a Dél-Homokhátság vízpótlására és a bácskai területek ellátására. Az új kormány az első kormányülését Ópusztaszeren tartotta, a vízmegtartást pedig kiemelt ügynek nevezte. A pénz és a szándék azonban csak akkor ér valamit, ha a konkrét munkák gyorsan elindulnak, mert a hivatalos szólam szerint az ország víznagyhatalom, a kút mégis kiszárad.
Miért nem oldja meg a zivatar az aszály gondját
A HungaroMet szerint a hét közepén hidegfront és zivatarok érkeznek, a csapadék azonban rendkívül egyenetlen lesz. Az Agrárágazat szakértői világosan fogalmaznak. Ha esik is némi eső, annyi biztosan nem hullik, amennyi egy-két év halmozott hiányát pótolná. Egy nyári felhőszakadás a hőséget megtöri, a föld alól hiányzó Balatont viszont nem tölti vissza.
A Polkorrekt véleménye
A kiszáradt kút nem érti a kormányok közötti vitát. Az aszály ellen évtizedek óta lehetett volna tenni, a mulasztás pedig nem egyetlen ciklus számláján szerepel. A mostani kormány a vízmegtartást zászlóra tűzte, a tettek súlyát viszont a következő évek mutatják meg, nem a beszédek. A Polkorrekt a gazda kútját nézi, nem a pulpitust, mert a vidék jövője a talajvízen múlik, nem a szónoklaton.
