Miért akarják az ukránok elszigetelni a Krímet?

Ukrajna fokozott dróncsapásokkal és logisztikai zavaró hadműveletekkel igyekszik elszigetelni a Krím félszigetet Oroszországtól.

Bár a kijevi vezetés célja a félsziget utánpótlási útvonalainak tűzellenőrzés alá vonása, a katonai szakértők szerint kizárólag drónokkal rendkívül nehéz tartós eredményt elérni szárazföldi offenzíva nélkül. A moszkvater.com oldalon megjelent elemzi, hogy vajon a Krím elszigetelése csupán taktikai nyomásgyakorlás-e Moszkvával szemben, vagy egy újabb nagyarányú déli frontvonali áttörés előkészítése zajlik-e, amely 2023-hoz hasonlóan döntő hatással lehet a háború további menetére.

Alább a cikk, változtatások nélkül.

„Az utóbbi időben elsősorban a félszigetet Oroszországgal összekötő szárazföldi folyosó mentén található utakon és hidakon az ukrán fegyveres erők fokozták a krími logisztika elleni támadásaikat. Ukrajna és Oroszország is azt állítja, hogy a fő cél a félsziget elszigetelése. Miért akarják az ukrán erők elszigetelni a Krímet, és mi fog történni ezután? Egyáltalán lehetséges-e ez kizárólag dróntámadásokkal? A kérdésre a Strana.ua kereste a választ.

Ukrajna a közeljövőben elszigetelheti a Krím félszigetet Oroszországtól. Erről beszélt Robert Brovdi, ismertebb nevén Magyar, az ukrán pilóta nélküli rendszerek erőinek parancsnoka, aki szerint az ukrán erők az elmúlt hónapban dróncsapásokkal több mint kétharmadával csökkentették a forgalmat a Rosztov-na-Donut a Krímmel összekötő R–280-as kulcsfontosságú utánpótlási útvonalon, amely állítása szerint akár egy hónapon belül teljes ukrán ellenőrzés alá kerülhet. A parancsnok szerint Ukrajna célja, hogy rendkívül megnehezítse az orosz hadsereg és hadiipar számára a Krím, illetve a megszállt területek ellátását. Elmondása szerint az elmúlt egy évben többszörösére nőtt az ukrán drónműveletek száma, miközben egységeik jelentős veszteségeket okoztak az orosz légvédelemnek és logisztikai hálózatnak. Ebben a szellemben igyekezett nyomást gyakorolni, és szólította fel a Krímben élő, 2014 után betelepült orosz állampolgárokat a félsziget elhagyására Refat Csubarov, a krími tatár nép Medzsliszének vezetője is.

„S hogy Miért akarják az ukrán erők elszigetelni a Krímet? A kérdés megválaszolásához három évet kell visszamennünk az időben, amikor szintén előtérbe került egy a déli fronton – az akkoriban egy 150 kilométeres szakasz Vuhledartól a Kahovka-víztározóig – készülődő támadás”

Az ukrán fegyveres erők célja a Krím felé próbáltak előretörni, hogy ezzel elvágják a szárazföldi folyosót, majd ezután csapásokkal a Krími-hídon és a félsziget tengeri útvonalain egy „elszigetelő” hadművelet indult volna. Ez rendkívül megnehezítené a Krím védelmét az oroszok számára, és visszavonulásra késztethetné őket. Mint ahogy a hidakra mért korábbi csapások is arra késztették az orosz hadsereget, hogy kivonuljon a Dnyeper jobb partjáról.

