Adóprés alatt a MOL: Sávosra vált a különadó, csökken az orosz olaj árelőnye
A kormány társadalmi egyeztetésre bocsátott törvénymódosítása drasztikusan átalakítja a kőolajtermék-előállítókat – a gyakorlatban elsősorban a MOL Nyrt.-t – terhelő különadó rendszerét.
A cél a költségvetési bevételek stabilizálása a piaci bizonytalanságok közepette, ám a lépés érdemben csökkenti a vállalat orosz olajbeszerzésein realizálható árelőnyt, és 2027-ig konzerválja a különadó-terhet.
A volatilitás ára: Miért most lépett a kormány?
Az elmúlt évek olajpiaci adatai világosan mutatják, miért döntött a kormány az elvonások szigorítása mellett. 2022 elejéig a Brent (nyugati irányadó) és az Urals (orosz olaj) közötti árkülönbözet minimális, 0–5 dollár közötti volt. A háború kitörése után ez a spread 40 dollár fölé szökött, hatalmas extraprofitot biztosítva a finomítói kapacitással rendelkező cégeknek.
A 2026-os év azonban rendkívül hektikusan indult: a márciusi közel-keleti geopolitikai feszültségek miatt az orosz olaj ára átmenetileg még a Brentét is meghaladta. A kormány a törvényjavaslat indoklásában a nemzetközi energiapolitikai bizonytalanságot jelölte meg a módosítás okaként, amellyel a költségvetés kockázatait kívánják mérsékelni.
Új, sávos adórendszer: A „mentes” sávok eltörlése
A hatályos szabályozás eddig egy 5 dolláros küszöböt alkalmazott: az efeletti árelőny 95 százalékát vonta el az állam. Az új rendszer azonban egy 50 százalékos köztes sávot iktat be, ami akkor is adókötelezettséget keletkeztet, ha a spread még nem éri el a 5 dolláros szintet.
- 0–2 dollár árkülönbözet: Adómentes sáv.
- 2–5 dollár közötti rész: 50 százalékos elvonás.
- 5 dollár feletti rész: 95 százalékos elvonás.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a MOL a korábban biztonságosnak tartott 2 és 5 dollár közötti árelőnyének felét is kénytelen lesz befizetni a költségvetésbe. A változtatás augusztustól lép életbe, és a törvénytervezet szerint 2027-ben is hatályban marad.
Diverzifikáció vagy kényszerpálya?
A kormány lépése stratégiai nyomásgyakorlásként is értelmezhető az orosz olajfüggőség csökkentése érdekében. Bár a diverzifikáció elvileg közös cél, a gyakorlati adatok azt mutatják, hogy a magyar függőség 2021-ről 2024-re nemhogy csökkent volna, de 61 százalékról 92 százalékra nőtt.
Az új, sávos adórendszer a „dupla szorító” elvén működik. Ha a MOL olcsón szerzi be az orosz olajat, az állam a nyereség legnagyobb részét elveszi a különadóval. Ha pedig a vállalat drágább, alternatív forrásokra vált, az elvonás mértéke ugyan csökkenhet, de a beszerzési költségek nőnek.
Mi várható a jövőben?
A különadó 2022-es bevezetése óta a MOL már eddig is jelentős terheket viselt. Csúcsidőszakban negyedéves szinten 190 millió dollárnyi elvonást könyveltek el, ami 2025-re 84 millió dollárra csökkent, ám a mostani szigorítással ez az összeg ismét emelkedési pályára állhat. A fogyasztók számára ez az intézkedés közvetve azt jelenti, hogy az orosz energiaellátásból származó olcsósági bónusz jelentős része a jövőben a központi költségvetést gyarapítja, a MOL pedig még inkább motivált lehet abban, hogy – bár lassan és költségesen – végleg elszakadjon az orosz nyersolajtól.
