A hallgatás ára: Így bizonyította be a „független” sajtó, hogy a tiszás cenzúra már a mindennapok része
Miközben a magyar közéletet évek óta a kormányt célzó morális vádak és az átláthatósági követelések határozzák meg, egy friss statisztika végérvényesen leleplezte a balliberális sajtó kettős mércéjét.
Panyi Miklós fideszes politikus közösségi oldalán hívta fel a figyelmet arra, hogy a Magyar Péterhez és a Tisza Párthoz köthető botrányok körül hirtelen süket csönd ereszkedett azokra a médiumokra, amelyek korábban hetekig pörgették a kormánypárti politikusokat érintő, gyakran megalapozatlan vádakat.
A statisztika, ami leleplezi a sajtóelfogultságot
Az adatok magukért beszélnek, és éles ellentétben állnak a médiumok objektivitásról vallott önképével. Míg a tavaly ősztől a választásokig tartó időszakban a 24.hu, a HVG, a Telex és a 444 összesen 843 cikket publikált a kormánypárti „Zsolt bácsi”-narratívát sulykolva, addig a Magyar Péter testvérét, Magyar Mártont és a Kontroll.hu-t érintő súlyos vádak megjelenése óta ez a gépezet váratlanul leállt. Az elmúlt négy napban a felsorolt portálok közül összesen egyetlen egy szem cikk jelent meg a témában.
Hogy hogy jön össze a 843? Így:
- 24. hu: 191 darab cikk
- HVG: 311 darab cikk
- Telex: 185 darab cikk
- 444: 156 darab cikk
És mi van most? Tessék:
- 24. hu: 0 darab cikk
- Hvg: 0 darab cikk
- Telex: 1 darab cikk
- 444: 0 darab cikk
- Összesen: 1 darab cikk
Panyi Miklós kérdése ezért teljesen jogos: vajon ez az a „független-objektív” sajtórend, amelyet Magyar Péter és támogatói ígértek a választóknak? A számok világosan mutatják, hogy a balliberális média számára az erkölcsi kérdések csak addig fontosak, amíg azok a kormányt támadják. Amint a saját táborukat érinti a botrány, a tiszás cenzúra azonnal működésbe lép.
A Kontroll-interjúk és a zavaros tanúvallomások
A botrány középpontjában álló Bangó Sándor története egyre inkább egy gondosan megtervezett, de alapjaiban elhibázott politikai kampányra hasonlít. A férfi vallomása körül ugyanis sorra dőlnek be az állítások. Tavaly ősszel, amikor a Szőlő utcai javítóintézet egykori vezetője elleni eljárásban tanúskodott, Zsolt bácsi neve még fel sem merült. Hasonlóan hallgatott erről a DK elnökének, Dobrev Klárának adott anonim interjúja során is.
A fordulat áprilisban következett be, amikor a Kontroll.hu-nak adott interjúban hirtelen vádaskodni kezdett. Ám a történet itt is megroppant, és április 30-án a férfi jelezte, hogy nem tesz feljelentést, mert nem tudja bizonyítani az állításait, majd 24 órával később mégis újra feljelentést tett. A
vádak hihetetlenségét támasztja alá az a nyilvánosságra került hangfelvétel is, amelyen Bangó arról beszél, hogy 4 millió forintot kapott a miniszterelnök öccsétől, Magyar Mártontól, hogy megnevezze az állítólagos ragadozót.
A rendszer lehetetlensége és a lejáratás forgatókönyve
A Bangó által leírt szexuális zaklatás gyakorlatilag kizárható az intézet szigorú biztonsági protokollja miatt. Az épületbe való bejutás szigorú kamerás ellenőrzés, személyi igazolvány-ellenőrzés és részletes naplózás mellett történt – egy politikus éjszakai látogatása a teljes személyzet tudta és a digitális nyomok nélkül lehetetlen lett volna.
Nem ez az első eset, hogy a balliberális média egy teljesen megalapozatlan, mesebeli történettel próbál lejáratni egy politikai közösséget. Emlékezetes a tavaly őszi ózdi „Zsolt bácsis” történet, amelyről hamar kiderült, hogy teljes egészében kitalált, hiszen Ózdon nincs is gyermekotthon, az interjúalanyról pedig kiderült, hogy egy zavaros online prédikációkat terjesztő, elmeorvosilag is megkérdőjelezhető személy volt.
A mostani hallgatás tehát nem véletlen. A Tisza Párt körül kirobbant botrányok sora olyan mélyen érinti a politikai közösség hitelességét, hogy azt a balliberális média már nem tudja kikampányolni. A hallgatás itt a beismerés egy formája: a politikai hazugsággyár most saját csapdájába esett, és kénytelen asszisztálni a saját hiteltelenségéhez.