„Később a nyugati média arról számolt be, hogy a Krím elérésére irányuló hadművelet végső célja nem egy további offenzíva volt a félszigeten, hanem Moszkva rábírása Kijev feltételei szerint a tárgyalásokra”

Ez az ukrán elképzelések szerint azt jelentette volna, hogy Oroszország cserébe azért, hogy az ukrán fegyveres erők ne támadják meg a Krímet, beleegyezik Ukrajna NATO-csatlakozásába. Ezt az elméletet a Bankova akkoriban cáfolta, ám nagyon is logikusnak tűnt, hogy a Krím elvesztésének veszélye atomfegyverek bevetésére késztethette volna Oroszországot. Ezért aztán egyáltalán nem kizárt, hogy Kijev és nyugati partnerei az ukrán fegyveres erők Perekop felé történő előrenyomulását nem a félszigeten indított offenzíva előkészítéseként, hanem Moszkva elleni eszközként kívánták felhasználni.

„Az ukrán fegyveres erők 2023-as offenzívája azonban kudarcot vallott, ezért senki sem tudta meg, mi volt a Bankova valódi terve arra, ha az ukrán csapatok elérik a Krímet”

A Krím elszigetelése azonban, ahogyan azt a szárazföldi folyosó elleni jelenlegi támadásokból is láthatjuk, továbbra is foglalkoztatja Ukrajna katonai és politikai vezetését. Számukra a háborúban elért legnagyobb siker továbbra is a Herszoni terület jobb partján végrehajtott hadművelet, ahonnan az orosz csapatok kénytelen voltak kivonulni, miután az ukrán fegyveres erők rendszeresen támadni kezdték a hidakat és átkelőhelyeket, amely azzal fenyegetett, hogy elvágják az összes utánpótlási vonalat. Érdemes azonban megjegyezni azt is, hogy azóta az oroszok soha nem mutattak hajlandóságot a logisztikai fenyegetés miatti nagyszabású visszavonulásra. Tipikus példa erre a Kurszk megyében kialakult helyzet, ahol a Gluskovszkij járásban, a Szeim folyótól délre, az ukrán fegyveres erők folyamatosan támadták az átkelőket, az oroszok azonban 2024 nyarán megtartották pozícióikat.

„Továbbá, Oroszországban még mindig vita folyik arról, hogy mennyire volt katonailag célszerű az orosz csapatok kivonása a Dnyeper jobb partjáról”

Ahogy Krinki tapasztalatai is – itt egy ukrán helyőrség több mint hét hónapig kitartott egy kis területen – mutatják, hogy a Dnyeper folyó nem is jelent olyan leküzdhetetlen akadályt a logisztika számára. Ez különösen igaz, ha a tartott hídfő sokkal nagyobb, mint egyetlen falu. Továbbá 2022 november elejére az ukrán fegyveres erők offenzívája gyakorlatilag leállt. Addigra Oroszország már befejezte a mozgósítást, több ezer új katonát küldtek a frontra, és az élőerő probléma fokozatosan megoldódott. Az átkelőhelyeken rendszeresek voltak a csapások, de új pontonokat is rendszeresen bevetettek. Továbbá az ukrán fegyveres erőknek nem álltak rendelkezésre korlátlan számban Himars rakéták, ráadásul az oroszok hamarosan megtanulták azokat elhárítani, ami jelentősen csökkentette a hatékonyságukat. Továbbá a jobb parton az orosz hadsereg jelentős ukrán fegyveres erőket kötött le, amelyeket az orosz csoport kivonulása után többek között éppen a déli fronton indított offenzíva előkészítése céljából más területekre csoportosítottak át. A Wagner PMC lázadását követően még egy összeesküvés-elmélet is felmerült, miszerint Szurovikin tábornok, a különleges katonai műveletek akkori parancsnoka és Prigozsin közeli munkatársa szándékosan lobbizott a csapatok kivonásáért, hogy defetista érzelmeket szítson az orosz társadalomban, megnyitva az utat egy lázadásnak. Akárhogy is legyen, a herszoni régió jobb partjának példája még mindig élénken él Kijev fejében, nagyban meghatározza a stratégiáját, beleértve a Krímmel kapcsolatos elképzeléseket is.

„Két lehetséges forgatókönyv létezik, és ezek általánosságban emlékeztetnek a fent leírt 2023-as forgatókönyvekre”

Az első a Krím elszigetelésének felhasználása tárgyalási érvként, hogy így Moszkvát rávegyék a háború befejezésére vonatkozó feltételek elfogadására. A félszigetre vezető logisztikai útvonalak elleni támadásokat és az ebből fakadó krími üzemanyag hiányt már most is az egyik fő érvként emlegetik abban a narratívában, miszerint a háborúban Ukrajna átveszi a kezdeményezést, ezért Moszkvának el kell fogadnia az ukrán-európai békefeltételeket. Ebben az esetben azonban nem annyira az információs komponens a fontos, mint inkább az, hogy az ukrán fegyveres erők milyen mértékben okoznak vagy fognak okozni kritikus károkat a krími logisztikában.

Az utóbbi időben Kijev kijelentette, hogy a Krímbe vezető összes útvonal az ukrán fegyveres erők tűzellenőrzése alatt áll. A háború kezdete óta mindkét fél előszeretettel használja ezt a kifejezést, ami azt jelenti, hogy bizonyos utak állandó tűz alatt állnak. A gyakorlatban azonban ez általában nem jelenti azt, hogy ezek az utak teljesen járhatatlanok. Például Szlovjanszk és Kramatorszk összes bejáratát és kijáratát lövi az orosz tüzérség, azonban emberek élnek ott, és folyamatosan szállítják az élelmiszer készleteket. A Herszonba vezető összes út ugyanígy szinte állandó tűz alatt áll, de az élet ott is folyik, különösen a Dnyeper folyótól távol eső területeken. Az állandó tüzérségi támadások miatt a frontvonaltól több tucat kilométerre fekvő Zaporizzsja, Harkiv és Szumi is veszélyes hlynek számít, ezek a városok azonban korántsem kihaltak. Horlivkában is zajlik az élet még akkor is, amikor az a frontvonal közelében volt, és folyamatosan drónok repültek ott.

„A Krímbe vezető szárazföldi folyosó minimális szélessége alig 100 kilométer”

Az ukrán fegyveres erők jelenleg aktívan használnak közepes hatótávolságú – 100-150 kilométeres – drónokat, de a számuk például a Szlovjanszk és Herszon környékén repülő FPV drónok mennyiségéhez képest még mindig viszonylag kicsi. A Krímbe a szárazföldi folyosón keresztül történő üzemanyag szállítás nehézségei is nem elsősorban a légicsapások kockázatával, inkább a növekvő oroszországi üzemanyag hiánnyal függenek össze. A Krímbe vezető és a közelében lévő földszoroson lévő hidakra csapásokat mérnek. Csonharnál azonban már megépítettek egy pontonhidat. Ezenkívül a Kercsi-szoroson átívelő Krími-híd is működik, amelyet az ukrán fegyveres erők a közelmúltban nem támadtak. A csapások persze mind a szárazföldi folyosó mentén, mind pedig a Krími-hídnál eszkalálódhatnak. Ez növelni fogja a helyi lakosok nehézségeit, megzavarja a különféle áruk ellátását, és elvándorláshoz vezet.

„Azonban, ahogy más frontvonalbeli régiók tapasztalatai is mutatják, rendkívül nehéz nagy területeket szárazföldi csapatok előrenyomulása nélkül, pusztán dróncsapásokkal teljesen elszigetelni”

A második lehetőség tehát az, hogy az ukrán fegyveres erők új offenzívát indítanak délen azzal a céllal, hogy elérjék azt, amit 2023-ban nem sikerült elérniük. Elérjék Perekopot és elvágják a Krímbe vezető szárazföldi folyosót. Ezt a forgatókönyvet rendszeresen megvitatják Ukrajnában, Oroszországban és Nyugaton is. Az ukrán fegyveres erők az elmúlt hónapokban a legaktívabb ellentámadási műveleteiket is ebben a térségben – Sztyepnogorszk közelében, valamint a Donyeck, Zaporizzsja és Dnyipropetrovszk megyék találkozásánál (Olekszandrivszk iránya) – hajtották végre, amit egyes megfigyelők egy nagyobb előrenyomulás előkészítéseként is értelmeztek. Természetesen a Krímbe vezető szárazföldi folyosó mentén a logisztika elleni fokozódó támadások az orosz csapatok utánpótlási vonalait célozva ugyanezt a célt szolgálhatják. Elméletileg az ukrán fegyveres erők megkísérelhetik csapataik partraszállását a Dnyeper bal partján, és offenzívát indíthatnak a Herszoni területen.

„A Krímbe vezető szárazföldi folyosó tehát logisztikai szempontból továbbra is a front legsebezhetőbb szakasza”

Ennek a tervnek – ha egyáltalán létezik – azonban vannak korlátai. Először is, egy offenzíva most még nehezebb lenne, mint 2023-ban, a drónok légi fölénye ugyanis lényegében kizárja a gyors áttörések lehetőségét. Ezért csak lassú előrenyomulás lehetséges a frontvonal mentén, a támadó fél súlyos veszteségeivel. Arról nem is beszélve, hogy Kijevnek elegendő erő áll-e a rendelkezésre ilyen taktikához.

Másodszor, a logisztika elleni támadások minden bizonnyal jelentős károkat okozhatnak a frontot tartó egységeknek. De a front más szektorainak példája alapján kimondható, hogy a csapatok ott is – Szlovjanszk, Kramatorszk és sok más erődítmény – kitartanak, ahol a hátország több tíz kilométer hosszan tűz alatt van.

„A modern hadviselésben tehát még a logisztika rendszeres támadása sem garantálja az áttörést”

Harmadszor, ellentétben 2023-mal, az orosz csapatok keletről, Guljajpolje irányában történő előrenyomulása miatt a déli front 150 kilométerről 66 kilométerre csökkent. Ráadásul az orosz keleti szárny logisztikája nincs összekötve a Krímbe vezető szárazföldi folyosóval. Egyébként az orosz hadsereg továbbra is fokozatosan előrenyomul ebben a szektorban. Az ukrán fegyveres erők parancsnoksága megpróbálta orvosolni ezt a helyzetet azzal, hogy északról, Alekszandrivszkij irányából csapást mért a Guljajpolje csoportra, de némi siker ellenére sem tudták csökkenteni a déli front felett keletről lógó „púpot”. És régóta nem érkeznek jelentések az ukrán csapatok újabb előrenyomulásairól. Negyedszer, tekintettel az egyre bonyolultabb logisztikai helyzetre és a Krímre leselkedő egyértelmű fenyegetésre, az oroszok is ezt a frontot tehetik elsődleges célpontjukká, további egységeket helyezve oda, hogy legalább megakadályozzák az ukrán fegyveres erők előrenyomulását, és észak felé tolva a frontot, maguk indítsanak offenzívát.

„A Krím minden értelemben rendkívül fontos Putyin számára. A Kreml ezért valószínűleg jól ismeri azokat a fenyegetéseket is, amelyek akkor merülnének fel, ha az ukrán fegyveres erők a szárazföldön közelítenék meg a félszigetet. Ezért még ha az ukrán csapatoknak sikerül is áttörniük a déli frontot, és a szárazföldi folyosó veszélybe kerülne, Moszkva nukleáris fegyverek bevetésével fenyegetőzhetne. Legalábbis 2023-ban még sokan felvetették ezt a lehetőséget Nyugaton”

Függetlenül azonban attól, hogy melyik forgatókönyv kerül előtérbe, egyértelmű, hogy 2023-hoz hasonlóan – meghatározva az események további alakulását – a Krímbe vezető szárazföldi folyosó, Zaporizzsje és Herszon megye lesz a háború kulcsfontosságú területe.